Az elmúlt pár hét elég punnyadós volt az életemben, emiatt aztán az insomniám és a fekélyem is egyre inkább jelezte, hogy kezd bennem felgyűlni valami, ami nem a slájm. Ez talán tátható is volt a kissé megnövekedett trollkodási mutatóimon. Hiába, ha nem köti le az embert a munkája...
Mielőtt még teljesen átcsúsztam volna antiszociálisba, inkább kivettem péntekre és a hosszúhétvége hetére szabadságot, amit az eddigi alakulása alapján nyugodtan sorolhatok a kissé elcseszett kategóriába.
Csütörtökön délután küldtem egy szívhezszóló megrendelési listát a LOMEXnek, cirka 131 tétellel és azzal, hogy pénteken megyek érte.
Pénteken reggel a vonaton, felhívtam őket, hogy mikor lesz kész a rendelés, mire a kiskeres úriember nagy köntörfalazásokkal, virágnyelven közölte, hogy "Bazd meg, pénteken tele vagyunk mint a krematórium ebolajárványkor, ezért nincs épkézláb ember aki kiszedje a kétforintos alkatrészeidet, add fel a netes felületen a rendelésedet és majd a nagyker kiszedi." Mindenesetre megértő voltam, ezért csak halványan anyáztam magamban, főleg azért mert a rendelés 90%-át alkotó cuccokat nekem kell kimagoznom a webes felületről.
Felhívtam a vízműveket, hogy ha már órát szeretnének cserélni, akkor egyeztessünk időpontot. Természetesen, minden időpont jó volt nekik a következő héten, csak a hétfő, kedd, szerda nem. Maradtunk szombatban, bár aznapra némi örömrepülés , meg pörköltzabálás lett betervezve a hangárnál.
Gyorsan futottam egy kört a városban, vettem egy marék csavart, fárasztottam egy kicsit az egyetemi cimborámat és az Origómodelleseket, és megvettem az alkatrészeket az ötfokozatú TV-sávú teljesítményerősítőbe az Árvillban.
Szombaton kicserélték a vízórát. Hálából a rugalmas időpontszervezésért mindössze egy meleg kézfogást kaptak a vízműves szakik és nem baksist. Ezt felettébb rosszallták, de a kölcsönösség híve vagyok.
Utána nekiálltam erősítő nyákot gyártani, és beültetni. Mivel a 10 Mhz felett csak szellemidézési módszerekkel tudok itthon mérni, elcsesztem egy csomó időt a különféle hangolgatásokkal, alkatrészcserélgetésekkel. Sajna a 3 méteres hatótávrekordot továbbra sem tudtam megdönteni, emiatt közepesen anyázós hangulatba merültem. Morcosan felhívtam a fogászati röntgent fehérváron, hogy meddig rendelnek, ahol a kedves hölgy közölte, hogy kettőig és fél kettő lévén, ha sietek még megcsinálják a felvételt. Mivel az idő és tértorzítás még nem megy, ezért lemondtam az agysejtjeim röntgensugárzás általi ritkításáról, és áttekertem Gárdonyba kiváltani édesanyám gyógyszereit, meg bevásárolni.
A gyógyszertárban élére állítva harákoltak a mammerek, ezért inkább elpályáztam bevásárolni a legszükségesebbeket, értsd: nyers hús, kávé, kávé, és némi koffeines üdítőital. Fél órával később már tiszta volt a levegő, kiváltottam a gyógyszert meg vettem annyi C vitamint ami elegendő egy kiadós vesekőhöz.
Hazapályáztam, és nekiláttam fasírtot sütni, ami egész ehető lett. Késő este kiírtam a listát a LOMEXnek a webes felületen, és próbadeszkán összeraktam egy ellenütemű RF erősítőt, ami szintén cseszett működni. Pontosabban nem igazán látszik, hogy működne.
Vasárnap az elöző napi szívás miatt közepesen letargikusan netezéssel és kocsifestegetéssel töltöttem.
Hétfőn reggel fél hétkor kimásztam az ágyból, nyolckor már a rendelőben ültem fehérváron, kilenckor meg a vonaton pest felé menet nézegettem a pofám fogászati anomáliáinak a képét. Martonvásár magasságában hívott a LOMEX, hogy megkapták a rendelésemet, köszönik 11-re kiszedik. Tizenegykor bevágtattam a Lomexbe, vettem pár apróságot a kiskerben, majd átmentem a nagykerbe. Elmondtam, kivagyok-mivagyok, erre némi molyolás után közölték, hogy csak most realizálják, hogy a lista négy oldal ezért javasolják, hogy menjek és egyek egy lángost a Lehel csarnokban, Kthxbye.
Végigpörgettem magamban az elintéznivalókat, és visszakocogtam a Lehel csarnok melletti barkácsboltba. Kicsit elgondolkodtam egy döntőfejsze megvételén, de nem hiszek az érzelmeken alapuló vásárlásban, ezért inkább polckonzolokat vettem. Mivel kezdtem kajás lenni, goldoltam összekötöm a kellemest a hasznossal, ergó visszamegyek az egyetemre és elhívom ebédelni Balázst, ne csak nekem legyen szar napom. Szerencséjére, megérezhette, hogy jövök, ezért sem az irodájában, sem a laborban nem találtam. Egyedül elfogyasztottam a Goldmann menza menüek nevezett, gasztronómiai költeményét, majd vásároltam némi modellalkatrészt a lassú rotor kisérleteimhez.
Elindultam visszafelé a Lomexbe, ahonnan örömmel hívtak, hogy megvannak az alkatrészek, én meg örömmel közöltem, hogy kívűlről fogom az ajtajuk kilincsét. A megfelelő szociális körök lefutása után elindultam a munkahelyemre. Benn, leadtam a munkatársamnak a fusijához szükséges alkatrészeket. Lenn közölték, hogy elbasztam az áramnyelő tápegységének a footprintjét, majd mielőtt úgy érezték volna, hogy nem szabadságon vagyok távoztam.
Kedden, frissen, fiatalossan kipattantam az ágyból. Hiába, a gyulladáscsökkentő csodákra képes a fájós izületeknél. Felpattantam a biciklire, majd lepattantam róla a fogorvosnál. A selejtes memóriámnak köszönhetően sikerült pont időben érkeznem, holott úgy emlékeztem, hogy fél órával korábban is vagyok. Némi állatkínzással és egy ideiglenes töméssel később elindultam hazafelé. Menetközben beugrottam a gazdaboltba, hogy van-e nagyméretű kukászsákjuk a napballon kisérletekhez. Volt is, majd némi beszélgetés után kiderült, hogy van takarófóliájuk. Ez ugyanolyan anyag mint a kukászsák csak épp 20 négyzetméter egy lap, és egy százassal olcsóbb. Gyorsan le is csaptam a készletre, aztán morcosan konstatáltam, hogy csak öt csomag van, nekem meg húsz kéne. Megegyeztem a boltossal, hogy jövőhét csütörtökig még szerez nekem fóliát. Király! Most már semmi akadálya, hogy egy 130 köbméteres lufival csúfítsam el Mocsárfalva egét.
Ennek örömére némi őrült feltalálós kacarászásokat hallatva, otthon kilőttem a 78%-on beállt Corvus Corax letöltést és kerestem helyette egy másik torrentet és nekiálltam összerakni a kocsit. Kicseréltem a hűtőt, beraktam az új szívótér visszakötő csövet, lefestettem a díszléceket, eltörtem az egyik kopoltyút, és anyáztam mert a díszlécrögzítő biszbaszok egy számmal nagyobbak, mit a lyukak a kasznin. Ergo, fúrkálhatom a frissen festett kocsit.
Szerda reggel a szomszédban tevékenykedő ácsok kopácsolására és röfögésszerű hangokra ébredtem. Kitámolyogtam az ajtóig, ahol egy koros, sötétbarna vizslát találtam amint épp a macskának kitett 4-5 napos kajamaradékokat habzsolta fel. Kissé elmerengtem, hogy mióta is van kutyám, és mióta tartom olyan rossz koszton, hogy a bordája is kilátszik. Miután realizáltam, hogy a kutya nem tartozik a háztartásomhoz, felmarkoltam a macskakajás zsákot és megetettem a blökit. A dögnek volt huzata rendesen, két perc alatt eltüntette a macskakaját, majd egyszercsak megfordult, és vágtázva elindult kifelé a kertből. Ahogy utánamentem láttam, hogy az utcánk felső végén frissen épült, betelepülők háza előtt füttyög egy nő, majd amikor odaér a kutya élénken káromkodva betereli az udvarba. Gratulálok, állattartásból kettes, leülhet.
Némi májkrém és kávé betöltése után, megállapítottam, hogy a netszolgáltatóm a sávszélesség emelése közben sérvet kaphatott, mert a letöltési sebességgem erőteljesen ingadozik a 135kBps és a semmi között. Mindenesetre befűztem a letöltések közé a Red Eyes nyolc kötetét, ezzel áldozva a mecha és exoskeleton függőségemnek.
Benyomtam a Corvus Coraxot a lejátszóba és nekiálltam mosni, ami nálam egész napos elfoglaltság. Este Balázs átküldte egy magyaros nevű, német doktorandusz srácnak az elérhetőségét, akinek van valami szabadalma hibrid ballonokra. Az oldalon volt fenn pár Youtube video is, amin egy ballon modell képességeit demonstrálta. A helikopteres emelkedés és autorotációs vészsüllyedés nagyon ott van. Mivel úgyis ballont hegesztek, elővettem ékes angol nyelvtudásomat és összevágtam egy levelet, plusz csaptam hozzá pár képet az övére hajazó ballonkoncepciómról. Hátha van valami ötlete, hogy ne csak egy zsákot csirizeljek. Félkómásan a Q gomb felengedésekor realizáltam, hogy a Blenderből mentés nélkül léptem ki. Gratulálok magamnak.
23.-ára tekintettel, tüntetően lementem kocsit szerelni. Alig két és fél óra alatt felkerült a hátsó lökhárító, meg pár apróbb alkatrész. A díszlécek fúrása továbbra is várat magára, mert nincs elég hely a garázsban. Ebédre főztem egy adag túrósderelyét, amit kivételesen nem főztem szanaszét.
Délután lejött a Red-eyes, úgyhogy mangaolvasás ezerrel. Miután végeztem az agysejtjeim grafikai szeméttel való feltöltésével, nekiálltam a 8. verziójú TV adó áramkörét megtervezni. Sajna a lelkesedésem egyre fogy mert a műszerbeli hiányosságaim miatt akár bekötött szemmel is összeforraszthatnék egy marék alkatrészt abban reménykedve, hogy "majd jó lesz". Ezért nyákgyártás helyett, inkább nekiálltam PHP-t kódolni, ami rendkívül unalmas, de idővel talán kifizetődő dolog.
Péntek reggel a kávé mellé új spammer érkezett a gyűjtögetős címemere. Érdekes módon, a korábban megénekelt hölgyek eltűntek, helyettük Pisti, Zoli, Laci fedőnevű "torrentszakértők" jelentek meg.
Ezen legfrissebb "jóarc" pedig, hírlevélnek álcázza magát és KIA márkakereskedést reklámoz. Mivel a HTML tartalmú maileket - elvből - forrásból olvasom, egy csöppet szúrta a szememet, hogy az összes képhez tartozó link egy külső domainra mutat, ahol a képhez tartozó scriptnek egyik paramétere egy a mailhez tartozó egyedi azonosító kód, olyan beszédes paraméterekkel, mint CampaignID és a többi. Erősen gondolkodtam, hogy:
a; Ráklikkelek a Leiratkozás linkre, aminek az eredménye mégtöbb spam lesz.
b; Ráklikkelek a Leiratkozás linkre, és írok egy anyázó levelet amiben felhívom a figyelmüket, hogy a következő hírlevélre megy a megfelelő hatóságokhoz a levél. De ennek se lesz túl sok foganatja.
c; Előbányászom a kiherélt, automatikus hívásra kihegyezett telefonomat, egy végtelenített Rohadt_budos_spammer.mp3-al felszerelkezve éjszaka meglátogatom valamelyik T-Comos elosztódobozt, és megnézzük milyen gyorsan tudnak számot váltani a hírleveles barátaink.
d; Hagyom az egészet a francba, végülis ezért regisztráltam ezt a címet.
Jelenleg a c; tűnik a legkockább eljárásnak, de a lustaságom a d;-re szavaz.
A spammelő domainen egy "Hamarosan" felirattal ellátott weblap fogadja az embert, maga a domain Kollár Ferenc, Budapest, VIII. kerületi lakos nevére van regisztrálva. Ezúton csókoltatom az urat.
Miután kispammereztem magam, felpattantam a drótszamárra és megkezdtem a 4 kilóméteres bevásárlókörutamat. Azt a mai napig nem értem, hogy Mocsárcityben épülhet úgy autószalon, hogy kerítéssel lezárnak egy meglévő utcát, de egy normális nyitvatartással rendelkező nagyáruházat nem képesek idetelepíteni. Nem mintha hiányoznának a Tesco-gazdaságos létesítmények, sokkal inkább az olyan üzletek, ahol emberi időben, értsd. esete 4 után, és hétvégente is lehet vásárolni. De ehhez nem érthetek...
Jó félórás vásárlásnak álcázott, ténfergés után becéloztam a kasszát. Mögém beérkezet egy anyuka egy 7-8 év körüli gyerekkel, meg két zsemlével. A gyerek a korosztályára jellemzően nézelődött jobbra-balra, majd megkérdezte az anyját, hogy a kassza mögött lévő óvszerek micsodák. Az anyuka szemrebbenés nélkül közölte, hogy elemek, a lapos, kerek fajtából. Ezen egy pillanatra elfilozofáltam. Vajon, mi a rákért kell hazudni a kölyöknek? Megéri azt, hogy amikor 2-3 év múlva valamelyik haverja körberöhögi és felvilágosítja, akkor a gyerek kénytelen realizálni, hogy a kedves szülője hazudott neki? Megéri a pillanatnyi képmutatás?
Míg ezen rágódtam, fizettem, kipakoltam a kosaramat és megállapítottam, hogy megérkezett az őszi bűnözési hullám. Ezen tény egy suhogós melegítőt viselő vezérkanban, egy szakadt papucsos, koszos szoknyás, ragyásképű alfanőstényben és egy fiatal, együgyü, közepesen alkoholista kinézetű csicskában materializálódott. Ketten egy fehér, cseh rendszámú, sötétített üvegű, Remus matricákkal ellátott kocsit álltak körben, a tipikus "pillanatnyi pénzzavarban vagyunk, de megoldjuk arckifejezéssel". Amikor épp kiértem az ajtón a vezérkan épp akkor végzett a kamionbejáró falának a megjelölésével.
Míg a kosár visszapakolásával és a biciklivel vesződtem, konszenzusra jutottak a pénzszerzés területén, mert a nőstény strichelő járással elindult felén. Namármost, van egy nem túl magas igényszintem és némi élettapasztalatom, melyek "pókösztönként" kezdtek el bizseregni, ezért háromlépés távolságról kiosztottam, egy - a BTK szerint még nem büntetendő - nyolc napon túl gyógyuló rasszista nézést. A némber vette a jelzést, csinált egy 180 fokos fordulót és becélzott egy út mellett telefonáló fickót. Hazafelé menet meg is állapítottam, hogy két-három hét, és kezdődik a kedvenc téli sportomnak, a 4km-es nyaralófosztogató-csövesugratásnak a szezonja.
Otthon összecsaptam egy lecsót, kiteregettem a zoknijaimat, és elpályáztam a pincébe rotort építeni.
