Hiena blogja

Az elmúlt pár hét elég punnyadós volt az életemben, emiatt aztán az insomniám és a fekélyem is egyre inkább jelezte, hogy kezd bennem felgyűlni valami, ami nem a slájm. Ez talán tátható is volt a kissé megnövekedett trollkodási mutatóimon. Hiába, ha nem köti le az embert a munkája...
Mielőtt még teljesen átcsúsztam volna antiszociálisba, inkább kivettem péntekre és a hosszúhétvége hetére szabadságot, amit az eddigi alakulása alapján nyugodtan sorolhatok a kissé elcseszett kategóriába.
Csütörtökön délután küldtem egy szívhezszóló megrendelési listát a LOMEXnek, cirka 131 tétellel és azzal, hogy pénteken megyek érte.
Pénteken reggel a vonaton, felhívtam őket, hogy mikor lesz kész a rendelés, mire a kiskeres úriember nagy köntörfalazásokkal, virágnyelven közölte, hogy "Bazd meg, pénteken tele vagyunk mint a krematórium ebolajárványkor, ezért nincs épkézláb ember aki kiszedje a kétforintos alkatrészeidet, add fel a netes felületen a rendelésedet és majd a nagyker kiszedi." Mindenesetre megértő voltam, ezért csak halványan anyáztam magamban, főleg azért mert a rendelés 90%-át alkotó cuccokat nekem kell kimagoznom a webes felületről.
Felhívtam a vízműveket, hogy ha már órát szeretnének cserélni, akkor egyeztessünk időpontot. Természetesen, minden időpont jó volt nekik a következő héten, csak a hétfő, kedd, szerda nem. Maradtunk szombatban, bár aznapra némi örömrepülés , meg pörköltzabálás lett betervezve a hangárnál.
Gyorsan futottam egy kört a városban, vettem egy marék csavart, fárasztottam egy kicsit az egyetemi cimborámat és az Origómodelleseket, és megvettem az alkatrészeket az ötfokozatú TV-sávú teljesítményerősítőbe az Árvillban.
Szombaton kicserélték a vízórát. Hálából a rugalmas időpontszervezésért mindössze egy meleg kézfogást kaptak a vízműves szakik és nem baksist. Ezt felettébb rosszallták, de a kölcsönösség híve vagyok.
Utána nekiálltam erősítő nyákot gyártani, és beültetni. Mivel a 10 Mhz felett csak szellemidézési módszerekkel tudok itthon mérni, elcsesztem egy csomó időt a különféle hangolgatásokkal, alkatrészcserélgetésekkel. Sajna a 3 méteres hatótávrekordot továbbra sem tudtam megdönteni, emiatt közepesen anyázós hangulatba merültem. Morcosan felhívtam a fogászati röntgent fehérváron, hogy meddig rendelnek, ahol a kedves hölgy közölte, hogy kettőig és fél kettő lévén, ha sietek még megcsinálják a felvételt. Mivel az idő és tértorzítás még nem megy, ezért lemondtam az agysejtjeim röntgensugárzás általi ritkításáról, és áttekertem Gárdonyba kiváltani édesanyám gyógyszereit, meg bevásárolni.
A gyógyszertárban élére állítva harákoltak a mammerek, ezért inkább elpályáztam bevásárolni a legszükségesebbeket, értsd: nyers hús, kávé, kávé, és némi koffeines üdítőital. Fél órával később már tiszta volt a levegő, kiváltottam a gyógyszert meg vettem annyi C vitamint ami elegendő egy kiadós vesekőhöz.
Hazapályáztam, és nekiláttam fasírtot sütni, ami egész ehető lett. Késő este kiírtam a listát a LOMEXnek a webes felületen, és próbadeszkán összeraktam egy ellenütemű RF erősítőt, ami szintén cseszett működni. Pontosabban nem igazán látszik, hogy működne.
Vasárnap az elöző napi szívás miatt közepesen letargikusan netezéssel és kocsifestegetéssel töltöttem.
Hétfőn reggel fél hétkor kimásztam az ágyból, nyolckor már a rendelőben ültem fehérváron, kilenckor meg a vonaton pest felé menet nézegettem a pofám fogászati anomáliáinak a képét. Martonvásár magasságában hívott a LOMEX, hogy megkapták a rendelésemet, köszönik 11-re kiszedik. Tizenegykor bevágtattam a Lomexbe, vettem pár apróságot a kiskerben, majd átmentem a nagykerbe. Elmondtam, kivagyok-mivagyok, erre némi molyolás után közölték, hogy csak most realizálják, hogy a lista négy oldal ezért javasolják, hogy menjek és egyek egy lángost a Lehel csarnokban, Kthxbye.
Végigpörgettem magamban az elintéznivalókat, és visszakocogtam a Lehel csarnok melletti barkácsboltba. Kicsit elgondolkodtam egy döntőfejsze megvételén, de nem hiszek az érzelmeken alapuló vásárlásban, ezért inkább polckonzolokat vettem. Mivel kezdtem kajás lenni, goldoltam összekötöm a kellemest a hasznossal, ergó visszamegyek az egyetemre és elhívom ebédelni Balázst, ne csak nekem legyen szar napom. Szerencséjére, megérezhette, hogy jövök, ezért sem az irodájában, sem a laborban nem találtam. Egyedül elfogyasztottam a Goldmann menza menüek nevezett, gasztronómiai költeményét, majd vásároltam némi modellalkatrészt a lassú rotor kisérleteimhez.
Elindultam visszafelé a Lomexbe, ahonnan örömmel hívtak, hogy megvannak az alkatrészek, én meg örömmel közöltem, hogy kívűlről fogom az ajtajuk kilincsét. A megfelelő szociális körök lefutása után elindultam a munkahelyemre. Benn, leadtam a munkatársamnak a fusijához szükséges alkatrészeket. Lenn közölték, hogy elbasztam az áramnyelő tápegységének a footprintjét, majd mielőtt úgy érezték volna, hogy nem szabadságon vagyok távoztam.
Kedden, frissen, fiatalossan kipattantam az ágyból. Hiába, a gyulladáscsökkentő csodákra képes a fájós izületeknél. Felpattantam a biciklire, majd lepattantam róla a fogorvosnál. A selejtes memóriámnak köszönhetően sikerült pont időben érkeznem, holott úgy emlékeztem, hogy fél órával korábban is vagyok. Némi állatkínzással és egy ideiglenes töméssel később elindultam hazafelé. Menetközben beugrottam a gazdaboltba, hogy van-e nagyméretű kukászsákjuk a napballon kisérletekhez. Volt is, majd némi beszélgetés után kiderült, hogy van takarófóliájuk. Ez ugyanolyan anyag mint a kukászsák csak épp 20 négyzetméter egy lap, és egy százassal olcsóbb. Gyorsan le is csaptam a készletre, aztán morcosan konstatáltam, hogy csak öt csomag van, nekem meg húsz kéne. Megegyeztem a boltossal, hogy jövőhét csütörtökig még szerez nekem fóliát. Király! Most már semmi akadálya, hogy egy 130 köbméteres lufival csúfítsam el Mocsárfalva egét.
Ennek örömére némi őrült feltalálós kacarászásokat hallatva, otthon kilőttem a 78%-on beállt Corvus Corax letöltést és kerestem helyette egy másik torrentet és nekiálltam összerakni a kocsit. Kicseréltem a hűtőt, beraktam az új szívótér visszakötő csövet, lefestettem a díszléceket, eltörtem az egyik kopoltyút, és anyáztam mert a díszlécrögzítő biszbaszok egy számmal nagyobbak, mit a lyukak a kasznin. Ergo, fúrkálhatom a frissen festett kocsit.
Szerda reggel a szomszédban tevékenykedő ácsok kopácsolására és röfögésszerű hangokra ébredtem. Kitámolyogtam az ajtóig, ahol egy koros, sötétbarna vizslát találtam amint épp a macskának kitett 4-5 napos kajamaradékokat habzsolta fel. Kissé elmerengtem, hogy mióta is van kutyám, és mióta tartom olyan rossz koszton, hogy a bordája is kilátszik. Miután realizáltam, hogy a kutya nem tartozik a háztartásomhoz, felmarkoltam a macskakajás zsákot és megetettem a blökit. A dögnek volt huzata rendesen, két perc alatt eltüntette a macskakaját, majd egyszercsak megfordult, és vágtázva elindult kifelé a kertből. Ahogy utánamentem láttam, hogy az utcánk felső végén frissen épült, betelepülők háza előtt füttyög egy nő, majd amikor odaér a kutya élénken káromkodva betereli az udvarba. Gratulálok, állattartásból kettes, leülhet.
Némi májkrém és kávé betöltése után, megállapítottam, hogy a netszolgáltatóm a sávszélesség emelése közben sérvet kaphatott, mert a letöltési sebességgem erőteljesen ingadozik a 135kBps és a semmi között. Mindenesetre befűztem a letöltések közé a Red Eyes nyolc kötetét, ezzel áldozva a mecha és exoskeleton függőségemnek.
Benyomtam a Corvus Coraxot a lejátszóba és nekiálltam mosni, ami nálam egész napos elfoglaltság. Este Balázs átküldte egy magyaros nevű, német doktorandusz srácnak az elérhetőségét, akinek van valami szabadalma hibrid ballonokra. Az oldalon volt fenn pár Youtube video is, amin egy ballon modell képességeit demonstrálta. A helikopteres emelkedés és autorotációs vészsüllyedés nagyon ott van. Mivel úgyis ballont hegesztek, elővettem ékes angol nyelvtudásomat és összevágtam egy levelet, plusz csaptam hozzá pár képet az övére hajazó ballonkoncepciómról. Hátha van valami ötlete, hogy ne csak egy zsákot csirizeljek. Félkómásan a Q gomb felengedésekor realizáltam, hogy a Blenderből mentés nélkül léptem ki. Gratulálok magamnak.
23.-ára tekintettel, tüntetően lementem kocsit szerelni. Alig két és fél óra alatt felkerült a hátsó lökhárító, meg pár apróbb alkatrész. A díszlécek fúrása továbbra is várat magára, mert nincs elég hely a garázsban. Ebédre főztem egy adag túrósderelyét, amit kivételesen nem főztem szanaszét.
Délután lejött a Red-eyes, úgyhogy mangaolvasás ezerrel. Miután végeztem az agysejtjeim grafikai szeméttel való feltöltésével, nekiálltam a 8. verziójú TV adó áramkörét megtervezni. Sajna a lelkesedésem egyre fogy mert a műszerbeli hiányosságaim miatt akár bekötött szemmel is összeforraszthatnék egy marék alkatrészt abban reménykedve, hogy "majd jó lesz". Ezért nyákgyártás helyett, inkább nekiálltam PHP-t kódolni, ami rendkívül unalmas, de idővel talán kifizetődő dolog.
Péntek reggel a kávé mellé új spammer érkezett a gyűjtögetős címemere. Érdekes módon, a korábban megénekelt hölgyek eltűntek, helyettük Pisti, Zoli, Laci fedőnevű "torrentszakértők" jelentek meg.
Ezen legfrissebb "jóarc" pedig, hírlevélnek álcázza magát és KIA márkakereskedést reklámoz. Mivel a HTML tartalmú maileket - elvből - forrásból olvasom, egy csöppet szúrta a szememet, hogy az összes képhez tartozó link egy külső domainra mutat, ahol a képhez tartozó scriptnek egyik paramétere egy a mailhez tartozó egyedi azonosító kód, olyan beszédes paraméterekkel, mint CampaignID és a többi. Erősen gondolkodtam, hogy:
a; Ráklikkelek a Leiratkozás linkre, aminek az eredménye mégtöbb spam lesz.
b; Ráklikkelek a Leiratkozás linkre, és írok egy anyázó levelet amiben felhívom a figyelmüket, hogy a következő hírlevélre megy a megfelelő hatóságokhoz a levél. De ennek se lesz túl sok foganatja.
c; Előbányászom a kiherélt, automatikus hívásra kihegyezett telefonomat, egy végtelenített Rohadt_budos_spammer.mp3-al felszerelkezve éjszaka meglátogatom valamelyik T-Comos elosztódobozt, és megnézzük milyen gyorsan tudnak számot váltani a hírleveles barátaink.
d; Hagyom az egészet a francba, végülis ezért regisztráltam ezt a címet.
Jelenleg a c; tűnik a legkockább eljárásnak, de a lustaságom a d;-re szavaz.
A spammelő domainen egy "Hamarosan" felirattal ellátott weblap fogadja az embert, maga a domain Kollár Ferenc, Budapest, VIII. kerületi lakos nevére van regisztrálva. Ezúton csókoltatom az urat.
Miután kispammereztem magam, felpattantam a drótszamárra és megkezdtem a 4 kilóméteres bevásárlókörutamat. Azt a mai napig nem értem, hogy Mocsárcityben épülhet úgy autószalon, hogy kerítéssel lezárnak egy meglévő utcát, de egy normális nyitvatartással rendelkező nagyáruházat nem képesek idetelepíteni. Nem mintha hiányoznának a Tesco-gazdaságos létesítmények, sokkal inkább az olyan üzletek, ahol emberi időben, értsd. esete 4 után, és hétvégente is lehet vásárolni. De ehhez nem érthetek...
Jó félórás vásárlásnak álcázott, ténfergés után becéloztam a kasszát. Mögém beérkezet egy anyuka egy 7-8 év körüli gyerekkel, meg két zsemlével. A gyerek a korosztályára jellemzően nézelődött jobbra-balra, majd megkérdezte az anyját, hogy a kassza mögött lévő óvszerek micsodák. Az anyuka szemrebbenés nélkül közölte, hogy elemek, a lapos, kerek fajtából. Ezen egy pillanatra elfilozofáltam. Vajon, mi a rákért kell hazudni a kölyöknek? Megéri azt, hogy amikor 2-3 év múlva valamelyik haverja körberöhögi és felvilágosítja, akkor a gyerek kénytelen realizálni, hogy a kedves szülője hazudott neki? Megéri a pillanatnyi képmutatás?
Míg ezen rágódtam, fizettem, kipakoltam a kosaramat és megállapítottam, hogy megérkezett az őszi bűnözési hullám. Ezen tény egy suhogós melegítőt viselő vezérkanban, egy szakadt papucsos, koszos szoknyás, ragyásképű alfanőstényben és egy fiatal, együgyü, közepesen alkoholista kinézetű csicskában materializálódott. Ketten egy fehér, cseh rendszámú, sötétített üvegű, Remus matricákkal ellátott kocsit álltak körben, a tipikus "pillanatnyi pénzzavarban vagyunk, de megoldjuk arckifejezéssel". Amikor épp kiértem az ajtón a vezérkan épp akkor végzett a kamionbejáró falának a megjelölésével.
Míg a kosár visszapakolásával és a biciklivel vesződtem, konszenzusra jutottak a pénzszerzés területén, mert a nőstény strichelő járással elindult felén. Namármost, van egy nem túl magas igényszintem és némi élettapasztalatom, melyek "pókösztönként" kezdtek el bizseregni, ezért háromlépés távolságról kiosztottam, egy - a BTK szerint még nem büntetendő - nyolc napon túl gyógyuló rasszista nézést. A némber vette a jelzést, csinált egy 180 fokos fordulót és becélzott egy út mellett telefonáló fickót. Hazafelé menet meg is állapítottam, hogy két-három hét, és kezdődik a kedvenc téli sportomnak, a 4km-es nyaralófosztogató-csövesugratásnak a szezonja.
Otthon összecsaptam egy lecsót, kiteregettem a zoknijaimat, és elpályáztam a pincébe rotort építeni.

UAVhez kerestem nemi segedanyagot, erre elgepeltem az elso ket betut, es mit dobott fel a Google?

Ez nem egy elmeretezett, futurisztikus tampont, hanem a Cambridge egyetem robot-tengeralatjaroja. A hirek rovatot olvasgatva kiderult, hogy a szerkezet agya egy 1Ghz-en ketyego picoITX alaplap, amin egy Ubuntu Linuxot futtat.

Arrol nem szol a fama, hogy forog-e a Compizkocka rajta...

Van egy dedikalt email-cimem, amit csakis a kulonfele magyarorszagi oldalak regisztracioira tartok fenn. Ezen aztan csostul jonnek a a viccesebbnel, viccesebb levelek Krisztitol, Dorikatol, Zsuzsatol, Enikotol. Erdekes modon a holgyek egyiket sem ismerem, de mindegyikojuk megosztja velem az eletet es azt, hogy epp most talalt egy remek SMS-es letoltesi lehetoseget.
Az utobbi ket napban valahogy elmaradtak ezek a levelek.
Es mit latok ma az SG.hu-n?
http://www.sg.hu/cikkek/63258/smsweb_szolgaltatasokra_csaptak_le_a_hato…

De ketsegbe azert nem esek, hiszen mar jelentkezett is Kati, hogy tud egy tuti torrentezesi helyet...

Minek megvarni mig virusos lesz a geped, ha mar alaptelepitessel is megkaphatod?
http://www.reghardware.co.uk/2008/10/08/asus_eee_box_virus/

No komment:

A szöveg jelentése: "Windows Vista - a digitális jövő itt kezdődik..."

Forrás: http://englishrussia.com/?p=2063

Vannak dolgok az életben, amiket elég csak emlegetni, és máris megtörténnek. Ilyen például a hányinger.
Tegnap egész nap olyan kellemetlen érzés volt a gyomromban, mígnem este nyolc körül betoltam a dögszendvicsemre egy kávét és éreztem, hogy ez bizony kissé megfontolatlan lépés volt részemről.
Mindenesetre lefekvéséig jól elvolt a gyomrom, és utána is csak kissé scifijellegű, kluttyogó, és bugyborékoló hangokat adott magából. Jó órán keresztül próbáltam elaludni eredménytelennül, miközben éreztem egy állat akar kitörni belőlem. Sajna ez nem az Alien és nem is a belső hiéna, hanem a Róka, így nagybetűvel.
Mivel semmi jónak nem vagyok az elrontója, ezért kitántorogtam a budira és nekiláttam várni. Ugyanis amint kiértem odalent úgy döntöttek, hogy előbb körjátszmával kisorsolják ki legyen az első. Jó háromnegyedórás várás után végül döntésre került a sor, és én jó húsz percet imádkoztam a porcelánistenséghez. Amit kissé furcsáltam, hogy se szendvics, se kávé, se répa, csak őszibarack. Ez utóbbit meg valamikor délután ettem. Némi vízbevitel után visszaájultam az ágyba eldöntve, hogy ma nem erőltetem a munkábamenést.
Fél tíz magasságában, közepesen erős gyomorfekély tünetekkel, kikászálódtam az ágyból, miután emberi formátumba sikerült magam rendezni és betelefonálni a céghez, kissé színuszosan elbicikliztem a háziorvoshoz. Természetesen, szeretett dokinknak, pont ma kellett továbbképzésre menni, tehát helyettesítés majd csak fél egy magasságában. Szerencsére a rendelőnél sápítozó, műbeteg mammereknek annyi IQ-ja nem volt, hogy sorszámot vegyenek, ezért az 1-es számot lenyúlva hazatekertem és némi kalács elfogyasztása után begyógyítottam magam a gép elé.
A helyettesítés kezdéséig összekalapáltam egy 10A-es kapcsolóüzemű stabilizátor rajzát a következő robotrepülőhöz, majd visszabicikliztem a rendelőbe.
Itt röpke két órás várás után megérkezett az helyettesítő orvosnő, akinek előadtam a panaszaimat. Hosszasan bólogatott, majd megkérdezte mit ettem elöző nap.
Egyszerübb lett volna, ha azt kérdezi mit nem. Közelítően felsoroltam egy átlag szakácskönyv húsételek és édességek rovatát, megtoldva egy fél zöldséges árúkínálatával.
Újabb bólogatás, majd meggyomrozott a vizsgálóasztalon és közölte, hogy valószínüleg valami vírusfertőzés van a háttérben, egyek mindenféle száraztakarmányt, főtt zöldségeket, stb.
Itthon begyújtottam, és nekiálltam piszkálni a múzeális laptopomat.
A régi IBM Thinkpadek érdekessége, hogy valami "Hummingbird" kódnevű biost tartalmaznak, ami színes-szagos GUIs, ergo tök használhatatlan valami. Az IBM remek tervezőmérnökeinek az volt az elképzelése, hogy a felhasználó csak a legszükségesebbek (órabeállítás, különféle tesztek futtatása) érje el legalsó szinten, az összes hardverbeállítást majd Win95 alól végezze, az általuk biztosított célprogrammal. Arról álmodni sem mertek, hogy valami galád 10 évvel később esetleg Linux nevű izét tesz rá. Természetesen idővel megoldották a linuxos támogatást is egy TPTCL nevű eszközzel, ami jól is működött egész a 2.6.10-es kernelig, amikor a fejlesztői úgy döntöttek, hogy dögöljön meg mindenki akinek nem telik új laptopra, és csuklóból átírták az APIt, kihagyva a régi típusokat.
Ahogy ilyenkor az kell az ember forgatna új kernelt, amiben csak az a bibi, hogy a binutils átírása miatt ez igencsak necces.
Nagyjából itt tartottam a múlthéten, amikor életre akartam kelteni a gépen a soros portot. Aztán ma hirtelen eszembejutott, hogy egy fél évvel ezelőtt, amikor a hangkártyával szívtam, sikertelenül, akkor az egyik fórumbejegyzés erősen javallotta az ACPI elfelejtését, mert belekavar a rendszer működésébe.
Nosza, kernelparaméternek beadtam acpi=off-ot, reboot, és máris lett egy /dev/ttyS1 eszközöm a kernel logban. Üröm az örömben, hogy az udev acpi nélkül fejbelőtte magát és merevrefagy, de udevmentesítésben profi vagyok. Újabb reboot, és már megy is a soros vonalon beküldött GPS loggolása.
De elég a játékból, ideje TV adót tervezni.

A Crome kore szervezett kepregenyes marketinghadjarat kapcsan parszor elkapott az emelyges, ami aztan elenk hanyingerig fokozodott az EULA koruli hercehurcaval.
A Google ember es kornyezetbarat, gondosan kidolgozott, trendy es hippiszagu marketingje mogott ugyanis ugyanolyan szornyeteg lapul mint a tobbi multi eseteben. Esetukben raadasul egy olyan szornyrol van szo, aki nem a penztarcankon el, hanem az szemelyes informacioinkon, adatainkon, mindezt oly modon, hogy ezert mi meg halasak is leszunk.

Ugy tunik masnak sem tetszett:

Tegnapi nap a Muegyetem Repulok Hajok Tanszekevel kozosen reptetni mentem Csepelre. A dontes a repitesrol, hetfo delutan szuletett. Ennek megfeleloen a hetfo ejszakamat esznelkuli szoftvertelepitessel, modellragasztassal, dobozgyartassal, akkutoltessel utottem el. Egykor sikerult is agybakerulnom, azzal a tudattal, hogy megse viszek repulot.
A tarsasag meglepoen pontos volt, ugyhogy haromnegyed 10-kor mar kellemesen szetpakoltunk a "mereshez"
Gati Balazsek hoztak a RF kameraval felvertezett Toro300-ukat, a hotrizontfelismeres szabalyozojanak a tuningolasara, jomagam a WIFI alapu robotpilota, modellmotor dobozba szerelt valtozata volt teriteken.
A rendeszer osszeallitasakor realizaltam, hogy az SMC router csak a neveben az, emiatt patchkabelen keresztul nem hajlando kommunikalni a laptoppal. Szerencsere a mozgo egyseg ASUS pocket routere nem volt ennyire finnyas, es tokeletesen kommunikalt az osszeganyolt 20 cm-es droton keresztul a mikrokontroller panellal.
Mondvan, hogy a crosskabelt barmelyik kozeli szamtekboltban lehet kapni, nekilattam a szoftvert eleszteni. A zarthurkos kommunikacios kod, termeszetesen, nekiallt segfaulttal merevre fagyni, de ezt athidaltam egy vegtelenitett shell scripttel.
Kozben Balazsek ketszer beleallitottak a gepet a talajba, de egyre jobbnak tunt a szabalyozo. A Matlab magasanoptimalizalt kodja miatt, az emberi pilota atadasa utan a laptopon futo kod olyan 5-6 uzenet/masodperccel frissitettek a szervokat.Fel ketto magassagara sikerult eljutni odaig, hogy a gep az iranyitas atadas utan nem indult meg felteglakent a fold fele, hanem szepen tartotta a horizont poziciojat. Legalabb lesz mit mutatniuk az alaszkai konferencian.
Zaraskent megcsinaltuk a routerek tesztjet, ami irgalmatlan 15 meteres hatotavot adott ki. A dolog ironiaja, hogy mindket router "afterburner" es "overburn" modban futott.
A nap tanulsaga, hogy a zarthurku kodot at kell irnom, mert a routerekkel nem epithetek arra, hogy folyamatos kapcsolatot biztositsanak, irni kell egy GPS-t hasznalo kodot a routerek pontos hatotavolsaganak a megmeresere, kell egy VHF adot csinalni, mert a mikrohullamu kamera kepe es hatotavolsaga semmire se jo, es vegezetul, piszkosul nagy rendet kell a muhelyben csinalni, mert nem megoldas, hogy felig kesz rendszerekkel ugraljak...
Szoval lesz mivel molyolnom az autofestes es a falazas mellett.

Betonkeverős miért nincs?

Anyagot kerestem a Hienatanyahoz, amikor rafutottam erre a termekre:

Ez a cucc, egy paintball lovegtorony, ami a terep megfelelo pontjan elhelyezve automatikusan eliminalja a hozza kozelitoket.
Valoszinuleg a Team Fortress mernoke altal osszerakott loveg lehetett a az otletado.
Ami dolog erdekessege, hogy Ubuntu linux rendszeren futtat egy OpenCV alkalmazast.
Korabban mar volt szerencsem az OpenCV konyvtarhoz, es iszonyatosan instabil. Rendszeresen produkal memoria tulcsordulasokat, es segfaultokat. Gondolom ezen feature egy ilyen alkalmazasban nem okoz gondot, hisz csak a jatekelmenyt fokozza, hogy mikor fagy le a loveg, vagy ellenseges tuz alatt sikerul-e firmwaret frissiteni benne.

Figyelmeztetés! Az alábbi bejegyzés a lelkibéke, nyugalom, és teológiai egyensúly megzavarására alkalmas pejoratív kifejezéseket tartalmaz.

Amikor megkérdezik, azt szoktam válaszolni az én istenképem, egy olyan túlsúlyos, szakállas, enyhén kopaszodó, pedofilképű, korrupt entitás, aki nem csinál mást, mint papírtörlők és vazelin társaságában, egész nap ügcsörög a csillió colos mennybéli plazma előtt és fanatikus realityshow függőként, egyszerre 6 milliárd ablakban nézi enyhén nyáladzva, kicsinyke sorsunk alakulását. Ráadásul, a felhasználói élmények fokozása érdekében van előtte egy konzol melynek minden egyes gombjához egy-egy válogatott szivatás tartozik.
Ahogy azt minden VR/MMORPG függő tudja ez önmagában mit sem ér, ezért az interaktivitás fokozása érdekében ezen mennybéli úriembernek minden egyes gombnyomásnál lehetősége van virtuálisan a bránerét belehelyeznie egyes kedvenceinek az arcába. Hogy mi, a szerv rossz oldalán állók, a felettünk elhelyezkedő entitás korruptságát is jól érzékeljük, ezen virtuális szerv mérete fordítottan arányos az épp aktuális anyagi jólétünkkel.
Ezen "vallási képből" egyenesen következik, miért is utálom néha embertársaimat. Lehet nevezni ezt egyfajta fordított péniszirígységnek. Mert nekik kisebb jutott, a szájukba.
Hogy miért írok erről? Nos,mindez a szombati napom kapcsán került így felszínre.
Pénteken megvettem az alkatrészeket a centrifugához, ezzel elhárítva az amúgy sem túl rózsás financiális hátterem megingását. Kifizettem irgalmatlan 3800 forintot az új palástért és a gumibakokért. Szombatra azt terveztem, hogy elmegyek cementet vásárolni, megcsinálom a centrifugát, elviszem a kocsit szerelőhöz, és befejezem a támfal betonozását. Ebből a legidőigényesebbnek a támfal betonozása tünt. Az összes többi egy-két óra alatt lezavarhatónak tűnt.
Szombaton reggel nyolckor, fiatalosan kipattantam az ágyból, beültem a kocsiba és elvágtattam az építőanyag-kereskedésbe, a kocsi ugyan nem vette a hármast, össze-vissza durrogot, a fék nem igazán fogott, de csak 800 méterről volt szó. Megvettem a cementet, és elindultam haza erősen nulla felé konvergáló sebességvektorral. Kirámoltam a 10 zsák cementet, és nekiálltam centrifugát szerelni. Minden jól haladt, még a berohadt csavarok sen tudtak igazán hátráltatni, lévén az előző szerelésnél vastagon telenyomtam őket zsírral. Az első viharfelhő akkor jelent meg az égen, amikor kiderült, hogy az új palást az összesen gyártott kétféle centrifuga közül a másik féléhez készült. Az irgalmatlan design különbség abból ered, hogy az egyiken bepattintós gumi a kiömlő csonk, a másikon csavarozható műanyag. A két nyílás között csak pár miliméter az eltérés ami épp elgendő ahhoz, hogy a gumi kiömlőt ne lehessen rendesen bepattintani. Természetesen a kész paláston csak reszelővel lehet igazítani, mert nincs az a fűrész ami hozzáférne.
Úgy döntöttem, nem szórakozom vele, hanem elteszem estére, mert a falnak volt nagyobb prioritása. Felhívom a szerelőmet és rövid egyeztetés után nekivágok az irgalmatlan 900 méteres útnak. Ebből sikerült is 80-at megtennem, amikor a motor egyik pillanatról a másikra megállt. Szerencsére épp a lejtő elején így visszagurulva sikerült a távolságot a kocsi és a lakás között 30 méterre csökkentenem. Az indítózásra semmi életjel, úgyhogy motorháztető kinyit. Első ránézésre minden rendben, aztán látom, hogy az extra benyaszűrő csont száraz. Kibányászom az erre a célra rendszeresített, kalibrált benyaszintjelző drótomat, hátramegyek a tankhoz. (A román autók lelkivilágában nem jártasak részére. Az ARO-knál úgy vannak a szintjelzől megtervezve, hogy a román benzinkút ellátottságot vették figyelembe, az ottani gyártási pontosság szorzótényezőjével, ergo, a pilács a műszerfalon 5 és 15 literes benzinszint között bárhol elkezdhet világítani. Esetemben a kocsi kicsit bőkezű, a lámpa kigyulladása 12 liter maradékot jelez.)
A tanksapka-fedélt kihajtva, némi hiányérzetem támadt, mert nem találtam a tanksapkát, feszegetésnyomot annál többet. A szintezés is azt jelezte, hogy bizony ebben a hónapban én támogattam a helyi kamaszok motorozását. Kocsi bezár, hazaballagás, és minő meglepetés az árokban egy ARO tanksapkát találtam. Biztos szezonja van...
Bicikli elővesz, kannakeresés és megküzdés ama feladattal, hogy egy 20 literes kannát miképp rögzítsünk egy montainbikeon. Ez utóbbit egy rossz ülésnek a keretével, némi betonvassal és szigetelőszalaggal sikerült úgy megoldanom, hogy MacGyvernek könnybelábadna a szeme. A bringa mindkét kereke tök lapos, a kocsi ugyebár az árokparton, tehát a kiskompresszor kiesik, marad a kínai taposós pumpa. Ez utóbbi a harmadik taposás után oldalirányba kifordult és széthullott. Itt egy picit vörösbe kezdett a látómezőm hajlani és nem a negatív gyorsulástól. Szerencsére az agressziókezelési tréning kéznél volt, a kalapács meg nem, tehát 45 perc elteltével már sikerült a pohos testemet megtartó nyomást generálnom a kerekekbe. Irány a legközelebbi benzinkút, ami alig 3 km. A kanna minden negyedik tekerésnél barátságosan csapkodja a bokámat. Odaérve, kerekek üzemi nyomásra pumpálása a töltöcsonknál, ami kishijján katasztrófálisan végződik, mert a kínai, agyonkénezett, vajpuhaságú külső 3 atm-nél megpróbált lefordulni a felniről. Némi levegő kiengedésével normalizálódik a helyzet, ráálok a kútfejre és megkérem a kutast, hogy töltse tele, amíg tartom a bringát. Lefolyik a 18 liter lónyál, a bringát nekitámasztom az oszlopnak, fizetés, irány haza. Viszafelé a kanna ugyanúgy csapkodja a bokámat, de most legalább már erőt is tud belevinni a tömege végett, plusz a jobb oldalra kitett 20 kiló is érdekesen befolyásolja a vezethetőséget, az extra súly miatt a hátsó kerék szinte a felnin jár.
Otthon tölcsérkeresés, tankolás, idítózás. Semmi. Újabb indítózása. Semmi. Visszaballagás szerszámokért. Benya van a szűrőbe, a gyorsítófúvóka köpi az anyagot, akkor csakis a gyújtás lehet. Első gyertya kihajt fekete, másik három dettó. Itt szembetalálom magam azon problémával, hogy meg kéne nézni, hogy van-e szikra, de az indítózáshoz kéne mégegy ember. A dolgot az indítómotor kábelezésének meghackkelésével hidalom át.
Hurrá, 4 gyertyából legalább egy megy. Akku kivesz, szerszámok összeszed, irány haza. Otthon feldobom az akkut tölteni és rámérek a gyertyákra, természetesen mindhárom vezet. Közben az idő délután két órát mutatott, a család meg kezd egyre éhesebb lenni. Magamat multitaskba, a gyertyákat hideg zsíroldóba vágom. Összeütök egy csirkepaprikást, krumplipürével, közben időnként megrázom a zsíroldós üveget a gyertyákkal. Püré kész, az egyik lángon a hagymát dinsztelem a másikon a négy tiszta gyertya izzik. Míg fő a paprikás a feltöltött akksival és a tűzforró gyertyákkal vissza a kocsihoz. A jó hangulat érdekében viszek egy kis hidegindítót is. Gyertya beteker, megégett ujjak hűtése a hidegindítóval, idítózás. A moci beröffen, kipörgő kerekekkel vissza a ház elé. Szerszámosláda kihajítás, olajfoltos melegítő lecserél, idítózás és söprés a szerelőhöz. Félúton a motor megint beáll, kuplung kinyom, szivató felránt, kuplung vissza a motor felhörög, visszanyomom egyesbe és lépésben elkúszok a szerelőig. Beállok a műhelybe. Motor megnéz, a szelepházban egy csupa benzin az olaj, öreg csóválja a fejét és közli, hogy a jövőhét végéig ellesz a szerkezettel, mert szarul van beállítva a gyújtás és rosszul rakták össze a karburátort. Remek. Amióta márciusban hazahoztam a kocsit a vizsgáztatásról, csak ezt a két alkatrészt nem bontottam meg, tehát a másik szerelői banda ismét jó munkát végzett.
Mikor elmondom a Barkácskarbis gányomlásomat, bólogat és közli, hogyha csináltatok egy közdarabot akkor befixálja azt, mert sokkal megbízhatóbb a gyárinál.
Irány haza. Alig este hat óra, gyakorlatilag elcsesztem az egész napomat úgy, hogy egy centit nem haladtam a munkával, és még mindig darabokban van centrifuga.
Ennél a pontnál ugorjunk vissza ezen bejegyzés elejére, ahol az anyagiakkal vontam párhuzamot az isteni bráner méretével. Egy átlag jómunkásember, jó esetben, napi nyolc órát tölt munkával, hogy épp annyi pénzt keressen amivel épp nullszaldósra hozza ki a számláit. A kiélezett anyagi helyzete miatt képtelen, megfelelő anyagi hátteret biztosítani, ezért egy-egy szituációban kénytelen az anyagilag kevésbé megterhelő megoldásokat választania, amik cserébe, mind, mind időigényesek. Az ilyen embernek általában nem opció egy új autó, szórakoztató elektronikai berendezés megvétele. Marad a 20 éves, örökölt kocsi, 5 évenkénti mobil vásárlás, és a Tesco életérzés.
Ehhez hozzájön még napi 2-3 óra bumlizás a munkahely és a lakás közt, adott esetben másodállás a szintenmaradáshoz. Emiatt azok a otthoni feladatok, problémák amik felmerülnek a hét folyamán, mind a hétvégére tolódnak ki hatékonyan erodálva a pihenésre szánt kis időt.
A hab a tortán, ilyenkor csak az amikor egy anyagilag jobban eleresztett munkatárs felteszi a kérdést, hogy a szopás helyett, miért nem pihenéssel tölti az ember a hétvégéjét?
Ilyenkor nem marad más, mint picit utálni azt akinek a kisebb fütyi jutott.

Ezen megfeküdtem:

I pray that this email reaches you in the best of health. This letter may come to you as a surprise due to the fact that we have not yet met. The message could be strange but it’s real and you will realise this if you pay some attention to it. I want to notify you about it at least for the sake of your integrity.

My name is Major Greg Boner Moyo, a direct and only remaining member of the wealthy Moyo family. I am an astronaut with the South African Air Force and on loan to the National Aeronautics and Space Administration (NASA).

In 2003 I left earth aboard the Mars Rover, Spirit. Seven months later I arrived on Mars.Prior to departing earth, I deposited the amount of US$ 11,600,000 (Eleven million, six hundred thousand United States dollars) in four safety galvanized boxes in a European financial institution which will be disclosed to you upon your acceptance of my proposal.

Utobbi par napban kezdett kisse nyugissa valni az eletem, emiatt kisse le is alltam mindenfele kreativ tevekenyseggel.
Kedden, megprobaltam utanajarni az Arom hepciajanak egy autos viszonylatban szivatultetesnek szamito karburator cserevel. Szomoruan konstataltam, hogy a Dacia motor szivocsonkja 36mm atmeroju, a Barkas karburatornak viszont 42mm az atmeroje. Raadasul a rogzitocsavarok pozicioja sem stimmelt. A kreativitas es az asztalosszoritok atsegitettek ezeken az apro problemakon, es egy ora mulva mar rotyogott a motor. Urom az oromben, hogy a szoritok es a massziv Barkacs karbi miatt nem tudtam lecsukni a motorhaztetot, es 3000 rpm korul fals szivas miatt ledadogott a motor. Viszont egyertelmuve valt, hogy a hibanak valahol a karbi korul kell lenni. Lefekves elott konstataltam, hogy valaki keresett mialatt nyakig voltam a roman technologiaban.
Szerdan, ugy dontottem befejezem a medvekergetot, ha torik, ha syakad. Ugyhogy amint hazaertem a melobol, ravetettem magam a telefonra es hivtam a keddi ismeretlen szamot. Nem vettek fel, emiatt megcsorgettem mobilrol is, es elhuztam kajalni. Mar epp vegeztem a 4 napos, kisse dogizuve valt, pulykasult maradekanak a legyuresevel, amikor csorgott a mobilom, rajta a tegnapi szam. Az egyik "szomszedom" hivott, hogy "Nem elado a terulet?".
Hopszi, ba' meg! Idiota, nyajas, balek mod bekapcsol. Megkerdezem, hogy megis mibol gondolja, hogy elado a terulet. Valasz, latta, hogy atraktam a panelokat es kitakaritottam a placcot, meg a kisboltban is mondtak. Hat persze, sot meg a GoogleMapson is bejeloltem.
Mondom, az a terulet onkormanyzati terulet, es egyben szorgalmi terulet, mert az ingatlanom garazsat mas utvonalon nem lehet megkozeliteni. Csend a telefon tulso oldalan. Nagy nehezen kinyogi, hogy nem lehetseges, hogy a falulapban meghirdette az onkormanyzat a teruletet? Mondom, ezugyben erdeklodjon az onkormanyzat megfelelo osztalyan. Ezutan elbucsuztunk egymastol.
Itt egy kicsit bevaltottam kettes fokozatba. Maradek pulyka le, macska megetet, gumicsokereses. Erre feltunik a 80 es a halal kozt leledzo szomszedasszonyom akit felevente egyszer latok. Suru bocsanatkeres, mert kivagta a kocsibehajtojara atnyulo bozotot es a zoldhulladekot otthagyta az arokpartomon, de ugye nincs harag... Inkabb lenyelem amit mondani akarok, mert a bozotirtas tenye nem zavar, de akkor hordja el amit kivagott. Mindegy, a kovetkezo talajmunkanal elvitetem. Nagy nehezen lerazom a mamat, vissza a melohoz.
Szukitokalapalas, karburatorcsere, benzinlotykoles a szivotorokba, inditozas.
A motor nem akar indulni, felporog, de le is all. Kiszallok, nezem mi lehet a gond. Megrangatom a gazbovdent, de a gyorsito fuvoka nem kopi az anyagot. Miert, nincs benya? Mert a nagy hajtasban, az idiota fejemmel nem kotottem vissza az uza.csovet es az AC vidaman telekopte a gyujtotrafot, meg a generatort benzinnel, de ugy jo csurgosra. Visszakotom a csovet, de mivel az almoskonyv ilyen esetekben a rainditozasra langolo motorteret vizional, ezert inkabb a tuo.parancsnok szomszedommal valo szocializalodas mellett dontok.
Az oregtol megkerdeztem, van-e neki falulapja, mert kivancsi lennek az elado onkormanyzati ingatlanokra. Nagy nehezen, elokeresi, kozben a felesege tajekoztat, hogy 2 utcaval odebb elkezdett nagy bozotirtas es fakivagas hattereben, allitolag az egyik kornyekbeli, tobszorosen becsodolt, sittet is megjart, autokereskedo uj szalonjanak az epitese all. A falulapban, termeszetesen csak az elmult fel evben arvalkodo, eladhatatlan ingatlanok vannak, de szo nincs az en telkem kornyekerol.
Igy kisse nyugodtabban tavozom a szomszedom talicskajaval.
Mire visszaerek a medvekergeto kelloen szaraz, hogy tuzveszely nelkul indithassam. Poccre indul, de szivato nelkul, hirtelen gazadasnal megall. A semminel ez is tobb, a gyorsitofuvokaval meg mar csak eljatszom. Leven mar tok sotet van, ezert vegigtolok egy teljes motorprobat, hadd oruljon a ven nember a szomszedban.
Szerszamok, maradek alkatreszek osszepakol, kesztyu, csakany, lapat, soder.
10 talicska soderrel kesobb, kesz a terv.
Mivel tele a tokom a kornyekbeliekkel es az onkenykormanyzattal, felturom fatertol visszamaradt papirokat, es kijatszom a radioaktiv kartyat.
Kivancsi leszek utana, mennyire lesz kapos a telkem es a kornyeke.

Hetfon a sarkanyrepulo klubtarsaim egy Mitsubishi L200-at lattak a Harmashatarhegyi-repuloterhez tartozo, termeszetvedelmi teruleten, ahova csak repteri engedellyel lehet behajtani.(Akik rendszeresen jarnak a Harmashatarhegyen, jobb ha tudjak, hogy a Voroskovar teruletere, engedely nelkul TILOS barmilyen gepjarmuvel behajtani. Ez fokozottan vonatkozik a krosszmotorosokra, quadosokra! Az ok, egyreszt azert, mert termeszetvedelmi terulet, masreszt a Voroskovar es az amogotti resz repuloter, tehat veszelyes uzemi terulet.)
Amikor odamentek szolni, hogy kotrodjanak ki, akkor lattak, a kocsi szorgos utasai mivel is foglalatoskodtak. Ezzel:

A beton rendkivul egyszeru dolog. Viz, soder, cement. Ezzel le is irtam a hetvegemet. Meg kozben kidolt a 30 eves centrifugam mosas kozben, eldontve az "uj sarkany vagy uj monitor vasarlas" kerdeset.
Szereltem kozben Subarut, Arot. Talicskaztam teglat, sodert. Bedurrant a vallam, sutottem keltpalacsintat, pulykat, es megneztem a Hellboy 2-t.
Vasarnap ejfel elott feloraval raeszmeltem, hogy meg nem jelentettem be a gazoraallasomat. Mivel nincs kedvem az e-on rendkivul iranymutato, lehuzos altalanydijat fizetni, uzsgyi le a pincebe, allas felir, tarcsaz, telefonal. Harmadik nekifutasra sikerult megtalalnom a kulonfele azonositokat, beutom az allast, mire kozli a szoke noi gephang, hogy biza tul magas a begepelt osszeg. Namegegyszer. Urjatarcsaz, beut, "tul magas a begepelt osszeg". Namegegyszer. Urjatarcsaz, beut, "tul magas a begepelt osszeg". Namegegyszer. Urjatarcsaz, beut, "tul magas a begepelt osszeg".
Gondoltam, 21. szazad vagy mi a rak van, akkor majd megadon online modon. Leulok a gep ele, tuzesroka, meroallas jelentese, adatok megadasa, elkuld. Hibauzenet, a megadott hibas hozzaferes ugyfelazonositohoz. Namegegyszer. Adatok megadasa, elkuld. Hibauzenet, a megadott hibas hozzaferes ugyfelazonositohoz. Namegegyszer. Adatok megadasa, elkuld. Hibauzenet, a megadott hibas hozzaferes ugyfelazonositohoz.
A'ha! Mivel nem ma jottem le a digitalis hatterkeprol, gondoltam, az ilyen hulyulesek megelozese erdekeben regisztralok egy felhasznalot az oldalon ha mar lehet es megprobalom azzal. Felhasznalo regisztralasa, adatok megadasa, elkuld, "A megadott emailcimre elkuldtuk a megerosito emailt". Kiraly. Levelezes ellenoriz. Hopszi, be is esik egy e-onos mail. Az egyetlen aprocska bibi, hogy nem a megerosito email volt, hanem egy igazolas a meroora allas bejelenteserol. Akkor most jo vagy nem jo az ugyfelazonosito? Nah, biztos ami biztos beloginelek az uj userrel (siman a megerosites elott), kitoltom az adatokat, elkuld. Nincs hibauzenet.
Lefekves elott, ranezek a levelezesere, es ott figyel a megerosito level, es a masodik igazolas is a bekuldott ertekrol. Komas fejjel, indulnek aludni, amikor hirtelen valami gyanussa valik. A merooraallas rovatban, nincs ertek a datum mezoben. Itt atveres szagot kezdtem erezni az eterben, de egytengelyes leven, ugy dontottem ezen majd csak holnap reggel baszom fel az agyam, kulonben az eletben nem alszom.
Reggel keles, oltozes, stb. Szerencsere a reggeli kave hatott annyira, hogy a szerzodest es a tobbi papirt eltegyem. Ebed utan hivom az ugyfelszolgalatot, foglalt, ujrahivom, foglalt, ujrahivom kicseng, gep felveszi, 2-es gomb megnyomasaval kikerulom az automatikat, kicseng a kezelo, holgyemeny felveszi. Elmondom, hogy meroorallast diktalnek, bemondom a fogyasztasi hely azonositot, es szeretnem tudni a legutolso diktalas idopontja. Erre a holgy kozli, hogy junius 24-e.
WTF? Mondom, akkor diktalom az aktualisat. Mire holgy, "a juliusit is mondom?" Mondom, mar elnezest, de azt a betarcsazos rendszeren rogzitettem az elozo honapban. Mire a holgy, "de nala az nem jelent meg, tehat hibas volt".
Itt finoman tickkelni kezdett a szemem. Szerencsere, ugyanarra a cetlire vezetem az ertekeket, tehat az orrom elott volt az elozo havi is. Bediktalom azt is.
Mielott letettem volna, megkerdeztem, hogy megis mivel magyarazza, hogy az automata rendszer hibat dob, ki? Valasz: Nalam is hibat jelez, de en felul tudom irni.
Aaaaaaaaaaaaaaugh...
Mondom, mikepp lehet, hogy tegnap este az online rendszerben 4 alkalommal rogzitett adatok nem jelennek meg nala? Valasz: Hat vannak problemak az online rendszerrel, ezert a leghelyesebb, ha merooraallas diktalasakor, munkaidoben, felhivom az ugyfelszolgalatot es szemelyesen diktalom be az adatokat.
Koszonom. Mindezt olyan AFSZ mellett ami kimondja, hogy amennyiben ket honapnal hosszabb ideig nem jelentek merooraallast, meg akkor is, ha az azonos az elozo havival, akkor automatikusan altalanyt kezdenek szamolni az elozo eves fogyasztas alapjan. Azt meg mar tapasztaltam, hogy ez a precizen kiszamolt altalany koszonoviszonyban sincs a valos fogyasztassal.
Felteszem a kerdest, hogy mifele szolgaltatoi magatartas, ha ilyen feltetelek mellett keptelen megfelelo adatrogzitest biztositani?
Tudom, magyaros.

Az extrém sportok egyik átka, hogy elég egy rossz mozdulat és az ember maradandó károkat okozhat magában. Még annó 1999-ben benéztem egy leszállást, aminek a következménye, egy marék törött és görbült alucső, fájós váll és hát, kissé szögletes levegővétel lett. Aztán elmúlt.
Egész úgy másfél hónappal ezelőttig jól megvoltam, míg egy reggeli kelésnél valami becsípődött a két lapockám között. Két napig tűrtem, aztán gondolva a fájdalom által aláásott, labilis agressziókezelésemre és a munkatársaim testi épségére, felhívtam a helyi ortopédiát. Adtak is időpontot szeptemberre, sőt még MR-re is január végére.
Anyáztam egy picit a közgyógyellátás felé, és hívtam a melóhelyhez legközelebbi magánklinikát. Másnap a dokinál voltam, két nappal később már a röntgen is a kezemben volt, e hét hétfőn pedig már csőbe is húztak. Mivel eddig nem volt szerencsém MR készülékhez, fémmentesítés után kissé szűzlányosan bámultam rá. Az assziszten elmagyarázta, hogyan és miképp feküdjek fel a vizsgálósztalra, majd némi lézeres színtezés és pozícionálás után beküldött a gépbe.
Odabent békésen szemléltem a műanyag borítást, analizálgattam, hogy és miképp oldhatták meg a belső megvilágítást, amikor elkezdett kopogni a szerkezet. Ez még nem volt újdonság, a betegfelvételen aláiratott papíron ezt írták. Aztán elkezdett scannerszerű hangokat adni. Erre megjegyeztem magamnak, hogy mostmár legalább tudom mit érez egy papírlap a scannerben. Némi berregés után elhallgatott, majd legalább 120 bpm-es transzre kapcsolt. Ez határozottan tetszeni kezdett, bár némi prünttyögést még tehettek volna alá és egész épkézláb 8 bites zene lett volna.
A zenei élvezetemet kissé zavarta, hogy a vizsgálóasztalt nem rám szabták és az egyenes fejtartás miatt elkezdett fájni egy másik sérülésem is, és begörcsölt a hátam. Mindez oda vezetett, hogy miután a második scannelési session után kihúzott az asszisztens a csőből, én csak értelmesen tudtam pislogni rá. Kicsit robotzsarusan, de sikerült felkelnem, majd kitántorogtam az öltözőbe.
Tegnap elrongyoltam a céges ólomszint mérésre (86 umol/mol, ami 14 ponttal több mint a munkatársamé) és megkaptam az MR eredményeket, amik elég jók lettek.
Mai napom meg betonozással telt. Az-az csak telt volna. Hétfőn összeraktam a betonkeverőt, és ma dél magasságában nekiláttam a munkának. Lekevertem az első kört, kiöntöttem, kiraktam téglával. Elindítom a második kört, épp öntöm kifelé, amikor egy tompa puffanással valami ezüstszínű esik le a betonkeverőről és a dob megáll. Természetesen az ékszíjtárcsa. Némi szemrevételezés után megállapítottam, hogy bizony a tengely hegesztése adta meg magát. Ettől annyira depressziós lettem, hogy elmentem inkább főzni. A fözőcske után előbányásztam a flexet és a hegesztőtrafót. Mint az várható volt a tácsát tartó három csavar közül egyet csak a flex oldott. Körbefelexeltem a tengelycsonkot visszatettem a tárcsatartót, meghegesztettem, és realizáltam, hogy elcsesztem, mert a rögzítőcsavarokat nem lehet betenni a tárcsatartóba. Ekkor elővettem, minden gépész jolly-jokerét, a félkilós kalapácsot, és belekapalátam a csavarokat a helyükre. Ugyebár a a flexelés miatt csak eggyel kevesebb csavarom volt, de követtem a "falura, kabát alá" elvet. A keverő ezután vidáman forgott, míg ki nem fogytam a sóderből. Felmarkoltam a lapátot és a talicskát (ez utóbbi egy regét megérne, mert ilyen béna szerkezetet az életben nem láttam) és elindultam a kert felső végébe. Nagyjából félúton nyílvánvalóvá vált, hogy defektem van. Ennél a pontnál úgy döntöttem, hogy mára eleget játszottam és összepakoltam.
Levezetés gyamánt még kilapátoltam fél köbméter földet az alapból, és most várom mikor érnek haza a szomszédaim,hogy elkunyerálhassam a talicskájukat.

Tegnapról adós maradtam a nagy görényhack elregélésével.
Délután, megfelelő mennyiségű kávé elfogyasztását követően, kellően felkészültnek éreztem magam a művelet elvégzésére. Fogtam egy vizuális loggert (kamera), Code Analysis Toolt (macska), es egy kernel trap-et (kukászsák) és levonultam a helyszínre. A védelmet egypár melóskesztyűvel növeltem, mert a tapasztalat azt súgta, hogy egy lakott kotorékban bármi is van, az harapni fog.
Első lépéskén lefuttattam egy backdoor checket, mert törési művelet közben már harapott bokán ürge. Miután ez negatív volt, elindítottam a loggert és megpingeltem a lyukat egy bottal, de csak óvatosan hátha child processzek is futnak odabent. A pingre nem jött válasz és C.A.T sem dobott hibaüzenetet, ebből arra következtettem, hogy a user már átköltözött egy másik sitera. Biztos ami biztos alapon elhelyeztem a kernel trapet és tapasztalt faunamolesztálóként, magamfelé húzva felemeltem a rönköt. Az így eltávolított tűzfal mögé benézve, feltárult a szerver belső stuktúrája, amit az otthonos user még mohapárnával is kibélelt. Ez utóbbi egyik pillanatról a másikra élénk hullámzásba kezdett és kissé kábultan egy poszméh mászott elő belőle, szorosan nyomában a többivel.
"Francba, ez egy honeypot, és tele van buggal!"-realizáltam, továbbra is ölelgetve a 80 kilós rönköt. Aztán, az első pánikból felocsudva az eszembejutott, hogy a poszméh a stupid user kategóriába esik, az-az nagy, szőrös, lassú felfogású és veszélytelen.
Az immáron feleslegessé vált rönköt elcipeltem, hátrahagyva C.A.T-et, hogy az végezze el a debugolást.

A hyaenidae család mind a négy fajára jellemző, hogy amikor épp nem táplálékszerzéssel foglalkoznak, akkor előszeretettel bővítik a közösségi szállásként funkcionáló vackot. Emiatt aztán a legtöbb szakirodalom úgy szól, hogy ezen állatok szálláshelyének a kerítését minimum 1.5 méter mély alappal kell elláttni, mert könnyedén aláásna.
Nos, ilyen tekintetben mélyen érintettnek érzem magam. Az elmúlt két napban négy teherautónyi sittet és földet ástam ki. Kigyomláltam pár száraz fát, és átdaruztattam a födémpanelokat egy, immáron kerítésen belüli helyre.
Jelen pillanatban épp egy lightos 3 köbméteres etapot vezetek le blogolással.
A korábban jelzett csirke is végső nyughelyére került és nem a fazékba, mert feletébb bizalmatlan vagyok az olyan dolgokkal amik a haláluk után is mozognak.
Közben asszem megtaláltam a feltételezett elkövetőt is, ugyanis a dögtől pár méterre egy masszív nyárfarönk alatt egy kotorékot találtam. A méretéből ítélve inkább vadászgörényé, mint rókáé. Mindenesetre az ebéd után majd defacelem a siteot.

Ész nélkül fűrészelem a modelleket a következő méréssorozathoz, a fél anyai ágú nőrokonságom veri szét épp a lakást takarítás címén, amikor megjelenik egy fehér Opel és kiszáll belőle egy szürkéskék lény. Sajna nem egy ufó volt, hanem a közterületfelügyelő aki közölte, hogy a legutóbbi bejárása során parlagfüvet talált a keritésvonalam mentén, meg nem tetszenek neki a ház elé felhalmozott födémpanelok, mert az közterületfoglalás, meg talált egy döglött csírkét a közterületen a ház mögött. Miután mindezt elmondta kissé üveges tekintettel meredt a hátammögé, az eresz alá fellógatott csontból készült szélcsengőre. Készségesen, barátságos pszihopata vigyorral megnyugtattam, hogy az állapot csak átmeneti, már intézkedtem az ügy érdekében.
Mivel a házkörüli viszonyok elég régóta ismeretesek a faluban és eddig sohasem volt senkinek kifogása rá, plusz a kifogásolt parlagfű is szépen gyepmagasra volt lenyírva, ezért kissé gyanakodni kezdtem.
Kihasználva a női megszállást, tettem egy bevásárlásnak álcázott körutat a faluban. Beszéltem a boltossal, a postással, meg pár ismerőssel. Első érdekes infó a postástól jött, aki azt mondta, hogy egy értékbecslő nő keresett engem az egyik nap a ház ügyében. A következő infót a boltos adta, aki azt mondta, hogy az egyik "szomszédom" aki nyaraló felvásárlásban és felujításban utazik nemrég vett fel hitelt. Ez utóbbi személy már jelentett fel korábban, mert rendszám nélküli autót parkoltattam a ház előtt, és más egyéb dolgokért is.
Az egyik ismerős, aki az önkénykormányzatnál dolgozik azt mondta, hogy ugyanezen szomszéd tárgyalt ingatlanok önkormányzati segítséggel történő megvásárlásáról.
Mindenesetre megrendeltem a kisrakodót és a darut a gazoláshoz. Holnap átmozgatok 4-5 köbméter fát az udvar másik végébe, és kiások 2 köbméternyi alapot, és utána jön majd a móka és a kacagás...

Három nap alatt, három rendszerfrissítés, három anyázás. Mindhárom esetben az ok ugyanaz: udev.
Az asztali gépemen a frissítés után "eltünt" a scannertől kezdve a tunerkártyáig minden. Természetesen az udev rendkívül szofisztikált könyvtárstruktúrájában, csakis törött linkeket találtam. A csomagkezelő pedig az istennek sem engedi, az udev leszedését, mert vinni akarja magával a SANE-t is. Megoldás, összes futtatható udev állomány törlése.
Közben végzett a laptopom is a frissítéssel, és minő meglepetés, bootnál modul fagyással dob egy hátast. Az ok itt is az udev. Mert hiába van öles betűkkel belevésve a blacklistbe, hogy ne töltse CS modulokat, mert ennél a chipsetnél kihalnak, ő okosabb mint három user. A csomagkezelő pedig az istennek sem engedi, az udev leszedését, mert vinni akarja magával az összes pcmcia csomagot. Megoldás, összes futtatható udev állomány törlése.
Természetesen, hogy kerek legyen a hét, végzett a retyóba száműzött szerver is a frissítéssel. Gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal és kikötöm belőle a nem használt, 6Gb-os levélnehezéket. Gép leállít, szerel, újraindít. Amikor láttam, hogy az udev jön ösztönösen összeszurult a gyomrom. És elkezdtek ömleni a sorok a képernyőn lefelé. A drága egy stand-alonera (értsd, még a jó atyaúristen is bele van forgatva kétszer) gyártott 2.6-os kernelnél megpróbálta betölteni az általa talált 2.4-es modulokat. Vettem egy nagy levegőt, rátapadtam a ctrl+c-re, és a login után használtam az egyetlen értelmes megoldást: Összes futtatható udev állomány törlését.

Szabadságra mentem.
Végre tudok foglalkozni kétes karrierem építgetésével is, ami azt takarja, hogy egy nap alatt a minkahelyemen végzett tevékenységemnek többszörösét végzem el. De ez mellékes.
A mai történetünk főszereplője, Kate. Ő egy szexi, Qt-s felületbe álmodott szövegszerkesztő, kismillió programozási nyelv szintaxisainak a támogatásával, beépített terminállal, és még sokminden más fícsörrel.
Kate használatára, Glimmerről váltottam, miután a jó öreg GTK1-es szövegszerkesztő egyre nehézkesen fordult le az általam használt disztrora. (A csomagkezelő által felajánlott verzió már hosszú ideje törött volt, és nincs lelkierőm kidebugolni a hbáját.)
Kate jól és flottul fut az asztali gépemen, a problémák és az anyázások akkor kezdődnek vele amint egy lightosabb vasat kap maga alá. Példának okáért a kukázott IBM Thinpad 600E-met, amit utazásnál használok kódolásra. A gépben alapban 97 MB memória van. Az X, felrántása után marad szabadon 17MB. Miután elindítom a Katet és megnyitok egy az-az egy darab 9k körüli forrás filet, marad irgalmatlan 0.8Mb memóriám. És ez csak egy egyszerű szövegszerkesztő.
Az már csak a hab a tortán, hogy alapban 27-30%-os processzorterhelést csinál ez a szövegszerkesztő, a szövegben fel-le történő scrollozásnál 40% körüli a proci terheltség. A legszebb pedig amikor szerencsétlen csipogni akar, mert egy valamirevaló szövegszerkesztő nem létezhet mindenféle speciális effektus nélkül. Ilyenkor teljesen magábafordul annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs megfelelő hangeszköz telepítve. És csak keresi, és keresi, próbálkozik az ARTS-ól kezdve az ALSAig mindennel. Én meg anyázom, mert a kurzor az istennek sem akar odébbmenni, amíg be nem fejezi. Miután befejezte ismét lehet dolgozni, de csak addig amíg ismét nem akar csipogni a kedves, mert a T. Oo programozószakik arra már nem vették a fáradtságot, hogy ha egyszer nem sikerül elérni a hangeszközt, akkor legalább ez a funkciót ne erőltesse.
Jahm, azt már végképp nem értem, hogy egy 9k-s forrásfile vinyóra történő elmentése mi az ördögért tart akár 6-7 másodpercig. Talán csak nem a kis animált progresszbár megjelenítése tesz be neki?
Ilyenkor csak az, az egy kérdés motoszkál bennem, hogy ha egyes emberek komoly erőket fektetnek az alkalmazások minnél több mókusvakítással történő ellátására, akkor miért nem képesek ezeknek az erőknek egy apró hányadát kódoptimalizálásra fordítani?