Szivatós hét, vége

Folyattam a múlt héten elkezdett panel élesztését, ami aztán szép lassan átcsúszott a mókás szivatások sorozatába.
Először is, nem ment a CAN kommunikáció, többszöri próbálkozásra sem. Az első hiba, az volt, hogy némi kommunikációs probléma volt a panelt tervező kolléga és a specifikációt készítő főnököm között, ezért a CAN csatlakozónak egy SMD DSUB anya lett betervezve, holott SMD DSUB apa kellett volna. Emiatt tükröződtek a pinek kiosztása. Ezt még egy adapterrel megoldottam.

A panelon nincs pozíciószita, a CAN transzreceivernél nincs jelölve az 1-es pad. Így maradt az IC forgatás és méregetés. Közben volt egy lélegzetvételnyi szünet, amikor a kapcsolóüzemű tápegységgel rendelkező földelt oszcilloszkóp és a kettős szigetelésű dugasztáp, összehozott egy földhurkot és az kiütötte a tesztberendezés táp IC-jét. Ettől levert a víz, mert ha a táp IC vitte magával a kontrollert, akkor igencsak nagy szarban vagyok. Miután kicseréltem a a tápIC-t, és kiutáltam a dugasztápot, kissé megnyugodtam, mert mindkét kontrollernek ment az oszcillátora. Folytattam a méregetést tovább.
Egy idő után kezdett gyanússá válni a dolog, emiatt elkezdtem nézegetni az áramkör alapjául szolgáló vezérlőegység rajzát, ami megegyezett a tesztberendezésével. A rajzot készítő kollégával való némi konzultáció után kiderült, hogy mindkét rajz el van szúrva, mert nem egyezik a kapcsolási rajz ábrájának a kiosztása és a nyák footprintjéével, mert menet közben transzreceivert cseréltek és azt már nem vezették át a vezérlőegység kapcsolási rajzára, a tesztberendezésé pedig copy-pastével készült... Fasza. Imádom, amikor pontos dokumentáció alapján kell dolgozni.
Egyetlen gond, hogy a két panelon hat transzreceivert használtam el, és fogalmam se volt, hogy a forgatás miatt melyikek maradtak életben, és melyikek nem. Ugyebár nem jó ómen, ha a TTL bemenet kap egy +12V-ot.
További méregetés után, immáron a jó pozícióba forgatott transzreceiverekkel, is néma csönd, és hullaszag volt. Leszedtem a gyári adatlapot a transzreceiverhez, és az alapján elkezdtem méregetni az engedélyező jeleket, amik stabilan nullában voltak. Előbányásztam egy működő vezérlőegységet és azon is lemértem a vezérlőjeleket, azon az adatlapon megfelelő, magas szintben álltak.
Mi lehet a hiba? Szar BGA forrasztás? Szoftver hiba? Szar transzreceiver?
Összeraktam egy próbapanelt pár alkatrésszel kikábeleztem egy transzreceivert és elkezdtem méregetni. Így sikerült találnom két jót és egy furcsa dolgot: A transzreceiver az általunk használt kapcsolásban csak akkor megy normál módban, ha előbb kapja meg a 5V-os tápot, mint a 3.3V-ost, amúgy sleep módba megy. Akkor várhatom aktív CAN busz nélkül, hogy ez kommunikáljon, mivel nálunk egy időben jelenik meg a két feszültség, de ez továbbra sem ad választ arra, hogy miért nincsenek vezérlőjelek a tesztberendezés panelján. Újabb vezérlőegység kapcsolási rajz nézegetés, amikor kibukik, hogy a kontroller és a transzreceiver vonalainak az elnevezése közt van egy "_X" különbség. CTRL+F és kibukik, hogy ezek a jelek tesznek egy kört a vezérlőegység FPGA-jában, ami nincs a tesztberendezés panelján.
Nah, ennél pontnál kicsit tikkelni kezdett a szemem.
Betámadom az egyik szoftveres kollégát, aki foglalkozott a tesztberendezés kódjával, hogy meséljen ezekről a jelekről. Vállvonogatás, hogy ő ehhez nem nyúlt, egyébként is "másvalaki problémája". Ekkor eszembe jutott, hogy korábban szívtunk a CAN kommunikációval és akkor a FPGA kóddal volt valami szívás. Ekkorra más megunva a nem túl motivált kollégákat, emailben megkértem az FPGA VHDL kódját, hogy majd kibogarászom magam.
Kód megjött, elkezdek beletúrni és mit látok? A kontrollerről bemenő jelek sehova nem mennek az FPGAn belül, viszont a kimenő jelek fixen magas állapotba vannak drótozva. Innen kezdve a kontroller kódja érdektelen, mert nagy valósínűséggel nincs implementálva ezen a vonalon semmi. Felemeltem a vezérlőjelek lábait és ellenállásokkal felhúztam tápra. Újabb méregetések, de se kép, se hang. A panel gyanúsan alacsony áramot vesz fel. Kicserélem a másik panelra újabb kötözgetések, méregetések. Mivel kellett egy élő CAN hálózat, ezért futottam egy kört tesztszoftver és CAN kárya ügyileg. Összedugdosom, belövök egy ciklikus CAN csomag küldözgetést, megy a CAN kommunikáció. Király.

Nézem a másik panelt, hogy mi lehet a hiba. Méregetések, minden stimmel. Halvány sejtés feldereng: Nem lehet RESETben a kontroller?
Megnézem a ráhackkelt RESET vezetéket, ami nem az általam rágányolt drót volt. Másik technikus kolléga átforrasztotta a panel másik oldalára amikor bepróbálta a panelt a dobozba. Elkezdem számolni a JTAG csatlakozó pinjetit. Az egyik kontrolleré jó helyre van forrasztva, a másik egy pinnel odébb. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁRRRRRRGGGHHHHHHH!!!!!
Kollégával közltem, hogy bárcsak elvitte volna a hirtelen bölcsőhalál és kijavítottam a hibát.
Rákötöm ezt a panelt is a tápra, átdugom a CAN kábelt. Semmi. Vezérlőjelek jók, CAN busz leállva. Ráklikkelek párszor a tesztprogram szekvenciaküldés gombjára. Semmi. Lehúzom a kábelt, rámérek, semmi. Mi a fa? Kilépek a tesztprogramból, újraindítom. Szekvenciaküldés, van jel. Rádugom a panelra, itt is megy a kommunikáció.
Eddigre péntek ebéd lett. Elmegyek kajálni, visszajövök. Rámérek a panelra semmi. Újraindítom a tesztszoftvert, megint megy.
Ó, hogy a jó édes windowsos, javas, energiatakerékos nénikédet. Vagy a szoftver, vagy a OS, 20 perc után leállítja a CAN kártyát.

Érthető módon, ezután úgy határoztam, hogy fél négykor elpályázok hazafelé, mert szét van borítva a kocsim, és inkább azt hackkelem. Előtte még becéloztam 3.5 órás googlezéssel és telefonálgatással kinyert autóvillamossági szaküzleteket. (Az is megér egy misét, hogy miért képtelenség egyes specializált, kisker üzleteket a neten megtalálni, és miért a nagykereken keresztül kell az elérhetőségeiket megszerezni. Az is vicc, hogy az egyetlen elérhető budapesti streetwiev [Norc.ro] felbontása annyira alacsony, hogy teljes nagyításban képtelenség elolvasni a cégtáblákat, ezért az "ugy emlekszem, xy utcaban van egy bolt" megtalalasa kisse nehezkes ily módon.) Első célpont Vígszinház utca, szénkefebolt, 16:00-kor bezárt. Jah, kérem, annyira dübörög a gazdaság, hogy csak a multiknál kell a melósnak ledolgozni az ebédszünetét. Tovább a Kertész utcába, önindító és generátor javító céghez. Kicsit furcsán néznek, hogy milyen román csodához kellene alkatrész, de már telefonon sem sikerült beazonosítani a bronzkefét. A minta azért megteszi hatását, és egy öreg szakinak eszébe jut, hogy van valami elfekvőjük. Némi turkálás és elővarázsol két, polír, null kilométeres darabot, bár a színe gyanúsan bronzos. Már nyúlnék a pénztárcámért, amikor a másik szaki közli, hogy ez nem lesz jó mert ez 24V-os motorba való. Megnézem én is. Valóban, ezek tiszta bronzkefék, amik seperc alatt lenyalnák a kommutátort a motorról 12V-on. Kissé füstölögve vissza a Délibe. Nézem az órám. Van még 45 percem, gondoltam megejtem a szokásos 3 havi kopasztásomat, legalább csíkosra nyírt fejjel rémítgetem a kollégákat hétfőn. Elcaplatok a fodrászig, két fickó nyírás alatt, egy várakozik. Remek, akkor meglesz a nyírás. Leülök, várok, majd 10 perc után közli a fodrász nő, hogy 2 vendégnek van időpontja a mostani kliens után...

Ezután már teljes nyugalommal várom vajon mivel zárom a hetem. Bár nagyon szar már nem lehet, mert ezen kivigyorogtam magam.

Stay tooned...