Katika, te drága...

Szabadságra mentem.
Végre tudok foglalkozni kétes karrierem építgetésével is, ami azt takarja, hogy egy nap alatt a minkahelyemen végzett tevékenységemnek többszörösét végzem el. De ez mellékes.
A mai történetünk főszereplője, Kate. Ő egy szexi, Qt-s felületbe álmodott szövegszerkesztő, kismillió programozási nyelv szintaxisainak a támogatásával, beépített terminállal, és még sokminden más fícsörrel.
Kate használatára, Glimmerről váltottam, miután a jó öreg GTK1-es szövegszerkesztő egyre nehézkesen fordult le az általam használt disztrora. (A csomagkezelő által felajánlott verzió már hosszú ideje törött volt, és nincs lelkierőm kidebugolni a hbáját.)
Kate jól és flottul fut az asztali gépemen, a problémák és az anyázások akkor kezdődnek vele amint egy lightosabb vasat kap maga alá. Példának okáért a kukázott IBM Thinpad 600E-met, amit utazásnál használok kódolásra. A gépben alapban 97 MB memória van. Az X, felrántása után marad szabadon 17MB. Miután elindítom a Katet és megnyitok egy az-az egy darab 9k körüli forrás filet, marad irgalmatlan 0.8Mb memóriám. És ez csak egy egyszerű szövegszerkesztő.
Az már csak a hab a tortán, hogy alapban 27-30%-os processzorterhelést csinál ez a szövegszerkesztő, a szövegben fel-le történő scrollozásnál 40% körüli a proci terheltség. A legszebb pedig amikor szerencsétlen csipogni akar, mert egy valamirevaló szövegszerkesztő nem létezhet mindenféle speciális effektus nélkül. Ilyenkor teljesen magábafordul annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs megfelelő hangeszköz telepítve. És csak keresi, és keresi, próbálkozik az ARTS-ól kezdve az ALSAig mindennel. Én meg anyázom, mert a kurzor az istennek sem akar odébbmenni, amíg be nem fejezi. Miután befejezte ismét lehet dolgozni, de csak addig amíg ismét nem akar csipogni a kedves, mert a T. Oo programozószakik arra már nem vették a fáradtságot, hogy ha egyszer nem sikerül elérni a hangeszközt, akkor legalább ez a funkciót ne erőltesse.
Jahm, azt már végképp nem értem, hogy egy 9k-s forrásfile vinyóra történő elmentése mi az ördögért tart akár 6-7 másodpercig. Talán csak nem a kis animált progresszbár megjelenítése tesz be neki?
Ilyenkor csak az, az egy kérdés motoszkál bennem, hogy ha egyes emberek komoly erőket fektetnek az alkalmazások minnél több mókusvakítással történő ellátására, akkor miért nem képesek ezeknek az erőknek egy apró hányadát kódoptimalizálásra fordítani?