Nyár van és...

... szeretném ha az összes grub, kernelfejlesztő, open-source csomagkezelő, disztrófejlesztesztő terméketlen lenne, leprát, bubópestist, kolerát, ebolát kapna egyszerre, és kezelés gyanánt tüzes szívlapáttal csapkodnák őket mindaddig míg lélegeznek. Oh, és mellékesen, a hasonló sorsot élvező, "ötpercenként lekapcsoljuk a fél falut, hogy lophassuk az áramot nyaralókkal" kerüljenek egy szobába.
A dolog kezdődött, hogy barátosném megkért, legyek olyan kedves és digitalizáljak be egy szívéhez közel álló videoszalagot. Na most, az egyetlen ilyen célra alkalmas gépen ugye utoljára a telefon újraélesztése miatt XP-t telepítettem, ami ugyebár szétcseszte a boot szektort. Megpróbáltam egy grub2 újratelepítéssel megoldani, de a dolog borult, mivel a kernel elbaszócsoportnak büdös volt, hogy egyszerűen eszközként és partícióként hivatkozhassunk a root partícióra. Neeeem. Az túl egyszerű lenne. A grub teamről ne is beszéljünk, mert nekik egy komplett operációs rendszert kell tákolniuk, hogy egy 2MB-os kernelt betöltsenek és kicsomagoljanak. Bónuszkérdés, hogy miért kell 2012-ben egy merevlemezre telepített kernelt tömöríteni? Plusz egy hibalehetőségért?
Erre csak azt tudom mondani amit Ivan Ivanovics a szentpétervári bakter mondott, miután elvitte mindkét lábát a moszkvai gyors:
"HÁT A FASZOM NEM KÉNE?"
Az áramszünetekkel és fsckval fűszerezett, kernel pánikokat megunva, maradt tehát az újratelepítés.
Oh, igen, az rendkívül bájos, hogy a cutting-edge ext4-es filerendszer képes javíthatatlan filerendszerhibát kreálni úgy, hogy a gép üresen jár (értsd, nincs diszk forgalom), az egyetlen veszteség egy 300MB-os pdf, ami az elmúlt 3 hétben meg sem volt nyitva. Ízlelgessük egy kicsit. Egy üresjárásban álló gép filerendszerén megsérül/olvashatatlanná válik egy olyan file amivel utoljára hetekkel korábban volt bármiféle művelet végezve. Mi ez, ha nem egy rakás fos?
Visszatérve a telepítésre, 15 év Linux használat szopatás, megtanította, hogy semmi kényes adatokat nem tárolunk a gyökérpartíción. Fogtam tehát és DVD-re faragtam egy Debian telepítőt. Enter, enter, enter, aztán 3.5 óra töltögetés és telepítés. Alap desktop rendszer. 4 órával később, hibaüzenet. "Csókolom, hibára futottam, így jártál!", hibát megnézve mit látok? Ah, igen nem képes kicsomagolni a pythont mert elbasztak valamit a csomagban. Python egy asztali rendszerhez, minek? Legyen mi lassítsa a gépet, hátha túl gyors lenne? Vagy nehogy törést okozzon a tabok nélküli programozás Náncsi néninek?
Jó, ugorjunk... Mivel nem volt kedvem a dependency pokol összes bugyrát megjárni ezért magamhoz, akarom mondani Ubuntuhoz nyúltam. Ez ugye a Linux downkóros, celebgyereke. Lassú, csicsás, debil, de legalább seggfájás nélkül települ. Precíz Tobzoska lenyes, kipörköl, betesz telepít, az-az csak telepíteném, mert valahol az első harmadban helyrehozhatatlan hiba. WTF? Kiscsillió googlevel később, kiderül, hogy a hiba ismert. Vajon mi akasztja meg a telepítőt? Hát a slideshow! Igen. ez megint egy szignifikáns, helyrehozhatatlan hibát okozó komponensnek kell lennie.
Szerencsére, viszonylag egyszerűen orvosolható volt a dolog, és ezután csak egy "nem tudom megnyitni a filet" lehetett nézni, míg a telepítésjelző vonal futott. Jól jellemzi a szoftverminőséget...
Tanulság 10 óra telepítgetés és egy elbaszott vasárnap után? Az nincs, csak ilyenkor kicsit úgy érzem, hogy oka van amiért az open-source és a Linux olyan amilyen...