Egyszer nagy szárazság érte el a dzsungelt. Víz elapadt, a fű kiszáradt, a vadak elvándoroltak. Az állatok hiába jártak vadászni semmit nem tudtak elejteni. Szenvedtek a melegtől és az éhségtől.
Egy este a Nyúl épp visszatért a vadászatból, mikor látta, hogy a Hiéna kifelé tart a faluból. Megkérdezte, hova és merre tart?
- Vadászni és dögöt keresni megyek. - felelte a Hiéna
- Ilyenkor? De, hát éjszaka mulatni, dalolni és aludni kell! -csodálkozott a nyúl
- Éjszaka hűvösebb van, és előbújnak azok a vadak is melyek nappal elrejtőznek a hőség elől, és hideg levegőben könnyebb megérezni a dögök szagát. - felelte a Hiéna
A Nyúl bolondnak tartotta a Hiénát. Eltelt pár nap, és a Nyúlnak továbbra sem volt szerencséje. Egyre éhesebb és éhesebb lett, míg egy este megint csak összetalálkozott a Hiénával.
- Hová mész Hiéna? - kérdezte
- Vadászni és dögöt keresni megyek, ahogy minden este. - felelte a Hiéna
- Veled mehetek? - kérdezte a Nyúl
A Hiéna rábólintott és együtt mentek vadászni. Mentek, mentek a sötétben, bundájukba szúrós tövisek téptek, mígnem egyszer csak megzörrent előttük a bozót. A Hiéna belevetette magát és hamarosan egy apró, döglött gyíkkal a markában mászott elő. Megkérdezte a Nyulat, hogy kell-e neki, de az csak a fejét rázta. Így hát megette azt.
Mentek tovább, mígnem egy termeszvárhoz értek. A Hiéna elkezdett ásni a vár aljában. Ásott, csak ásott, csak ásott, amíg egy maréknyi termeszt nem talált. Megkérdezte a Nyulat, hogy kér-e belőle, de az csak a fejét rázta. Így hát megette termeszeket.
Ismét útra keltek és mentek, mendegéltek. Hirtelen valami éktelen bűz csapta meg az orrukat. Egy döglött antilop feküdt előttük. A Hiéna megörült és falni kezdte a dögöt.
- Gyere Nyúl komám és egyél! Ritka, hogy ily finom falaltot találjunk! - kínálta a társát
- Csalódtam benned Hiéna! - szólt bosszúsan a Nyúl kinek igencsak csavarta az orrát a dögnek szaga - Elhívsz, hogy az éjszaka közepén itt bóklásszunk a sötétben, tövisekkel tépetjük a bundánkat, hogy aztán gyíkot, termeszt és dögöt együnk! Mi, akik nem is olyan rég dúskáltunk a finomabbnál, finomabb falatokban! Mi, akik zebrára és bivalyra vadásztunk! Hogy tudsz ennyire lealacsonyodni?!
Ezzel faképnél hagyta a döbbent Hiénát és hazament. Otthon aztán gondolkodni kezdett, hogyan és miképp szerezhetne olyan finomságokat, mint amiket rég evett. Kitalálta, hogy felkeresi a nála erősebb és ügyesebb állatokat, és nekik vadászni.
Másnap, fel is kerekedett és felkereste a Gepárdot. Elmondta mi ügyben érkezett, és mivel a Gepárdnak sem ment oly jól mint régen, beleegyezett, hogy a Nyúl vele tartson vadászni. Elindultak és hamarosan találtak egy gazellát. Usgyi a Gepárd utána is eredt. Hosszas futás után után sikerült is utolérnie és elkapnia. A Nyúl csak nagy sokára, kifulladva érte utol.
- Nem jól csinálod Gepárd! - mondta a Nyúl mikor végre levegőhöz jutott - Túl gyorsan szaladsz. Emiatt nagyon el fogsz fáradni a vadászat végére. Lassíts a tempódon! - javasolta, majd a részét kérte a gazellából. A Gepárd ettől megmérgesedett és jól megkergette a Nyulat.
A Nyúl hazasomfordált és megfogadta, hogy többet nem kezd a Gepárddal. Másnap elment a Leopárdhoz, elmondta mi ügyben érkezett, és mivel a Leopárdnak sem ment olyan jól mint régen, beleegyezett, hogy a Nyúl vele tartson vadászni. Elmentek ki a szavanna szélére, ahol a Leopárd felmászott a fára, a Nyúl meg, mert nem tudott fára mászni, pedig elbújt a bokorba. Hosszú, hosszú idő múlva arra ment egy okapi, és mikor a fa alá ért, a Leopárd rávetette magát. A Nyúl ekkor előbújt a bokorból és így szólt:
- Tisztelt Leopárd Úr, azt kell mondanom, túl sok időt tölt a fán várakozással, ha járná a bozótot, ennyi idő alatt tízszer ennyit foghatott volna! - mondta, majd a részét kérte az okapiből. A Leopárd ettől megmérgesedett és jól megkergette a Nyulat.
A Nyúl hazabicegett és megfogadta, hogy többet nem kezd sem a Gepárddal, sem a Leopárddal. Harmadnap elment az Oroszlánhoz, elmondta mi ügyben érkezett, és mivel a Oroszlánnak sem ment olyan jól mint régen, beleegyezett, hogy a Nyúl vele tartson vadászni. Elindult az oroszlánfalka és hosszas cserkészés, nyomkeresés után találtak egy zebraménest. A falka megkergette a ménest, kiválasztották a leggyengébbet, leteperték és enni kezdtek. A Nyúl megszeppent, de nagyon éhes lévén előtopogott.
- Huh, ez aztán kemény munka volt. - kezdte a Nyúl - De jobb lett volna, ha valami kisebb zsákmányt választotok. Akkor egyenként is elbírtatok volna egyel! -jelentette ki felbátorodva, majd a részét kérte a zebrából. Az oroszlánfalka megmérgesedett és agyba-főbe verték a Nyulat.
A Nyúl még nagy nehezen hazakúszott és otthon ágynak esett. Hamarosan híre is ment, hogy beteg és halálán van. A Hiéna úgy gondolta meglátogatja. Fogott egy kövér kígyót ajándékba, amit betette egy kosárba, és elment a Nyúlhoz.
A Nyulat párnák közt fekve találta.
- Mindez a Teknős miatt van! - suttogta a nyúl - Igen. Biztos az, az átkozott biztatta fel a többieket, hogy így elbánjanak velem! Mindig is irigykedett, mert sokkal okosabb és ügyesebb vagyok nála! Még az is lehet, hogy Sakállal is összeszűrte a levet, hogy végem legyen.
A Hiéna csak hümmögött és, hogy elterelje a szót, felmutatta a kosarát.
- Hoztam neked, egy kis ajándékot. Egy kis finomságot. - nyújtotta a Nyúl felé.
- Mifélét? - kérdezte a Nyúl felélénkülve - Zsenge gnut? Finom, lédús kudut? - miközben sűrűn nyalta a száját.
- Nem, egyiket sem. - felelte a Hiéna szerényen - Csak egy zamatos kígyót. A legkövérebbet amit csak találtam.
A nyúl visítani kezdett és hozzávágta a kosarat a Hiénához.
- Csak ennyit! Egy nyomorult, nyeszlett kígyót hoztál nekem!!! - sipította őrjöngve - Nekem, a nagy vadásznak, aki együtt vadászott a Gepárddal, a Leopárddal, és az Oroszlánnal? Annak, aki bivalyt, zsiráfot, elefántot ejtett el egymaga! - rikácsolta és fennakadt szemekkel, holtan hanyatlott vissza a párnájára.
A Hiéna összeszedte a kosarat és a kígyót.
- Pedig azt mondják, a kígyó mája csodaszer, ami meggyógyít minden betegséget. - mondta csendesen és elindult hazafelé, miközben csendben szemerkélni kezdett a rég várt eső.
