Hiena blogja

http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-518444

"Magyarországon például egy férfi felsőfokú oktatása 14-szeresen térül meg az államnak - a későbbi diplomás dolgozó által befizetett adók miatt, és azért, mert kevesebb szociális juttatást kell neki adni."

"Csak Szlovákiában és Törökországban olcsóbb lediplomázni a magánköltségek szempontjából, miközben a brit, amerikai és holland diákok fizetik a legtöbbet. "

"Bár a "jó pap holtig tanul" magyar mondás, de az OECD-n belül éppen a magyarok azok, akik a legkevésbé járnak tanfolyamokra és vesznek részt a hivatalos képzésen kívüli oktatásban."

http://blog.makezine.com/2012/08/31/how-tracking-down-my-stolen-compute…
A tldr-eseknek a történet dióhéjban:
Maker Shed és Steve munkatársa elmentek kajálni Detroit egyik kies vendéglőjébe. Míg ettek a bérelt kocsijuk kapott egy szép ütést a zár alá és a csomagtartóból meglovasították a hátizsákjaikat a benne lévő laptoppal és ipaddel együtt. A rendőrségnél lefutott szokásos körök után, javasolták nekik, hogyha van valamilyen nyomkövető szoftver az eszközökre telepítve, akkor figyeljék azokat, hátha az elkövető megpróbálja használni az eszközöket.
Hamarosan meglepődve tapasztalta, hogy a laptop kapcsolódott egy wifi hot-spothoz és a gépre telepített backup rendszer, szépen frissítette is a helyzetét. Hívás ment a rendőröknek, akik sajnálkozva közölték, hogy csak pontos címre mehetnek ki.
Ekkor nem kis meglepésére, új fileokat fedezett fel a szinkronizált Desktop mappájában egy GMC Yukonról készült képek formájában. A kocsi mögött álló ház feltűnően hasonlított a kapcsolódott wifi hotspothoz közel eső helyhez. Továbbá az egyik képen a Yukonon "For Sale" felirat virított. Gyors Craiglist keresés, és már meg is volt a kocsi, plusz a tulaj telefonszámával.
Az adatok mentek is a rendőröknek, akik szépen kiballagtak a helyszínre és az ajtót berúgva mit találtak?
Egy kellemes zöldike elosztót, különféle formában kiporciózott anyagokkal, plusz az ellopott laptopot. A fogás mellé jokerként találtak még két vezetői engedélyt és Wayne County Jail azonosítókat, melyen szerepelt a vélhető elkövető arca és születési dátuma. A nevelőtiszt szerint az illető épp szabadlábon volt a korábbi drogterjesztési kísérletért kiszabott felfüggesztett büntetését töltve.

Még 27 nap...

http://youtu.be/lx_vWkv50uk
Ez nagyon kész...
Érdemes megnézni a kapcsolódó videók közt a többi feldolgozást is.

3D nyomtató jó játék, csak épp borsos az ára még akkor is ha csak olyan barkácsverziót vesz az ember, mint mondjuk a Makerbot Replicator. Ennek az oka leginkább abban keresendő, hogy ezen termékeknek szűk a piaca, tipikusan nem olyanok, amik minden háztartásban fellelhetőek vayg épp nélkülözhetetlenek. Ennek hatására az árat elsődlegesen a gyártók határozzák, meg és ahogy lenni szokott ilyen esetben, jó vastagon is fog a ceruzájuk.
Ezt unta meg Matt Strong és indított Kikcstarter kampányt az általa fejlesztett, olcsósított 3D nyomtatóra. A csavar dologban, hogy a nyomtató nem más, mint fenn említett Makerbot Replicator egy az egyben-i klónja. Miért lehetséges ez? Mert annó a MakerBot Industries úgy kezdett el terméket gyártani, hogy vett egy lézervágót és összeollózta különféle open source 3D nyomtató projectek (RepRap) komponenseit. Ezzel nem is volt gond, míg jóformán egyedüliek voltak a piacon, és jó kisfiúként nyílttá tették a saját termékük terveit is. Innen kezdve gyártóként, nincs jogi alapjuk, hogy támadják Strongot, mindaddig amíg az szintén nyílttá nem teszi a TangiBot terveit.Innen kezdve, csak abban reménykedhetnek, hogy Strong bácsinak nem jön össze a kampányban a pénze, különben vége lesz a jól tejelő kis üzletüknek és bánhatják, amikor a házi feladat megcsinálása helyett, az olcsóbb utat választották.

Végre kézhez kaptam a Guru 20 éves jubileumi számát. Instant időutazás, vissza az internet előtti időkbe.
Anno, a Gurut, ahogy sok más informatikai magazint (576, CoV) ismerősöknél, barátoknál olvasgattam, saját előfizetésre nem volt keret. Az első saját GURUmat (szó szerint első, mivel egy 1992/1-es számról van szó) a legutolsó Scenecon-on nyertem egy Wild demo compo második helyezéssel.
Az új szám igazán illő a 20. évfordulóhoz. El nem tudtam volna képzelni, hogy 2012-ben lehet-e érdekesen írni egy többszörösen halottnak kikiáltott és eltemetett platformról, ennek ellenére a szerkesztőknek mégis sikerült. A cikkek jól megírtak, érdekesek. Ügyesen szedték össze a tartalmat, így a múltba nézés, nem válik múltsiratássá. Van minden amit a régi magazinban megszokhatunk, játékleírások, hardver teszt, kitekintés a régi játékgyártók, játékok utóéletére, még a nélkülözhetetlen Demológia is megvan.

Dr. Mann a viselhető számítógépek egyik úttörője és családja bement egy párizsi Mekibe bedobni egy burgert az egész napos városnézés után. Mann úr mint az AR technológiák vezető fejlesztője egészségügyi és kutatási célból egy speciális szemüveget viselt, ami nem tetszett pár dolgozónak. Az egyikőjük odáig ment, hogy megpróbálta letépni azt a fejéről, ami lévén csak speciális szerszámokkal távolítható el, érthető módon nem sikerült. Végül a "felháborodott" dolgozók odáig mentek, hogy Mann urat és családját kivágták az étteremből.
Mi a történet tanulsága?
Addig, amíg egy cég vidáman bekamerázza még az atyaúristent is az üzletében a vevők megfigyelése érdekében, a dolgozói rendkívül rosszul tolerálják, ha filmezik őket, holott a vásárlónak, sokszor csak ez az egyetlen lehetősége, hogy panaszát hitelt érdemlően bizonyíthassa.
További érdekes aspektusa a dolognak, hogy a viselhető számítógépek elterjedése hosszú távon kihathat a nyugati kultúrára, mert míg eltűntek a társadalmi normák által megkövetelt viselkedési minták, helyüket átvehetik a jogi következményektől való félelem. Ennek egy jó példája a vadkeleten (Ukrajna, Oroszország) elterjedt fedélzeti kamera használata, ami masszívan visszaszorította a közlekedési konfliktusok esetében kialakuló fizikai erőszakot.

Linux egyik bájos aspektusa, hogy míg szélesvásznon megy a marketing a mindenen, mindehol, mindenre használhatóságáról, addig a valóságban ez egy rendkívül keskeny ösvényt takar, amiről aztán, ha a user letéved nyakig merül a dágványba.
Folytatva a korábban megkezdett cikksorozatot[url=]szívássorozatot[/url], lássuk miképp lehetséges egy videokazetta tartalmát bevasalni digitális formátumba 2012-ben, Linux alatt.
Első lépés ugye a digitalizáló kártya, ami jelen esetünkben egy veretes 2000-es szériájú Leadtek Winfast kártya. Ez a kártya BT878-as chipre épül, kvázi referencia design (értsd: nincs semmi extra rajta). Anno 2001-ben vettem az elődjét, amit aztán egy többszöri 2.4-es kernel pánik és adatvesztés miatt, hirtelen felindulásból megtapostam és összetörtem (kis naivan azt hittem a kártya a szar). Aztán úgy hozta a sors, hogy egy talicskányi ugyanilyen kártyát kellett mindenféle rendszerekbe tákolnom. Amit jó tudni a kártyáról, hogy alapban két PCI eszközként jelenik meg a buszon, ugyanazon megszakításon és mivel nincs semmilyen komoly buffer mögötte, bizony igen alaposan megrángatja azt.
A kártyák XP alatt tökéletesen mennek, viszont Linux alatt, kernel verziótól függetlenül ordenáré fagyásokat és más vicces jelenségeket produkálnak. Az ok egyszerű és ismert, a kernel képtelen megküzdeni 3-4 konkurens PCI eszköztől jövő azonos megszakításon jövő kérésekkel. A problémában valamilyen szinten a BIOS gyártók keze is sáros, mert a kártyák által generált hibák erősen függenek az alaplapok BIOSától. Azoknál az alaplapoknál, ahol PCI slothoz lehet dedikálni kizárólagosan használt megszakításokat akár 4-5 ugyanilyen kártyával is stabilan működő rendszert összerakni, még régebbi (2.4-es) kernellel is.
Mi van azokkal a userekkel akik nem videodigitalizáló kártyához vesznek alaplapot? Nos nekik marad a szopás.
Egyik megoldás, hogy XPt bootol az ember, majd az Eszközkezelőben addig pöcögteti az eszköz által használt megszakítás, amíg az nem ütközik a másikkal. Ezután, ha nincs automatikus IRQ újrakiosztás engedélyezve a BIOSban, akkor a következő bootnál a kártya működni fog Linux alatt is. Hogy ugyanezt miért nem lehet megcsinálni Linux alatt? Lehet...csak...de...
Tömören összefoglalva, az ami két klikkelés windows alatt, az kernelparaméterezgetés, újraindítgatás, imádkozás és sok-sok kernelpánik. Egy kis olvasgatnivaló a témában: http://www.mjmwired.net/kernel/Documentation/x86/i386/IO-APIC.txt

... szeretném ha az összes grub, kernelfejlesztő, open-source csomagkezelő, disztrófejlesztesztő terméketlen lenne, leprát, bubópestist, kolerát, ebolát kapna egyszerre, és kezelés gyanánt tüzes szívlapáttal csapkodnák őket mindaddig míg lélegeznek. Oh, és mellékesen, a hasonló sorsot élvező, "ötpercenként lekapcsoljuk a fél falut, hogy lophassuk az áramot nyaralókkal" kerüljenek egy szobába.
A dolog kezdődött, hogy barátosném megkért, legyek olyan kedves és digitalizáljak be egy szívéhez közel álló videoszalagot. Na most, az egyetlen ilyen célra alkalmas gépen ugye utoljára a telefon újraélesztése miatt XP-t telepítettem, ami ugyebár szétcseszte a boot szektort. Megpróbáltam egy grub2 újratelepítéssel megoldani, de a dolog borult, mivel a kernel elbaszócsoportnak büdös volt, hogy egyszerűen eszközként és partícióként hivatkozhassunk a root partícióra. Neeeem. Az túl egyszerű lenne. A grub teamről ne is beszéljünk, mert nekik egy komplett operációs rendszert kell tákolniuk, hogy egy 2MB-os kernelt betöltsenek és kicsomagoljanak. Bónuszkérdés, hogy miért kell 2012-ben egy merevlemezre telepített kernelt tömöríteni? Plusz egy hibalehetőségért?
Erre csak azt tudom mondani amit Ivan Ivanovics a szentpétervári bakter mondott, miután elvitte mindkét lábát a moszkvai gyors:
"HÁT A FASZOM NEM KÉNE?"
Az áramszünetekkel és fsckval fűszerezett, kernel pánikokat megunva, maradt tehát az újratelepítés.
Oh, igen, az rendkívül bájos, hogy a cutting-edge ext4-es filerendszer képes javíthatatlan filerendszerhibát kreálni úgy, hogy a gép üresen jár (értsd, nincs diszk forgalom), az egyetlen veszteség egy 300MB-os pdf, ami az elmúlt 3 hétben meg sem volt nyitva. Ízlelgessük egy kicsit. Egy üresjárásban álló gép filerendszerén megsérül/olvashatatlanná válik egy olyan file amivel utoljára hetekkel korábban volt bármiféle művelet végezve. Mi ez, ha nem egy rakás fos?
Visszatérve a telepítésre, 15 év Linux használat szopatás, megtanította, hogy semmi kényes adatokat nem tárolunk a gyökérpartíción. Fogtam tehát és DVD-re faragtam egy Debian telepítőt. Enter, enter, enter, aztán 3.5 óra töltögetés és telepítés. Alap desktop rendszer. 4 órával később, hibaüzenet. "Csókolom, hibára futottam, így jártál!", hibát megnézve mit látok? Ah, igen nem képes kicsomagolni a pythont mert elbasztak valamit a csomagban. Python egy asztali rendszerhez, minek? Legyen mi lassítsa a gépet, hátha túl gyors lenne? Vagy nehogy törést okozzon a tabok nélküli programozás Náncsi néninek?
Jó, ugorjunk... Mivel nem volt kedvem a dependency pokol összes bugyrát megjárni ezért magamhoz, akarom mondani Ubuntuhoz nyúltam. Ez ugye a Linux downkóros, celebgyereke. Lassú, csicsás, debil, de legalább seggfájás nélkül települ. Precíz Tobzoska lenyes, kipörköl, betesz telepít, az-az csak telepíteném, mert valahol az első harmadban helyrehozhatatlan hiba. WTF? Kiscsillió googlevel később, kiderül, hogy a hiba ismert. Vajon mi akasztja meg a telepítőt? Hát a slideshow! Igen. ez megint egy szignifikáns, helyrehozhatatlan hibát okozó komponensnek kell lennie.
Szerencsére, viszonylag egyszerűen orvosolható volt a dolog, és ezután csak egy "nem tudom megnyitni a filet" lehetett nézni, míg a telepítésjelző vonal futott. Jól jellemzi a szoftverminőséget...
Tanulság 10 óra telepítgetés és egy elbaszott vasárnap után? Az nincs, csak ilyenkor kicsit úgy érzem, hogy oka van amiért az open-source és a Linux olyan amilyen...

Mi történik ha fogjuk a Flúgos futamot, hozzácsapjuk a Speedracert, teszünk bele egy szög egyszerű cselekményt, egy marék excentrikus karaktert és megfűszerezzük némi aciddal és speedel? Az eredmény a 2009-es, Redline
Takeshi Koike fura egy rendező és talán ez az oka, hogy eddig nagyon nem került előtérbe. Az átmenetek nélküli, alapszínekkel és feketével operáló MADHOUSE-os látványvilág, a szürreálisan torzított animáció és karakterek a jellegzetes kézjegyei, és ehhez tartozó tipikusan nagykorúakat megcélzó történetei. Ahogy az Animátrix: Világrekord a Redline is hordoz egy marék mögöttes tartalmat, miközben megpróbálja a nézőt a székhez szögezni. Ez utóbbit csont nélkül teljesíti is. Az ember csak kapkodja a fejét, a torzított és megdöntött, elborult kameranézetek, a versenyek videoklipszerű vágásaitól, amit egy filmhez illő lezárással fejel meg.
Ha dramaturgiai szemmel nézzük, a film hozza az átlagos anime kliséket, legyen szó a kocsijával összeolvadó, kiborgizált top versenyzőtől kezdve, a megállíthatatlan bérgyilkosokon, arch-rivális zsoldosokon, mágikus hercegnőkön át, egészen a szende jócsaj és a bájgúnár főszereplőig, de úgy keveri ezeket a komponenseket, hogy az abszurditásuk ellenére mégis hihetőek maradnak, mert nem hagy időt a nézőnek kérdéseket feltenni.
Összegezve, ha a nyári melegben szüksége van az embernek egy órára, hogy totál kikapcsolja az agyát, akkor ez a film tökéletes választás.

Tegnap akartam írni erről bejegyzést, csak hát a céges proxy...

Van egy mondás az amerikai "csináld magad" mozgalomban, ami lefordítva nagyjából annyit tesz:
"Ha ne tudod kinyitni, akkor nem a tied."
Ez nagyjából azt szimbolizálja, hogyha a gyártó különféle mechanikai és technológiai megoldásokkal meggátolja, hogy az adott terméket szétszedhesse, vagy kinyithassa akkor ezzel a vevő jogait korlátozza. Ugyanis egy termék megvásárlása esetén, bizony benne van a pakliban, hogy vevő nem arra akarja használni az adott terméket, amire a gyártó azt készítette.
Ugyanennek van egy sötétebb aspektusa, mégpedig amikor a gyártó szándékosan akarja megakadályozni, hogy a vásárló belenézhessen a termék belsejébe, vagy épp javíthassa az adott terméket. Ennek az oka a kíváncsi konkurencia kizárása mellett, legtöbbször a vevő kihasználása, amikor is a cél minél nagyobb mennyiség ("veddmegdobdel", feature lock, stb.) vagy épp egy kapcsolt szolgáltatás (javítás) értékesítése.
Ezen mentalitás élharcosa az Apple, aki mindezt egy csavarral meg is toldja, ugyanis termékeinél sokszor a design kedvéért áldozzák be a javíthatóságot. Ennek szép példája az új MacBook Pro, amit az iFixit-nél szétcincáltak.
Pár nyalánkság amit benne találtak:
Ragasztó az akkuknál csavarozás helyett.
Egyedi pentalobe (WTF?) csavarok.
RAM fixen az alaplapra forrasztva.
Nem szabványos SSD meghajtó.
Megbonthatatlan kijelző.

Többé, kevésbé korrekt cikk a bedőlt hiteles autók elviteléről és újraértékesítéséről:
http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2012/06/08/inkabb_felgyujtom_mintsem…

Az alábbi két mondatért különösen blogra érett:
"Mások racionálisabban cselekszenek, egyeztetnek a behajtó céggel, és maximum annyit kérnek, hogy ne otthonról vigyék el az autót, ha már így alakult. Amikor megvették, akkor az volt a fontos, hogy a szomszédok lássák az új kocsit, ilyenkor meg az, hogy ne lássák, amint elviszik."

Már egy órája vigyorgok ezen. A közép-európai lét már-már haikui megfogalmazásban...

Thomas Valenty vett egy MaherBot-ot magának, majd némi játszadozás után, nekiállt Warhammer 40k figurákat tervezni és nyomtatni. Ezzel még nem is lett volna probléma, a hibát ott követte el, hogy feltöltötte a Thingiverse-re. Kisvártatva a Warhammer 40k tulajdonosának, a Games Workshop ügyvédei, kopogtattak a Thingiversenél és illedelmesen megkérték, hogy vegye le a szóba forgó figurákat.
Elsőre egyszerűnek látszik a dolog, de megkapargatva a felszínt több kérdést is felvet az eset.
Egyrészt a 3D nyomtatók árának drasztikus esésével és az általuk készített termékek minőségével hamarosan előállhat egy olyan heyzet, amikor egy tárgy otthoni nyomtatása kevesebbe fog kerülni, mint a tárgy hagyományos beszerzési költsége. Ez esetben, hiába kerül többe a tárgy nyomtatása, mint a tömeges előállítása a kényelem fog győzedelmeskedni, és ez akár komplett iparágak összeomlását vonhatja maga után.
Durván hangzik? Vegyünk egy példát, egy egyszerű műanyag akasztót. Ezt az akasztó fröccsöntéssel készítik, a teljes előállítási költsége a szerszám, anyag, energia és miegymással együtt, mondjuk 10 Ft. Ezt az akasztót boltban megvesszük 100Ft-ért ami teljesen jó árnak tűnik. Az akasztón lévő 90 forintnyi haszonból lesz adózás, kereskedő haszna, és az akasztót gyártó munkások bére.
3D nyomtatás esetén ez a költség kicsit bonyolultabb, de feltételezve, hogy csak ritkán használjuk a nyomtatónkat, 10 percet molyolunk az előkészítéssel, legyen 1000Ft.
Logikusnak tűnik, hogy a házilag gyártott 10x-es ára nem versenyképes, míg bele nem számoljuk a vevő idejét és a termék beszerzési költségét. Még ha a vevő lakhelyéhez közel is van az adott termék, vagy ha online rendeljük, az utánjárás költségével igen hamar versenyképessé válik az otthon nyomtatott akasztó a boltival.
Egy egyedi termék esetében ez még inkább az otthon gyártott termékek felé billenti a mérleg nyelvét. Álló farkú Szuper Mario akasztó kell? Nos, ezt nem biztos, hogy megkapja a 100Ft-ért a kedves vevő a Praktikerben.
A dolog tovább eszkalálódik, ha olyan termékekre gondolunk, melyek árazását egy gyártó határozza meg. Minek vegyen meg valaki egy 4 vagy 6000 forintos figurát, amikor ugyanennyi pénzért egy tucatot nyomtathat?
A mérleg túlsó oldalán, viszont ott van, hogy mi lesz azokkal akik eddig megéltek ezen termékek gyártásából? Mi lesz a Games Workshop-al vagy épp azzal a kínai munkással aki az akasztót gyártó gépet felügyelte?
Az biztos, hogy a kezdeti felfutás után a 3D nyomtatókból nem lesz olyan termelés mint a termék előállításból, ergo a 3D nyomtató tömeges elterjedése, tömeges átrendeződéshez vezet majd a technológiai szektorban.
Mi lesz a jogokkal? Míg egy adott termék kinézete levédethető, a stílus nem védethető le.
Mi lesz a szabványokkal? Mi lesz a minőségbiztosítással? Egy 3D nyomtatóval nem csak figurákat lehet nyomtatni, hanem alkatrészeket gépekhez, berendezésekhez.
Mi van akkor, ha egy utólag nyomtatott alkatrész meghibásodik? Kié lesz a felelősség? A nyomtatóé? A nyomtatót használóé? Vagy aki feltöltötte a modellt?
Szóval most még csak egy játékgyártó pörög az ügyön, de nemsokára tömegesen várhatóak a perek a gyártók és a 3D nyomtatók modelljeit előállítók közt.

Crackerek mindig is kifizetődő témák voltak, mert körüllengi őket egyfajta misztikusság, plusz fehérgalléros bűnözőként, a közember inkább asszociálja őket Robin Hood-hoz, mint a kapualjból kilépő "Adjadmá' köcsön a telódat!" jellegű alvilági figurákhoz. Gondolva a feltörekvő nemzedékekre underground képregény rajzoló, Ed Piskor készített egy regényes összefoglalót a 70-es és 90-es évek phreaker és hacker szubkultúráról. Epizódszerepben feltűnnek olyan mellék szereplők, mint a "két Steve", Robert Tappan Morris, és társaik.
A képregény jól indul, a szerző alaposan felkészül a "Hackerek kézikönyvéből", Hackers és Sneakers című filmből, nagyjából az összes klasszikus phreak trükköt végigjátszatja, a főhőssel, ugyanakkor elég jó portrét fest az IE. (Internet Előtti) BBS-es és kocka szubkultúráról. Aztán a közepétől kezdve lassan elcsúszik az egész egy liberális társadalomkritikába és a klasszikus börtönfilmek light kiadásába. Ez utóbbit elég nehéz lenyelni, ugyanis ez által emeli a főszereplőt meg nem értett hőssé. Szerencsére, a végére egy felemás lezárással sikerül ezt feloldani, de továbbra is megmarad a szürke, se nem jó, se nem rossz kategóriában.
A képregény itt kezdődik.>>>

Ez egy ilyen telefonos hosszú hétvége.
Barátnőmnek lett egy új telefonja születésnapjára, mert a régi (Nokia 6313) kissé darabos volt és nem ment a kamerája. Semmi flancos dolog, csak egy X2-02. Régi telefonjából átpattintottuk a memóriakártyáját az újba, aztán kisvártatva hozta vissza a telefont, hogy nem megy a kamera (fehér képernyő, fagyás, főmenübe visszaugrás). Elkönyveltük, hogy szar a telefon, kedden visszavisszük, stb.
Jött a kérés, hogy másoljak át pár dolgot, kivettem a kártyát (KingMax 1GB), picit játszok a telefonnal, hopp a kamera megjavult. Kártya visszatesz, kamera lehal. RTFM, csakis Nokia által megáldott kártyát tegyünk a telefonba, mert leszárad a micsodánk. Kártya a gépben jó, beleteszem a meggyógyult Samsungba GT-S3370-be, abban is jó. Saját kártyám (4GB Noname) beleteszem a Nokiába, megy rendesen a kamera.
Biztos filenév probléma. Barátnőm kártyája leürít, üresen betesz a régi telefonjába (szintén Nokia), fehér képernyő, főmenűbe visszaugrás a kamera indításakor. Új telefonban dettó.
Régi telefonból kiveszem a kártyát, mit ad isten megjavul a kamera. WTF?
Összehasonlítom a két memóriakártyát. Az enyémnek a filerendszere FAT32, barátnőmé FAT12. Nah, akkor formázzunk. Régi telefon megeszi a kártyát, bár nem ismeri fel a kártya nevét, megy a kamera, stb. Az új telefon szintén, viszont ez felismeri a kártya nevet is, megy a kamera, stb.
A vicc, hogy a FAT12-t mindkettő telefon tökéletesen tudta olvasni, viszont fotózásnál mindkettő telefon lemerevedett, amint írni akarta. A legviccesebb, hogy semmi hibaüzenet, csak lemerevedik a készülék, aztán vissza a főmenübe.
Ilyen ez a csodás mobilkommunikáció...

Két évvel ezelőtt vettem egy Samsung GT-S3370-et, ami eddig szépen muzsikált egészen tegnap délelőttig. ekkor egyik pillanatról a másikra fogta magát és az érintőképernyője megállt. Pontosabban szétcsúszott a kalibrálása, lévén minden érintést érzékelt, csak épp 3/4 képrnyővel el volt az egész tolva lefelé. Nah, itt kezdődött el a szopatás.
Ugyebár van érintőképernyő kalibrálási opció, csakhogy a beállítások menüpont ikonja a képernyő alján van, ergó a félrekalibrált érintőképernyővel nem lehet rábökni. Bootnál van diagnosztikai mód, OEM firmvare feltöltés és csókolom. Sim kártyával az ember nem jut tovább a PIN megadásánál, mert nem lehet kódot beütni.
Hosszas netes keresgélések után, a hibára találtam megoldásokat:
- fogpiszkálóval böködni a kijelzőt
- száraz rizsbe tenni a készüléket
- fagyasztóba tenni a készüléket
- firmwaret frissíteni

Open source szép és jó dolog, csak helyenként kicsit szagos. Különösen ha az ember valami egyszerű, de felettébb jól eladható dolgot rak össze. Sajnálatos módon, ilyenkor automatikusan megjelennek a dögevők. Ezzel nincs is probléma, szoktam tükörbe nézni, csak a pofátlansággal van baj.
Az alábbiakban olvasható Geoff története, ami jó példája, hogy miképp próbálhatják a GPL liszensz mentén kiforgatni az embert a saját szellemi tulajdonából:
http://geoffg.net/OpenSource.html

Megvolt az idei első úszásom. Alig 650 méter, de gyulladt ízületekkel pont ennyi esett jól. A tó kellemesen koszos, de közel sem annyira mint nyáron. A víz teteje olyan 20-23 fok között az alja 15-16 között, legalább van motiváció, hogy ne tegyem le a lábam. Szúnyog nulla, csak a helyi motoros-siklóernyősök dünnyögnek a levegőben.
Úszás közben két dolog jutott az eszembe:
A hétvégén szereznem kell egy vízzáró dobozt amibe elfér a két uszony, a szemüveg, törölköző meg miegymás. Építek köré habból egy katamarán testet és fellövök két rá hevedert. Ezzel lesz egy hátizsákom, ami vízzárt és úszik a vízen és akkor az irataim és telefonom is jöhet velem, nem kell kint hagyni a parton.
A másik, hogy rohadtul kezd hiányozni a repülés, úgyhogy úszás után elkezdtem nézegetni a DHV.de-t valami 15-16 négyzetméteres, megfizethető sárkány után. Az a baj, hogy baromira kevés a 90 kiló feletti pilótasúlyra való gép. A GTR-em is csak 156-os és ahogy öregszem egyre jobban utálok futni. Találtam egy 165-ös Wills Wing Spectrumot de elég napszítta a vitorlája, úgyhogy konzultáció lesz a klubtársakkal.
Charly-ék Funfex-e lenne nekem ideális, de a 4400 EUR-os új ára megfizethetetlen számomra. Ráadásul még használtan is 2200 EUR körül mérik.
Holnapi napra beterveztem egy Köves-sziget féltáv és vissza hurkot. Az pont egy kilométer, mélyvizes, hajóútra figyelős.

http://eindbazen.net/2012/05/php-cgi-advisory-cve-2012-1823/

Pár idézet:
"This is a detailed discussion of the generic PHP-CGI remote code execution bug we found while playing Nullcon CTF. We found that giving the query string ‘?-s’ somehow resulted in the “-s” command line argument being passed to php, resulting in source code disclosure. We explored this bug further and managed to improve our exploit to remote code execution, and trace the bug to a PHP commit in 2004."

"The vulnerability can only be exploited if the HTTP server follows a fairly obscure part of the CGI spec. Apache does this, but many other servers do not."

http://www.plosone.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pone.0017…

Idézet:
"Greater hippocampal atrophy over time was predicted by baseline identification as born-again Protestants, Catholics, or no religious affiliation, compared with Protestants who were not born-again."

http://index.hu/belfold/2012/05/02/halalra_gazoltak_egy_bliccelot_budap…
Ilyenkor kezdek kicsit hinni sorsban, karmában, Darwinban és más ember feletti entitásokban.

Forrás:http://www.toonhole.com/2011/08/lie-detector/

http://penzkerdes.blog.hu/2012/04/24/hol_folyik_el_a_penz
Vajon mennyi idő kell, mire a jogalkotók és a politikusok is felfogják ezt?
Ilyenkor sajnálom, hogy nincs meritokratikus berendezkedés az országban.

http://finance.yahoo.com/echarts?s=AAPL+Interactive#symbol=aapl;range=3…;

Napok óta megy lefelé az Alma ára. A csökkenés már nagyobb, mint a korábbi ingások. Kérdés, hol fog megállni? Csak egy megingás, vagy ez már a durranás?
Popcornt bekészíteni!

Meló után, békésen battyogok a 61-es Karolina úti megállója felé, az embertársaim elviseléséhez szükséges kedvenc mantrámat (Halálhalálhalálhalálteismegdöglesz...) ismételgetve, amikor feltűnt egy fickó a megállóban. Középhúszas, kinézetre egy B kategóriás informatikus, egy enyhén elmeroggyant és egy hipster keverékének tűnt. Fején egy fekete, 50-es évekbeli, csapott fedora kalap, apró kitűzővel. Sunnyogó mozgása arra utalt, hogy valamit alkotni akar a megálló esővédő teteje alatt. Jó tíz-tizenöt másodperccel később már ment is tovább.
A hiénák kíváncsi állatok, és én is az vagyok, ezért, gondoltam, meglesem mit alkotott. Az előítéleteim azt súgták, valamilyen liberális vagy balos világmegvilágosító igazsággal, esetleg egy kendershop matricáját fogom találni.
Tévedtem. A kalapos barátunk, a megálló hirdetési felületére, szép akkurátusan, égkék szigetelőszalaggal, felragasztott egy A4-es hirdetményt, amin a fején viselt kalap volt látható és az állt rajta, 14-es félkövér Arielel szedve, hogy ötödikén, a vasúti híd alatt, elvesztette a kedvenc kalapját, és aki megtalálta az keresse a hirdetményen megadott telefonszámon, de írhat emailt is.
Mire sikerült felocsúdnom a hirdetmény okozta sokkból, hősünk kiragasztott még kettőt ugyanebből a firkálmányból és elpályázott. Így még most is agyalhatok, vajon mi volt az akcióval a célja.
Magányos és így keres kapcsolatot?
Ilyen gyerekes módszerekkel akarja szívatni valamelyik ismerősét?
Valamilyen alaposan kifundált csaláshoz keres ezúton balekot? Pár évvel korábban voltak hasonló stílusú szedéssel készült plakátok a környéken, de azon eltűnt embereket kerestek.
Vagy csak szimplán roggyant kalapos barátunk?
Vagy egyszerűen, csak a déli palacsintámba kevertek valamit a konyhán és ez már nem Magyarország, hanem Csodaország? Ez utóbbi esetében csak reménykedni tudok, hogy a D kosaras mellekkel felszerelt Alizzal is összefutok...