Retro rovat - RTD CMF8680

A gép előlapján megtalálható minden magára valamit is adó ipari PC összes portja, az-az billentyűzet, video kimenet, RS232, párhuzamos port, tápkapcsoló, és a védett reset gomb.

Oldalról jól látható a szofisztikált, "izzó kártyavár" felépítése. Felhívnám a figyelmet a Ganz-Univ-os műszer előlap szigetelő és távtartóként betöltött szerepére.

A gép lelke egy CMF8680 kártya, amit a Real Time Devices cég gyártott 1993-ban. A processzor Chips Technologies F8680-as irdatlan 14MHz-en ketyegő, 16 bites SuperXT chip, ami egy egy tokba integrált XT beleértve a CGA videot is. Az alaplapon helyt kapott még 2MB 16 bites DRAM, egy 1MB-os ROM-DOS és egy 82C721 szuper periféria kontroller. Ez utóbbi biztosítja a két soros, egy párhuzamos és a FDD interfészt. Az alaplap PC-104-es szabvány, az-az 3.6"x3,8" méretű.

Alaplap felett helyezkedik el DM406-os DA/AD kártya, ami 16 db. 12 bites analóg bemenetet tud 5us-os mintavételezéssel kezelni. Jellemző módon ez a kártya adja a teljes gép hőtermelésének a 80%-át.

Az első probléma azzal adódott, hogy a gép istennek sem volt hajlandó elfogadni a CF kártyát. Feltehetően egy memória hiba miatt, nem lehetett írni a 48, 49-es HDD type-ot a BIOS-ban, ezért képtelenség volt neki az előre konfigurált méreteken kívül mást megadni.
További probléma volt, hogy bootolni csak a beépített FLASH memóriáról volt hajlandó. Doksi nem lévén, élénk levelezésbe kezdtem az RTD céggel, akik rendkívül segítőkészek voltak, de már nekik sem volt se doksijuk, sem ötletük, miképp lehetne életet verni a gépbe. Közben a cimborám előásta az eredeti, spirálfűzött manuálokat amiből kiderült, hogy a ROM-DOS-ban található alkalmazással, le kell tiltani a ROM-DOS funkciót és csak azután fogja rendszermeghajtóként kezelni a winchestert. A ROM-DOS funkciót vissza lehet engedélyezni ha resetnél egyszerre tartja nyomva mindkét shiftet az ember.
Ettől még nem voltam kinn a vízből, mert a kapott CF kártya 8MB-os volt ami kisebb volt, mint a BIOS-ba beégetett legkisebb méret. Szerencsére, sikerült szereznem egy 256MB-os kártyát, ami meg túl nagy volt. Ekkor jött képbe egy régi SHARP 286-os laptopból kibontott PrairieTek 120-as (kemény 21MB-os) meghajtó. Ezen megtalálható volt egy DOS 4.0-as telepites is. Meglepő módon ez a régi vinyók, jól ismert, "krrrr-tak-tak-tak"-jával bootolt a type 6-os HDD beállítással.
Hurrá! Van egy működő rendszer amit már csak rá kell klónozni a CF kártyára és már megy is! Legalábbiz ezt hittem, ugyanis színre lép a Linux és az open-source.
Az egyetlen szabad itthoni gép ami még rendelkezett PATA interfaceel a régi asztali gépem volt. Rádugva a vénséges vén vinyót, elsőre bootolta is a DOSt róla. Ez felettéb anakronisztikus élmény, lévén az alaplap 11 évvel fiatalabb a vinyónál. Némi kábeldugdosás után jött az első szívás. A múzeumszökevény, linux alatt meg se nyikkant, a szó legszorosabb értelmében. Az ok abban keresendő, hogy a klasszikus ATA szabványban vinyó addig nem indult el amig az IDE interfész felől meg nem piszkálták. Úgy tűnik a default Squeeze kernel nem piszkálja meghajtót. Megoldás, hogy BIOS-ban egy autodetectet nyom az ember, ettől magához tér a winchester, majd indítja a linuxot.
Ekkor annyi változás történt, hogy megjelent a /dev/sdb de se írni, se olvasni nem lehetett. Gondoltam az autodetect a hiba, így bevéstem a BIOS-ban a korábban jónak bizonyult, szektor, fej, cilinder értékeket. De nem, továbbra sem működött a dolog. a hdparm továbbra is hibás értékeket adott vissza. Ekkor eszembe jutott, hogy bizony ez nem a klasszikus PATA eszköz kezelés, hanem a csodafinom SCSI emulációs, udev-es csillámfaszlámaság. Lehet, hogy valamit elcsesztek a kerneles gyerekek?
Szerencsére volt egy régi, általam fordított kernel a gépen, ahol bizony a PATA meghajtók nevei még hd-vel kezdődtek. Kernel bebootol és minő meglepetés, "krrrr-tak-tak-tak", máris megy a 19 éves meghajtó. Innen már csak két dd-nyi ugrás volt, hogy leszedjem a régi meghajtó imaget és az feltoljam a CF kártyára. Apró adalék, hogy a meghajtót még így sem lehet mountolni, mert nem ismeri a filerendszert (FAT16).

Az ipari PC-re rádugva, pöcc-röffre indult a DOS és vele a fantasztikus Norton Commander.

A gép készen áll a munkára, hisz jól látható a dögivel rendelkezésre álló memória:

Hátralévő feladat a gépet visszajuttatni a cimborához és beszkennelni az eredeti manualt az RTD-nek. Már csak azt kell megállnom, hogy elő ne keressek és fel ne másoljak egy Prince of Persia-t a gépre. Így is túl sok időt csesztem el vele.

Stay tooned...