Hiena blogja

A mai napon ismét remekül telt, sikerült másfél nap alatt megoldani egy fél éve húzódó problémát.
Tegnap megkeresett a főnököm, hogy szereljek fel egy 120x120-as táblát a falra, ugyanis az ügyintézőnk fél éve intézi ezen feladat végrehajtását az épület üzemeltetőjével. Neki is lendültem, a feladatnak és ezen lendülettel el is akadtam, mert elfogyott a gipszkartontiplink. Kérdésemre, SAP kezelésre kioktatott munkatársam közölte, hogy feladhatja a rendelést a tiplire, viszont a vulkáni hamu miatt a cég dedikált alkatrész beszállítója, az angliai Farnell nem tud szállítani. Mivel a project magas prioritást élvezett (értsd: feltünt volna ha a csavarozás helyett netezem) ezért úgy döntöttem, vállalom ügyvezetőnk haragját és megkerülöm a protokollt. Természetesen ezt előbb megkonzultáltam főnökömmel, aki átérezte a probléma súlyosságát és engedélyt adott a tőlünk félsaroknyira lévő magyar, villanyszerelési szaküzlettől való vásárlásra, de beszéljem meg a pénzügy, beszerzési munkatársával. Felballagtam a pénzügyre, ahol felvázoltam a problémát a munkatársnőmnek, aki megértést tanúsított, és áldását adta a protokoll megszegésére. Ezután feltettem a kérdést, hogy adna egy kis pénzmagot a vásárlásra (ugyebár, cégnek elvből nem hitelez az ember), mire közölte, hogy a kasszát kezelő munkatársnőnk csak fél tíz után fog beérkezni. Tíz után felmentem ismét a pénzügyre, ahol előadtam a problémát a kassza kezelő munkatársnőmnek, aki közölte, hogy ad 5000 Ft-ot de átvételi bizonylatot kell írnom róla. Feltettem a kérdést, hogy nem lehetne ezt megoldani a vásárlás után, lévén a cég egy saroknyira van, és akkor nem két papírt (felvételi és elszámolási bizonylatot) kell kitölteni, hanem csak egyet. Erre közölte, hogy megoldható, de csak ha sietek. Gyorsan elmentem az üzletbe és 600 az-az hatszáz forintért megvettem a 20 db. tiplit és a hozzá való facsavart.
Visszamentem a pénzügyre, ahol közölték, hogy csakis akkor fogadják el a számlát, ha aláíratom az osztályvezetőnkkel vagy a helyettesével és fel van víve SAP-be. A számlával felkerestem SAP kezelésre kioktatott munkatársamat, aki megtagadta a felvitelt azzal, hogy ezt csak a logisztikai munkatársunk viheti fel. Közben nekiláttam előkeríteni az osztályvezetőnket vagy annak a helyettesét, ezzel el is telt másfél óra, mivel mindketten tárgyaláson voltak. Ezen időt kitöltendő emailezésbe kezdtem a logisztikai munkatárssal, aki tájékoztatott, a beszerzés is felviheti a már levásárolt számlákat. Épp időben, mert megjelent az osztályvezető helyettesünk akivel gyorsan aláírattam a számlát. A pénzügy innen kezdve olajozottan intézte a többit és fél négyre le is lett könyvelve a project anyagi része.
Ekkor újabb krízishelyzet állt elő, mert a főnököm elfelejtette lespecifikálni a tábla pontos helyét, és valami tárgyaláson volt, emailre meg nem igazán reagált. A probléma súlyosságát jellemzi, hogy már az ügyvezetőnk is többször lecseszett mikor valami fel lett fúrva a falra és az 10-20 cm eltérést mutatott az általa "arra a falra tegyétek" specifikált feladatleírással.
Gondoltam, ezt a feszültséget nem bírom tovább idegekkel, ezért négykor hazajöttem.
Ma reggel, mielőtt még el tudott volna tűnni a főnököm, meghatároztattam vele pontosan a tábla helyét és digitális vízmérték segítségével, 0.1 fokos eltérésen belül, feljelöltem a falra a furatokat. Majd egy 350000 forintos ESD porszívó hathatós elszívása mellett, felfúrtam a négy lyukat és egy 36000 forintos, miniatűr csavarhajtóval behajtottam a 4 facsavart, ezzel rögzítve a táblát. Ezzel végeztem is a mai napi feladataim felével. (A másik fele egy panelről a párásodásgátló zselé letisztítása volt.)

A fórumon többször is volt pengeváltás az open-source vs. closed-source és magának az open-source fejlesztési modellnek a működőképességéről.A héten, egyik robotrepülős ismerősömnek szüksége volt némi Linuxos támogatásra és ennek kapcsán ismét kifigyeltek az open-source szépségei.

A történet röviden annyi, hogy az általa használt laptop multibootos, egy winnel és két linux disztribbel. Eredetileg egy XP és egy Ubuntu volt rajta, és melléjük telepített egy RedHat-ot, mert a legfrisebb munkája ezt a disztribúciót követelte meg. A RH szépen felül is írta az Ubuntu Grubját a MBR-en és felkonfigolta wint. Az első bökkenő ott volt, hogy az RH LVM-re telepítette magát és 0.97-es grubot használt.
Az ubuntu grub2-je nem támogatja az LVM-et, és az Ubuntu ext4 partícióra lett telepítve.
Mire többszöri levélváltással képbe kerültem, az ismerősöm átmigrálta az Ubuntut ext3-ra, de így sem tudta indítani a rendszert. Mivel a grub lelkivilágához nem értek, ezért masszív IRC-s segítségkérésben, Google-zesbe és RTFM-ezésbe kezdtem. Péntek este skypeon beszéltem az ismerősömmel, és így debugolva eljutottunk odáig, hogy a 0.97-es grub nem ismeri fel az új ext3-as partíciót. Újabb Google session után kiderült, hogy az elfalazás az ext3-ban van.
Alapban az ext3 inode méretei 128byte nagyságúak, az ext4-ben ezt megváltoztatták 256-ra. Ezután valakinek az a fényes ötlete támadt, hogy az ext3 "közelítsen" az ext4-hez, ezért egy adott verziótól kezdve az alap inode érték 256-ra lett átállítva.
Csakhogy,a 0.97-es grubnál az ext3 inode mérete 128 byte, tehát képtelen olvasni az "új" ext3-as filerendszereket.
További szépsége a dolognak, hogy a gparted jellegű r1 usereknek készült GUI-s csoda default értékkel operál, tehát az azzal kreált filerendszer inode mérete is 256 byte lesz.

Ha precíziós munkát csinál az ember, azt ugye tesztelni is kell. A korábban javított kijelző esetében a gond az volt, hogy nem készült szoftver hozzá. Ezen probléma megoldására, szigorúan hulladékok felhasználásával kerülhetett sor.

A kijelző támogatja a szinkron soros kommunikációt tehát elsőre, legegyszerűbbnek, egy soros portra való rákötés tűnik. A probléma a PC aszinkron soros port és a szinkron soros port közt lévő a betű. Plusz a kijelzőnek van reset lába, command lába. A megoldás egy PIC alkalmazása és egy szofisztikált protokol írása. A PIC egy soft UART-al figyeli a PC felől jövő adatokat, az első byte alapján eldönti, hogy a következő byte parancs, adat, vagy reset lesz, és ennek megfelelően billegteti a vezérlőjeleket.
A PC oldalon csak annyi a feladat, hogy elküldeni a kijelzőnek az indításkor a beállításokat, utána folyamatosan tolni kifelé az adatot és minden sorhosszonál memória paget váltani a soremeléshez.
A soros port kezelését a standard out /dev/ttyS0-ra irányításával oldottam meg.

2010 április 9.-én megállapdás született a Harman International és a Research In Motion között, hogy a RIM átveszi a Harman vállalatcsoporton belül tevékenykedő QNX-et. A megállapodás értelmében a QNX továbbiakban a RIM IP portfólióját bővíti, miközben továbbra is végez fejlesztéseket a Harman részére. A megállapodás előre vetíti, hogy a két vállalatcsoport szorosabbra kívánja fűzni az együttműködését, várhatóan kihatással lesz az automotiv és mobil kommunikációs berendezések integrációjára.

Harman International: Az automotiv audio és infotainment szektor egyik legnagyobb gyártó és fejlesztő vállalata. Termékei 200 különféle autótípusban találhatóak meg. Beszállítója többek közt a Acura, Audi, BMW, Cadillac, Chevrolet, Chrysler, Dodge, Fiat, Ford, GMC, Infiniti, Honda, Hyundai, Jaguar, Jeep, Land Rover, Mazda, Mercedes, Mitsubishi, Nissan, Toyota, és Volkswagen cégeknek. Jelen pillanatban, világszerte 11000 dolgozót foglalkoztat.

Folytatva tegnapi iPad cincálást, itt a következő adag:
A Chipworks "elektronikus halottkém" (jobb nem jutott eszembe a reverse engineering polkorrekt angol nevének a fordítására) cég köszörű alá tette a Ifixit által szétszedett Ipad processzorát és rétegről-rétegre haladva feltérképezte azt.
Az eredmény nem túl meglepő:
Az A4 egy un. stacked chip (több tok/die egymásra pakolva), egy tokba integrálva a memóriát és a processzort. A legfelső két rétegen Samsung feliratú memóriachipek találhatóak. A memóriák 1Gb-es mobil eszközökbe szánt SDRAM, K4X1G323PE típusjelzéssel, ami összesen 256 MB memóriát jelent.(Épp annyi, mint az iPhoneban.) A processzor chip A8 Cortex mag, a várt A9 helyett.(Épp, mint az iPhoneban.)
Nem sikerült azonosítani a videó processzort, a szoftver és a benchmarkok alapján megegyezik az iPhoneban használt PowerVR SGX 535-al. (Épp, mint az iPhoneban?)

A húsvéti nyúl két szétcincálást is hozott a nekünk.

Az első a régóta várt hypepolt iPad, amit a ifixites srácok szedtek szét. Érdekesség, hogy az almás gyerekek nem tököltek a csavarokkal, a gép egy pengével simán szétpattintható. Gondolom a második leejtés után, már az sem kell hozzá.
Korábban elhangzottak, olyan viccek, hogy az ipad nem más, mint egy felpumpált iPhone. Nos a vicc igaznak tűnik. Legalábbis, aki látott már mobiltelefon alaplemezt, annak egyből feltűnik a hasonlóság. Nem túl meglepő módon, az iPadban található fő részegységek számát sikerült 10 alá csökkenteni. A látottak alapján nem is akarom találgatni, hogy vajon mekkora árrése van az Applenek...
A látottak alapján: Nulla bővíthetőség, flexikábelek, fine pitches csatlakozók, az árnyékolás alatt ragasztóval kiöntötött alkatrészek. Ez kérem, tipikus vedd meg - dobd el berendezés. A felépítéséből látszik, hogy a készülék javítása a rendszerkomponensek cseréjével véget is ér.
Hackelhetőég: 1/10
http://www.ifixit.com/Teardown/iPad-Teardown/2183/1

Mint korábban írtam, sikerült eltépnem egy OLED kijelző szalagkábelét.
Egy vérbeli műszaki semmit nem dob el ami javítható, ezért amint lett egy kis időm nekiálltam kikábelezni.
Elég izzasztó munka volt, mert a 27 db. padnek a méretei olyan 0.2mm körüliek voltak. Nagyjából a felénél már kezdtem ráérezni a dologra, ez látszik is a vezeték rendezettségén. A forrasztások elég randák lettek.
A méretarány kedvéért, tettem egy 0.5mm-es Rotring hegyet a csatlakozóra, a próbapanel furatai 1mm-esek, a köztük lévő távolság 2.54mm.
A forrasztásokhoz WSP80-as pákát használtam tű heggyel, 0.5mm-es ólmos ónt.
Nagyítót, mikroszkópot nem használtam, mert ami van az agyoncsapja a térlátást.

Sokáig játszottam a gondolattal, hogy veszek egy PS3-at és lecserélem az asztali gépemet. Szerencsére a gondolat megmaradt ötlet színtjén, és az alábbi cikk után már biztos, hogy nem leszek PS3 tulaj:
http://www.hwsw.hu/hirek/44241/sony-playstation-3-linux-warez.html
Az egészben az fáj a leginkább, hogy egy elhibázott, halogatot rendszerkoncepció miatt csak az árnyéka lesz a korábbi PS gépeknek ez. Amennyiben engedték volna, hogy egy teljesértékű OS-el (itt nem a linuxra gondolok) a gép betöltse a "nappali számítógépe" szerepét, akkor évekre bebetonozták volna magukat a lakásokban. Ennek a tévedésnek az oka, hogy egy elavult játékterjesztési koncepcióra alapoztak.
Megpróbálták mindenáron bevédeni magukat egy megkerülhetetlen DRM-el, miközben elment mellettük a világ. Egy olyan piacon, ahol egy mezei WOW játékos a játék árának többszörösét fizeti előfizetésre. Ahol egyre kevésbé számít a gépek teljesítménye, és gőzerővel fejlesztik a következő generációs cloud alapú játékokat, igen botor elgondolás, egy, már 2006-ban is túlhaladott koncepciót erőltetni.

http://kotaku.com/5499061/accused-game-cheater-gets-knife-through-head-…
Angolul nem értőknek dióhéjban:
Egy Jilin tartománybeli netkávézóban, a későbbi 17 éves áldozatot megvádolták, hogy Counter Strikeban wallhack-el cheatelt, majd egy idő után a vita odáig fajult, hogy az egyik vitapartnere egy 30cm hosszúságú kést ragadott és a fejébe állította. Az áldozat szerencséjére a kés elkerülte az artériákat és nem érintett olyan területeket melyek a motorikus funkciókért felelnek. A kést 10 órás műtét után távolították el, és jelen pillanatban megfigyelés alatt tartják. Az operációt végző Yan Shi-jun elmondta, hogy egy ilyen sérülés túlélésének az esélye, nagyjából. egy a tízezerhez. Biztosan cheatelt...

Mivel ezen az oldalon is előfordul kémiához nálam jobban értő ember, gondoltam felteszem a kérdést:
Szükségem lenne olyan vegyületre ami az alábbi paraméterekkel rendelkezik:
- Alacsony forráspont max. 30 C fok., de 15 C-nál nem alacsonyabb.
- Nem robbanásveszélyes.
- Nem mérgező.
- Nem korrozív.
- Nem oldószer. Legalábbis nem támadja meg a szilikont és a PVCt.
- Legálisan beszerezhető, és nincs arany árban.
Első körben acetonra gondoltam, de túlságosan gyúlékony.
A felhasználási terület egy kisméretű párologtatós hűtés lenne.
Ötlet?

Ehét rövidnek ígérkezett, de Murphy úgy van kalibrálva, hogy dupla szívás mennyiséget oszt ki a rövidebb időkre.
A dolog azzal indult, hogy hétfőn megtalált egyik másodállásban végzett melóm megrendelője, hogy neki az n+1-dik halasztás után, hó végére sürgősen kell a munka. Megpróbáltam értelmesen elmagyarázni neki, hogy becsípődött idegtől lebénult bal kézzel igen lasan megy a kódolás, de ehelyett beváltott hiszterikába. Az csak hab a tortán, hogy eddig még egy fillért sem láttam ebből a melóból, de mindegy. Befejezem neki, odaadom ingyen, aztán majd megnézem, hogyan használja és kivel fogja fejleszteni tovább dokumentáció nélkül.
Hogy a munkahelyemen is jó legyen a hét, megnyertük a német főnökség látogatását és az megrendelő autógyártó is a nyakunkra eresztett egy különítményt. Ennek hatására, szerdán, fekete pufifóliába csomagoltunk, minden olyan kormányművet ami a konkurens autógyártóké volt, és megint takaríthattunk a mérnökkollégák után. Szerencsére csak 3 hét telt el az utolsó takarítás után, ezért minimális rumlit kellett összerakni.

Párszor már írtam környezetkárosítókról és a szélsőséges környezetvédőkről.
Alapvetően, nem teszek különbséget a két kategória közt, mert a legtöbb, véresszájú környezetvédő oly mértékben dilettáns, hogy a tevékenysége egyenértékű a környezetkárosítással.
Legfrissebb példa a brandenburgi nyércszöktetés. Az ötlet szép és nemes, csak épp 4000 kisragadozó szabadon engedése, különösen most, kora tavasszal, egy ökológiai katasztrófával egyenértékű.
Remélem a helyi hatóságoknak sikerül elfogni a tetteseket és példás büntetést kapnak.

Ettől majdnem sérvet kaptam a röhögéstől:
http://index.hu/tech/blog/2010/03/16/akkucsere_helyett_uj_ipadot_ad_az_…

Ha így halad az Apple, lassan eljutnak a túlárazott, brand-hypeolt papírzsebkendőig. Legalábbis, javíthatóság terén.

Addig míg egy mikrokontrolleres áramkör, legyen vezérlőelektronika vagy épp egy iPfone a dobozába kerül elég sok ember kezén fut át. Míg talán a szoftverfejlesztők munkája az ismertebb, nem elhanyagolandóak azok, akik azon vannak, hogy a dolog "ketyegjen". Ezek azok a mérnökök akik magát a vasat tervezik, és amikor a vasban több száz MHz-es jelek futkosnak akár több száz alkatrészen keresztül, érthető, hogy ez a feladat összetettségében vetekszik bármelyik programozó munkájával.
Ennek a munkafolyamatnak egyik része a prototípus szerelés és élesztés, amikor egy jobb sorsra érdemes technikus megkapja a legyártott nyomtatott áramkört, pár doboz alkatrészt és a kapcsolási rajzot, hogy rakja össze.
Annak függvényében, hogy mennyire összetett az adott áramkör, mennyire szakmai kihívás, és mekkora a rendelkezésre álló erőforrás az adott cégnél, sokszor ugyanezen technikus nyeri meg az élesztést is. Az élesztés nagyjából a kód debugolással egyenértékű, amikor különféle műszerekkel végig kell mérni, hogy működik-e az adott részáramkör vagy sem.

Minél több elektronikai termék kerül kapcsolatba a ember számítógépével, annál több helyről kerülhet kártevő arra.
Az USCERT március másodikán kiadott figyelmeztetése szerint a Energizer DUO USB akkutöltő kezelőszoftvere backdoor komponenseket tartalmaz, melyek segítségével a támadó hozzáférhet a felhasználó számítógépén tárolt fileokhoz.
A szoftver telepítésekor a számítógépre kerül egy Arucer.dll nevű file, és a kezelőszoftver futtatásakor a UsbCharger.dll által kerül meghívásra, minek hatására megnyitja a 7777-es TCP portot, és az UsbCharger.dll egy registry bejegyzést hoz létre, ami a későbbiekben a számítógép indításakor automatikusan elindítja a Arucer.dll-t.

Ennyi 0603-as alkatrészt ültettem be 5,5 óra alatt, pozíciószita nélkül, pusztán kapcsrajz és egy tükrözött nyákrajz alapján.

Kezdek öregedni...

A választások kapcsán, ismét előkerült egy korábbi, jelenlegi demokratikus berendezkedéstől eltérő szavazati rendszerrel foglalkozó, gondolatsorom, ami demokratikus választási rendszerek és árnyoldalaiknak vizsgálatából született. Mint olyan, nem kapcsolható közvetlenül a jelenleg népszerű irányzatokhoz, leginkább a meritokráciához lehetne sorolni.

A demokratikus rendszer egyik legnagyobb vívmányának, az előfeltételek nélküli népszavazati jogot tartják, mely minden választópolgárnak azonos választójogot biztosít. Ezen jog a legtöbb demokratikus államban minimális peremfeltételekhez van csak kötve (homo sapiens, 18 betöltött év, lélegezzen és képes legyen egy X leírására). A megkötések ilyetén hiánya a lehető legnagyobb esélyegyenlőséget biztosít, hisz figyelmen kívül hagyja az illető társadalmi, nemi, etnikai, hovatartozását, ugyanakkor a megkötések hiánya adja a legnagyobb hátrányát is.
Egy társadalom működése tekintetében a megkötések mindig diszkriminációt hordoznak magukban, és a demokráciának a legfőbb célkitűzése az esélyegyenlőség biztosítása. Ez jó az egyén számára, ugyanakkor nem biztos, hogy jó a társadalomnak.
Ennek kijelentésnek a megértéséhez egy picit bele kell ásni az egyén motivációs rendszerében és ezt össze kell vetni a társadalom egyénnel szemben támasztott követeleményeivel. Minden egye ember rendelkezik egy primitív egoval, mely folyamatosan azon küzd, hogy az illető minél kevesebb erőfeszítés árán a lehető legtöbbet érje el.
Ugyanakkor az ember egy társas lény, különféle társadalmat alkot, mely elsődlegesen az emberi faj fennmaradását szolgálja, a társadalmat alkotó egyének koordinálásával és segítésével. Az első ütközés akkor jön létre, amikor az egyénnek valamilyen tevékenységet kell végeznie (munka, adófizetés) a társdalom részére. Mindaddig nincs probléma, míg az egyén a társadalomtól arányosan vagy épp a befektetését meghaladó módon kap vissza juttatást (közszolgáltatások). Ahhoz, hogy ezen helyzet fennálljon az szükséges, hogy a társadalmat alkotó egyének összességben ugyanannyit tegyenek be, mint amennyit kivesznek. Minden társadalomban vannak akik többet tesznek be és kevesebbet vesznek ki, és olyanok akik kevesebbet tesznek be és többet vesznek ki. Ily módon tud a társadalom gondoskodni azon egyénjeiről, akik nem képesek a munkavégzésre vagy épp a társadalom érdekében végeznek valamilyen tevékenységet.
Fentiek alapján a társadalmat két csoportra bonthatjuk az eltartókra és az eltartottakra.

Nem szokásom politikát keverni a tudománnyal, de mindig egyfajta csodálattal tölt el amikor egy politikai csoportosulás önigazolást keres a tudomány által. Ebben különösen élen járnak az Amerikaiak, ahol a politikai paletta eléggé kétpólusú. Obamáék hatalomra jutásával, most a liberálisok vannak felül, tehát meg is kezdték az önigazolás gyártását:
http://www.cnn.com/2010/HEALTH/02/26/liberals.atheists.sex.intelligence…
A cikk elég alaposan fogalmaz, viszont megint megpróbál statisztikával igazolni olyan nézeteket, amiknél kicsit kilóg a lóláb. Pontosabban, olyan nézeteket próbál statisztikával amiknél erősen felmerül a "tyúk vagy a tojás volt előbb" kérdéskör.
Ilyen például, hogy a magasabb intelligenciával rendelkező ember jobban preferálja az egypartneres párkapcsolatot. Ez szép, de nem lehet, hogy ehelyett inkább az áll fenn, hogy maga az intelligencia kevésbé vonzó szexuálisan az átlag nő számára, és eleve egy magasabb intelligenciájú ember egy hasonló partnert keres, és mivel ez a kevesebb ezért jobban is megbecsüli azt?
Az ateizmus témakör, megint csak problémás a feltételezés, mert nem veszi figyelembe azt, hogy egy intelligens ember sokkal inkább kérdésközpontú, emiatt nehezebben is fogad el kész tényekként közölt dolgokat. Emiatt, a magasabb intelligencia hányadossal rendelkezők közti magas ateizmus nem épp az Isten szándékos megtagadása miatt magas, hanem azért, mert nem kapnak, megfelelő válaszokat a vallásoktól.
Azért, várom, hogy mikor jelenik meg az a cikk ami azt mondja ki, hogy 120-as IQ felett buzinak és liberálisnak kötelező lenni, mert ennyi erővel, akár ezt is kihozhatták volna...

Közeledik a szülinapom, és úgy gondoltam meglepem magam egy új büdöspumpával. Mivel az utóbbi időben nem követtem az aktuális trendeket, elkelne pár ötlet, milyen konfiggal lehetne minden informatikai igényemet kielégíteni.

Igények:
- Min. 5 év élettartamú, stabil konfig.
- Bővíthetőség a későbbiekben (Proci, memória)
- Üresjárásban alacsony fogyasztás
- Csendes

Proci:
64 bit, 2 vagy 4 mag, lehetőleg magas órajellel, mert rosszul párhuzamosított szimulációkat futtatok.

Alaplap:
DDR3 támogatás
Párhuzamos és soros port, mert a beágyazott rendszerekhez kell.
Integrált hang, lan.
min 1. PCI slot, mert kell a digitkártyához.
SATA, PATA, mert rengeteg öreg vasat hoznak javítani/archíválni
Linux támogatottság

Reggel arra ébredtem, hogy görcsöl a vakbelem és rotyog a gyomrom, plusz az egész bélrendszerem.
"Fasza, a legjobb időzítés egy gyomorfertőzésre." - gondoltam, aztán jött a szokásos gondolat, hogy vajon mit ehettem tegnap. Ez a része nem olyan egyszerű dolog, mert fél órás gondolkodás után ki tudtam zárni a csokoládét,a babot, a halat és a rizst, plusz az ezen az égövön épp nem termő növényeket. Ettől nem lettem előrébb, bár a a tükörből visszanéző szőrös alak borotválása közben beugrott, hogy talán a Tescos tej lesz az. Reggelit emiatt inkább kihagytam és ájultan aludtam a vonatban. A MÁV utasbarát szolgáltatásának hála húsz perccel korábbra tették a vonatom, hátha nem töltök elég időt a munkahelyemen. Eddig 18+4 óra túlórám van ebben az évben, de legalább indított egészségbarát pályázatot a cég. Csak épp, ott fordult a viccbe a dolog, amikor azt bizonygatták, hogy olyan relaxációs gyakorlatot oktatnak majd, 4-5 óra alvást tud pótolni 30 perc alatt. Remek, ha csak kezdő szinten csinálom, és hozzáteszem a napi való 5 órámhoz, pont meglesz a szükséges minimum.
Benn a munkahelyen, egy kávéval lerendeztem a gyomrom, aztán finoman megpróbáltam beleolvadni az irodába. Többé-kevésbé sikerült is, bár megjött az új ültetendő panel. Hurrá, 5x170 alkatrész, plusz panelonként két BGA kontroller. Érzem, hogy a héten még meetingelni fogok az egyetemen a haverral, miközben forrasztódnak a procik.
Közben a cégél eggyel magasabb fokozatba kapcsolt a digitális diktatúra, gondolom, a közelgő bértárgyalásnak hála. Az IT-sek rájöhettek, hogyan lehet központosítva proxybeállítást telepíteni a firefoxba. Plusz felkerült egy hálózati forgalom monitorozó kliens is, ami már múlt héten is szemet szúrt, így reggeli indításnál a remote-desktop alkalmazással ez is felkerült a kilövendők közé. Nem az zavar, hogy monitoroznak, hanem az, hogy ezt a hátam mögött teszik. Viccesnek tartom, hogy félmegoldásokkal akarják kliens oldalon próbálják megfogni a usereket ahelyett, hogy rendesen felkonfigurálnák a hálózatot. Mindegy, nem ezért fizetnek.
Kettőkor leléptem, hogy időben kiérjek a MÁV kórházba, az idei MRI trance partira. Fél négy után már cuccoltam is kifelé a gatyámból a fém és mágneses térre érzékeny dolgokat. Ezzel sikerült a táskám súlyát megdupláznom, ami nem kis teljesítmény mivel alapban cipelek egy laptopot is. Tiszteletkörök lefutása után, füldugó plug-in és némi lézeres szintezés után kezdődött a buli. Ez készülék combosabb lehet, mit a tavaly előtti, mert a mágnes mozgását melegség formájában érzékeltem. Vagy csak az utóbbi 3 hét vastablettás kúrájának a hatása. Este meg is nézem, hogy hónaljban nem kezdek-e rozsdásodni. Végén még szereznem kell golyós Hammerite-ot.
Négy után, ki is vágtak az ajtón és közölték, hogy másnap lesz csak eredmény. Ez nem tetszik, most egy napig várhatok a képekre.
Visszafelé Kisföldalatti, ahol majdnem rutinból a Csoki művház felé vettem az irányt. Hiába, ha folyton ugyanazon az útvonalon jár az ember...
Deáknál ugrás a 2-esre, és ima, hogy 25 perc alatt kiérjek a Délibe. Az igazi show a Kossuth téren kezdődött, amikor felszállt egy 80+-os üvöltözős, koldus tatter. Itt egy kicsit lehidaltam, ugyanis az öreg olyan showt vágott le, hogy 15 perc alatt 1800 forintot szedett össze. Ilyenkor legszívesebben üvöltenék. Úgy értem, az öreg, azonos időegység alatt, öt és félszeresét kereste az én fizumnak, és semmi óngőz szívás vagy valami görcsölés. Ilyenkor úgy érzem, pályát tévesztettem.
Az egészben az a legszánalmasabb, hogy elég nézni a többi ember arckifejezését, és simán látni rajtuk, hogy megeszik a showt és bűntudatuk van. A csőben utazó birkákat, csőbe húzták és lehúzták. Ennyi...
Szerencsére a BKV nem hozta a formáját, így sikerült az ötös vonatot elérni.
Itthon aztán rájöttem, hogy nincs kenyér, úgyhogy marad a tortilla sütés.

Figyelem, ezen cikk erős, negatív kifejezéseket használ mindenki kedvenc gányolt rendszerével kapcsolatosan! Mezei pingvintöcskölők, csak nyugtatóval olvassák.

Korábban futottam pár kört a linux távoli managementje témakörben. Mostani történetünk a Linux memóriakezeléséről szól. Pontosabban annak nem kezeléséről. Vagyis fogalmazzunk úgy, hogy azon kreatív megoldásokról amivel a felhasználót szivatják kernel oldalról.
Történetünk főszereplője egy kukaszerver, P2@400Mhz, 64 MB, 1GB swap. Mint ilyen egy szépen összekonfigurált apache, mysql, X, és digitalizáló módban futó mplayerrel kényelmesen belak 59MB-ot. Tehát még marad 5 MB ami két és félszerese egyes grafikus operációs rendszerek futtatásához szükséges memóriaigénynek, de ez ne zavarjon minket. Az élet, szép és jó. A ventillátorok csendben duruzsolnak, stb, stb, stb.
Mivel egy átlag felhasználó (aka én), szeretné fűtésen kívül másra is használni napi 24 órában ketyegő gépét, ezért - minő aljas cselekedet - elindít egy torrent klienst, ami grafikus lévén gyorsan be is ránt 132MB(!)-ot. Ugyebár ez még egy fdivbug előtti processzor, ezért rövig osztás, szorzás után kioszt 128MB swap-et, 4MB memóriát és mindenki boldog vala.
Ekkor a felhasználó (aka én) úgy dönt, hogy áthelyezi a webkamerát, tehát leállítja az mplayert, kilövi a kamera modult, kihúzza a kamerát és odébbteszi. Ugyebár ekkor a kernel felszabadítja a fentiek által foglalt memóriát, felszabadítja a swapet és kiosztja a többi processznek. Hát egy lófaszt. A felszabadított memóriát kiosztja a többi processznek és a swaphez hozzá sem nyúl.
A felhasználó (aka én), miután végzett a kameramozgatással visszadugja a kamerát, amihez a kernel betölti a modult. A felhasználó (aka én) ezután elindítja az mplayert ami el is száll. Vajon mivel?
v4l2 ioctl error: Cannot allocate memory
Hopszi. Ez bizony szopás. Vessünk csak egy pillantást a memóriára. 63MB normál memória és 151MB swap foglalt. Tehát tetvérek közt is 850Mb swap van szabadon.
Ízlelgessük egy kicsit a fenti hibaüzenetet: v4l2 ioctl error
Tehát a hibát a kernel modul dobja és nem az mplayer. A kernel egy kernel modulnak nem tud memóriát foglalni a működéséhez, mert az userspace programok elfoglalják. Hihetetlen, hova fejlődik a technika... De az is lehet, hogy ez egy processz védelmi eljárás! Biztos bekapcsoltam az emo kernel featuret fordításnál, és most nem akarja megbántani a userspace programokat azzal, hogy swapbe teszi őket.
Nosza, segítsünk neki! Lőjjünk ki egy processzt, legyen mondjuk a mysql. Hopszi, lett is hirtelen 8MB hely, az-az csak volt mert a kernel kiosztotta a futó processzeknek. Indítsuk el az mplayert, mi a válasz?
v4l2 ioctl error: Cannot allocate memory
Lőjjünk ki még pát processzt, mondjuk a ktorrentet, és az apache-ot. Futni fog az mplayer?
v4l2 ioctl error: Cannot allocate memory
Mi van a memóriában? 47MB normál memória, 136MB swap foglalva, a többi szabadon.
Kapcsoljuk ki a swapet és vissza. 47MB normál memória, a többi szabadon. Lőjjük ki a v4l modult, húzzuk le a kamerát, kössük vissza.
Eredmény?
v4l2 ioctl error: Cannot allocate memory
Igen kérem, ez a fényévekkel a technológia előtt járó, kattingedzs linux kernel, mely keptelen 7 MB-ból 1MB memóriát allokálni. Nevezhetnénk ezt a technológiát akár plug-and-sucksnak.
Mi marad tehát? Windows módszer. Szálljunk ki és szálljunk vissza. Reset, reboot. És csodák csodája, megy a digitalizálás 5MB szabad hellyel. Indítsuk el a ktorrentet. Ez is megy. Fantasztikus, nem?
Próbáljuk meg másképp. Reboot. Modul ki, kamera le. Kamera vissza. Hopszi, megy a digitalizálás. Modul ki, kamera le. Kamera vissza. Még mindig megy a kamera.
Indítsunk pár alkalmazást, fogyjon el a valós memória. Modul ki, kamera le. Kamera vissza. Eredmény?
v4l2 ioctl error: Cannot allocate memory
Ürítsük ki a memóriát. Modul ki, kamera le. Kamera vissza. Eredmény?
v4l2 ioctl error: Cannot allocate memory
Sokszor szídják a kernel fejlesztőket, hogy nem konzisztensek. Nos ez esetben szó nem érheti őket, hiszen 2.6.26, 2.6.31 és 2.6.32-n is ugyanazt csinálja. Bár feltételezem, hogy az erőforrásaik javarészét az foglalta le, hogy 2.6.26-ról sikerüljön 2.6.31-ig elbaszni, majd 2.6.32-re megjavítani a uvcvideo modult.

A san-fransiscoi Noisebridge hackerspace (kb. barkácsklub) tagjai, legutóbbi projectjük keretében egy nagy magasságú ballont készítettek, melyet a február 8.-án indítottak útjára
A rendszer egyik eleme egy Ikarus névre hallgató Android alkalmazás volt, ami egy G1-es telefonon futott. Ezen alkalmazás feladat a hasznos teher biztonsági telemetria funkciójának az ellátása, így különösen kritikus az adott OS és az alkalmazásnak a stabilitása. Az Ikarus loggolja a telefon belső érzékelőinek az állapotait (hőmérséklet, gyorsulás, mágneses irány) sdkártyára. Meglévő hálózati kapcsolat és GPS lock esetén, percenként SMS-t küld az aktuális pozícióról egy előre meghatározott telefonszámra. Ez utóbbi funkció különösen kritikus, mert a legtöbb nagy magasságú ballon hasznos terhével a visszatérés során gyakran elveszítik a telemetria kapcsolatot.

Megtört a jég! Végre az open-source, és vele a Linux is, elkezdett beszivárogni az állami szektorba. Az ellenőrök szétszedték a Szentendrei HÉV soha nem működő óriáskijelzőit és számos kreatív megoldást találtak benne:
"Mivel azonban a fémkeretekbe egyszerű LG szobai LCD tévéket szereltek (üzemi hőmérséklet 0-tól 40 fokig), valószínűleg a jóárasítás miatt, meg kellett oldani azok téli fűtését is. A fémkeretbe ezért bolti barkácseszközt: egy 30 ezer forintos kézi hőlégfúvót szereltek."

Külön figyelmet érdemel az innovatív SSD alapú technológia:
"A kijelző vezérlését egy normál pc-alapú eszköz végzi (mini alaplap, processzor, memória). Háttértárként 1 darab 2 Gb-os Kingston pendrive szolgál, az operációs rendszer ingyenes Linux."

A linux disztribúciók egyik diszkrét bája, hogy mindegyikőjük testre szabott szopatással kényezteti a felhasználókat. Az egyik ilyen dolog a csomagkezelők által okozott kisebb-nagyobb malőrök. A dependency hell nevű dolog talán a legismertebb de a személyes kedvencem az "elefánt a porcelánboltban" mentalitás.
Egy telepített rendszer általában csak a feltelepítéséig szűz, utána a felhasználó megpróbálja a személyes igényeinek megfelelően hangolni. Ennek következtében, egyik másik részen módosít, adott esetben kicserél komponenseket. Aztán jön a rendszerfrissítés. Ugyebár, egy intelligens telepítő képes arra, hogy felismerje a rendszerben bekövetkezett változásokat és ennek megfelelően vagy piszkálja a felhasználót, vagy kihagyja az adott komponens frissítését. Csak épp ilyen nem létezik.
Az általam használt rendszereken az egyik dolog amit rendszeresen kézzel telepítek, az a kernel. Ennek az-az oka, mert így lehet biztonsági frissítésekkel naprakészen tartani a rendszert, jobb szeretem ha az adott rendszer driverei nincsenek modulba forgatva és így nincs a rendszer az udev kénye-kedvének kiszolgáltatva, plusz elég sok olyan alkalmazást futtatok amik realtime OS funkciókat követelnek meg. Ezekkel nem is lenne gond, csakhogy a dependency hell miatt egyes forrás csomagok telepítése megköveteli az épp aktuális kernel csomagból történő telepítését, és ezen ponton jelenik meg a csomagkezelő diszkrét bája, mert rendszerfrissítésnél csuklóból lecseréli a futó kernelt. Mivel cseszik figyelmeztetni az embert, ezért aztán a következő bootnál derül ki, hogy a gép merevre kernelpánikolja magát. Ez még nem is lenne gond, ha az adott gép nem az embertől 50 kilométerre, egy oszlop tetejére lenne kitéve.

Vigyázat ezen írás spoilereket tartalmaz!

A magyar művészetet legyen film, vagy színház nagyon óvatosan kezelem. Az utóbbi 20 évben számos olyan, művészieskedő szemetet láttam tőlük, aminek hatásra a "feldolgozás", "modernizálás" kifejezésre automatikusan elfog a viszolygás és a hányinger. Ugyanígy a legtöbb ismert színészről nem a színjátszás, hanem a ripacskodás jutott eszembe.
Pénteken a barátnőmmel, a székesfehérvári Vörösmarty Színház Élektrájára látogattunk el. Alapból erős előítélettel indítottam, mivel az Elektra mint forrásmű, és a prospektuson látható gépkarabélyos, egyenruhás, és szado-mazo szerkós színészek képei, és az "indiánasszony" mint szereplő valami nagyon elborult darabot sugalmazott. A reményt az tartotta bennem, hogy a Vörösmarty gárdája ismert arról, hogy a közönségnek játszanak, tehát nem jellemző rájuk a fenn említett öncélú trágyagyártás.
Az előadás fenn a Stúdiószínpadon volt bemutatva, amiről tudni kell, hogy csak valamivel nagyobb egy újgazdag nappalijától. Ebből kifolyólag a fénytechnika kezelőpultja beékelődik a négy üléssor közé, és az első sorban ülők karnyújtásnyira vannak a színészektől.
Maga a díszlet elég stilizált volt amit három gyöngyvászonnal és kivetítővel egészítettek ki. A szín kettős osztású egyrészt Elektra celláját formáló karám, másrészt a külső színként funkcionáló színpad. Függöny ohne.
A belépéskor a színészek már a színpadon voltak, rövid prózai felvezetés után, jött az első meglepetés Pyladés, mint a történet mesélője, elkezdett rappelni, miközben az Elektra részegen csetlett-botlott a színpadon, majd a koszfoltos báli ruhából bőrkabátba átvedlődve, kissé metálos stílusban előadta miképp tenne pontot az anyja és a trónbitorló Aigisthos élete végére, amiért lemészárolták az apját.
A kicsit vontatott kezdés után, lassan helyére kerülnek a dolgok és a szereplők. Nagy segítség ebben, hogy minden szereplő más, a személyiségére jellemző zenei stílusban énekel. A díszletet remekül pótolja a nézőtéren elhelyezett két kamera, és a Pyladés által kezelt kézikamera képe amik folyamatosan mennek a kivetítőkön. A középső projectoron folyamatosan futnak aláfestő képsorok, slideok, demosceneből ismert effectek, kiegészítve a történetet. Az egyik ami nagyon ütött, amikor a nevelő átadja Orestés urnáját az anyjának és miközben arról beszél, hogy a fíú egy autóbalesetben húnyt el, a háttérben egy rally-autó kirepülése futott. A második felvonás egyik jelenetében pedig Pyladés arról rappelt, hogy miképp foglalták vissza Orestés csapatai a királyi palotát miközben a vásznon különféle FPS-ekből (CS, MOHA, stb.) összevágott jelenetek futottak, aláfestő fegyverropogással.