Az oktatás negatív hatása a kreativitásra

Mostanában rákaptam TED talkokat nézni. Sir Ken Robinsoné különösen érdekes volt, mert összecseng a hírhedt Oracle-s Larry Ellison hoax mondanivalójával.

Nézzétek és gondolkodjatok rajta:
http://www.ted.com/talks/view/id/66

( andrasf | 2009. 11. 12., cs – 13:40 )

Szerintem ez inkább úgy igaz, hogy a különösen tehetséges embereket az iskola, vagy a biztonságosnak tartott, megszokott út beszürkít(het)i, de a legtöbb ember nem ilyen. Az oktatás és a tanulás szerintem jó dolog, csak mindenkinek a saját magának megfelelőt területet kell kiválasztania, amiben igazán jó, és amiben szívesen vesz részt, még akkor is, ha a végzettség, amit kap érte, esetleg nem a legmagasabb, vagy nem is kap róla papírt, vagy bármi. Ehhez persze az egyénnek hinnie kellene önmagában, de ahhoz meg föl lehet nőni :) Fölmerül még a szülők felelőssége, hogy hova adják a gyereket, akinek még nincsenek igazán önálló gondolatai a jövőjéről. Nyilván írni-olvasni, meg egy kis matekot, fizikát, irodalmat mindenkinek érdemes tanulnia, mert ha bele se kezd, nem is tudhatja meg, hogy érdekli-e.

Szerk.: még régebben valahogy ráakadtam erre, úgy emlékszem voltak benne érdekes részek.

Nah, így 250 alkatrész beforrasztása után hadd válaszoljak.

A tudás és a tanulás is csak egy eszköz. Vannak olyan eszközök amik szükségesek a mindennapi boldogulásához az embernek. Ilyen az írás, olvasás, alapszintű matek, fizika, kémia és biológia. Nagyjából ezek azok, amiket az általános iskolában át kell adni a gyereknek.

Viszont a jelenlegi oktatási rendszernek a nagy hibája, hogy a gyereket oly módon tanítja, hogy egy teljesítménykényszert tesz rá. A gyerek nem a tudásért tanul, hanem a jó jegyekért, mert ha nem kap jó jegyeket akkor nem veszik fel sehová. A gyerek nem kérdezhet, nem próbálhatja értelmezni a tananyagot, mert ezzel feltartja az oktatást. Emiatt átadásra kerül egy csomó tudás anélkül, hogy rendezve lenne a fejekben.
Később ez tovább fokozódik, és mire kikerül egy főiskoláról vagy egyetemről tele lesz tömve olyan tudással, amit nem tud használni. Jó esetben megtanul pár sémát amivel elboldogul a munkája során, rossz esetben meg évek kellenek mire megtanulja használni a tudását. Nagyon sok felsőoktatásról kikerült ember olyan, akinek ott a szerszám a kezében, viszont nem tud vele mit csinálni. Végigmagolt 4-5 évet és lövése sincs mit kezdjen vele. Mert nem azért ment tanulni, mert határozott célja volt vele, hanem azért, hogy meglegyen a papír.
És ebben van a szignifikáns különbség. Egy kreatív, alkotni szerető ember, ha komolyan akar valamit csinálni és hiányzik hozzá valamilyen eszköze (tudás), akkor megszerzi azt (elmegy tanulni).
A másik dolog, hogy egy alkotó ember tud és rengeteget hibázik, pont amiatt, mert ezekből és ezáltal is tanul. Egy festő ezerszer lefest egy képet, mire mesterművet alkot és egy jó programozó is millió egy programot ír mire eljut egy szintre. Mindezen hibázások közben kérdez, és ezekre a kérdésekre történő válaszkeresések során születnek az új dolgok.
Ma egy iskolában nem kérdezhetsz, csak tanulhatsz.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Ebben lehet valami. Középiskolás koromra visszagondolva legalábbis eléggé így volt. Viszont az egyetemen már nem. Ott nagyrészt azzal foglalkoztam, ami érdekelt. Talán inkább ember-, mint oktatásfüggő lehet a dolog, mert voltak olyan évfolyamtársaim, akik csak kényszerűségből tanultak, de úgy láttam hogy nagyjából mindegy nekik, akármit is csinálnának a tanulás helyett, sehogy sem lenne jó, igazából fogalmuk sem volt, mit akarnak kezdeni magukkal. Na persze találkoztam ilyen sémából építkezős hülyékkel is, de úgy vettem észre, hogy azért nincsenek sokan, így visszagondolva talán csak 2-3 olyan valakire emlékszem, akik _menthetetlenül_ ilyenek voltak. Persze ez is éppen elég sok tud lenni azoknak, akiknek aztán együtt kell dolgozniuk velük...

Az oktatás felhígult. Teljesen közhely, de sok embert ismerek, akik főiskola után vagy helyett elmennek Tescóba pakolni, vagy mondjuk kamionozni. Most mondtam két hülye példát. A kisvállalkozók meg panaszkodnak, hogy nem találnak értelmes embert egy szög beverésére, mert aki egyszerűbb munkára adja a fejét, már csak egy hajszál választja el egy alkoholista hajléktalantól.

A fenti, osztályfőnöki órás link nagyon pontosan mutatja a mai fiatalok többségének világképét. Én sem vagyok kivétel, nekem sem igazán volt ezidáig elképzelésem, hogy mit is akarok kezdeni magammal. Csak most, így a diplomához közelegve kezd tisztulni a kép. Ami azért elég problémás, mert rájöttem, hogy teljesen rossz irányba indultam el, és szinte fölösleges volt az eddigi évekbe fektetett munka.

Ezt a jövőkép-hiányt amúgy a teljes környezetemen tapasztalom, a tágabb baráti körömből talán egy embert tudok mondani, akinek évek óta határozott és pontosan körülírt elképzelései vannak.

Az eredeti post témájára: külföldi tapasztalatok már évek óta mutatják, hogy a lexikális tudást kidobhatjuk a picsába, és mivel a magyar oktatás erre épül, az is repülhet vele.

De amíg ez van itthon érvényben, addig igen nehéz a széllel szemben ...


__________________________________
2e845cb4c3a5b5bd6508455b1739a8a2

Igen, jövőképhiány, ez jó kifejezés. Azthiszem ez az élet minden területére ránehezedik, csak talán az oktatásban élesebben jelenik meg, mert általában azt várjuk a fiatalabbaktól (akik jellemzően az oktatási rendszer valamilyen résztvevői), hogy legalább a koruknál fogva legyenek valamilyen ambícióik. Szociális népbetegség, azthiszem. Csak az a baj, hogy ennek előbb-utóbb Forintokban mérhető reálgazdasági következményei is lesznek (vagy már vannak).

Az oktatással kapcsolatban viszont: nagyon nem tartom jó ötletnek, hogy a lexikális ismeretek, ill. a ráépülő oktatási rendszer ellen boszorkányüldözést indítsunk. Ez nagyon könnyen további elhülyüléshez vezethet, ha nem sikerül életképes alternatívát teremteni helyette. Azt kellene észrevenni, hogy a lexikális és funkcionális ismeretek nem egymás ellentétei, hanem kiegészítői. Ha az egyik hiányzik a rendszerből, és emiatt az működésképtelen, az nem a másik hibája.

Ezzel nem egészen értek egyet, szerintem is inkább emberfüggő ez. Ha az emberek kérdeznének, a tanárok válaszolnának. Még az is lehet, hogy nem óra közben, mert nem tartozik szorosan a témához, de óra után biztosan lehet tőlük kérdezni. Én tudok erre pozitív példákat a saját életemből :) Sőt, még olyanabbakat is. De ez sem történik meg, ha az ember nem olyat tanul, ami érdekli. Persze az átlag nyilván más, de ez nem csak az oktatás hibája, hanem az emberek hozzáállása is eredményezi ezt.

Papírért tanulnak, olyan karriert akarnak, amilyet mutatnak nekik, fogyasztói társadalom, kapitalizmus, birkaság, satöbbi. Nézd meg az embereket egy plázában: sorok állnak egy kétajtós lengőajtó két oldalán, mert az egyik fele nincs nyitva, és felváltva haladnak befelé és kifelé. Aztán jövök én, és kinyitom magamnak a másik felét... Kérdés, hogy miért nem nyitja ki senki? Azért, mert nem jutott eszébe, vagy mert félt hogy zárva lesz, tehát feltételezte, hogy ha nyitva lenne akkor már kinyitották volna, és akkor aztán milyen égő lenne neki mikor megpróbál kinyitni egy zárt ajtót? Furcsa.

Az elso bekezdesre valaszolnek: ez inkabb tanarfuggo, semmint diakfuggo. Aki tenyleg komolyan veszi a tanitast, attol barmikor kerdezhetsz, meg e-mail-ben is, szivesen valaszol. Akinek ez csak egy penzkereseti lehetoseg, az jobban varja a kicsongetest mint te, es utana lehetoleg negyed oran keresztul nem ohajt nala fiatalabb szemelyekkel tarsalogni.
-- 


()=() Ki oda vagyik,
('Y') hol szall a galamb
C . C elszalasztja a
()_() kincset itt alant.