Hiena blogja

A legtöbbb média beszámolt róla, hogy a Virgin Galactic Spaceship Two űrrepülőgépe katasztrófális balesetet szenvedett a tegnapi tesztrepülése során. A repülőgép hajtóműve, a hordozórepülőgépről való leválást követő begyújtás után felrobbant. A kétfős legénységéből a másodpilóta meghalt, a pilótáját súlyos sérülésekkel vitték kórházba.
A baleset okainak a kivizsgálása megkezdődött, eredmény és válaszokat várhatóan több hónap múlva fogunk kapni.
Aki figyelemmel kíséri az űrturizmus eseményeit bizonyára tisztában van, hogy nem ez az első baleset a Virgin Galactic háza táján. A mostani eset kísértetiesen hasonlít a 2007-es földi tesztelésnél bekövetkezett robbanásra. És ez felvet számtalan kérdést. Miért és mit változtattak a designon? Hogyan és miképp lehetett volna a mostani balesetet elkerülni?

Tegnap, hazafelé, összefutottam egyik szomszédom fiával, aki azt mesélte, hogy reggel (úgy dél magasságában) az egyetemre indulóban, rendőrök torlaszolták el az utcánkat és az azt keresztező utcát. Elmondása szerint, vagy tíz rendőr sürgött, forgott, mindenféle egyéb életformákkal együtt. Ő arra tippelt, hogy valami csúnya haláleset történt az utcában.
Az én tippejeim kevésbé voltak véresek, de mind köthetőek az ingatlanomhoz, úgymint:
- Öntudatra ébredt az utcán parkoló, agyonhackkelt román csodám. Ez utóbbira volt példa, és sem a lökhárítóm, és sem az utcanévtábla soha nem lesz már olyan, mint régen.
- Valakinek feltűnt, hogy a kert végében háromszoros a háttérsugárzás. Erről tud az önkormányzat, de tíz év alatt nem volt nekik fontos.
- Túl sok Braking Badet nézett valamelyik szomszédom, szúrni kezdte a szemét az eresz alatt tárolt laboreszközök, és a felszippantott műtrágyától most Buksi, a fél állománnyal együtt, nitrátmérgezéssel fekszik a garázsban,.
- Valamelyik kütyümet bekapcsolva hagytam a műhelyben, és most Frekvenciagazdálkodás a SCP csapataival intézkednek az elektroszmog és a megnyílt téridőkapu miatt.
- Újabb szovjet kiskatona mászott elő a földből. Mondjuk az utolsó kettőnél a bejelentés után, négy hétig nem történt semmi, és annak is volt már húsz éve.
- A szélcsengőm miatt valamely kutyasétáltató valláskárosult sátánistákat vizionált, és most a Jehova tanúi helyi divíziója hajt végre rajtaütésszerű ördögűzést a macskámon.
- Szimplán csak megfeküdt a jelszó nélküli hotspotom, és a szomszédaim aggódni kezdtek az egészségi állapotom miatt.
- Esetleg ezek valamely kombinácója.

Úgy tűnik, van az ebolának egy a lappangási időben megjelenő tünete, amit még nem tanulmányoztak. Ez pedig a józan ész elvesztése. Ugyanis, ha megnézzük milyen közös pontot találunk Thomas Duncan, Dr. Craig Spenser, Amber Vinson, María Teresa Romero Ramos, és egy meg nem nevezett Dallasi labortechnikus között? Azt, hogy mindannyian kapcsolatba kerültek egy ebolafertőzöttel vagy annak valamilyen testváladékával, majd mintha mi sem történt volna elkezdtek utazgatni a nagyvilágban.

Thomas Duncan segédkezett egy ebolafertőzött kórházba szállításánál, majd repülőre szállt és meg sem állt Amerikáig.

https://www.youtube.com/watch?v=ZwL0t5kPf6E
Most képzeljük el ezt szervezetlen formában a Pilisben egy szép csendes nyári vasárnapon...

http://justacarguy.blogspot.hu/2014/09/unexpected-surprise-in-costco-pa…
A unix filozófia autóba öntve...

Volt a blogok közt egy bejegyzés amiben HUPU kollégánk erősen polemizált azon, hogy milyen csúnya rendőrterroros országban élünk. Nos, megjelent az ügy leirata, a másik fél szemszögéből is. Vélhetően, ez nem fog akkora nyilvánosságot kapni, és nem fognak a "gecirendőröző" apuka miatt kikelni magukból a kommenthuszárok.
Valahol ez abszurdan vicces és szomorú, különösen a kommenteket olvasva. Életem során párszor térdelt rendőr a hátamra, de annak mindig az én hülyeségem volt az oka, és sohasem normál intézkedés fajult el odáig. A rendőr is ember, és ha normális hangvételt üt meg az ember vele szembe, akkor jó eséllyel még kisebb stikliket is meg lehet úszni. Amitől minden rendőr terminátorba megy át az a gerinctelenség és a tisztelet meg nem adása.
És ha a gerincességről van szó, bizony nem árt az átlag embernek a tükörbe néznie. Magyarország a 10 millió kiskapuzó, stikliző, mutyizó, zavarosban halászó országa, és ennek köszönhető, hogy olyanok a törvényeink amilyenek. A különbség itt az amatőr és a profi liga között van. Itt az átlagpolgár játszik az Mucsaj II. amatőr mezőnyben. Zsigeri félelmet érez a rendőrrel szemben, mert fosik attól, hogy megbüntetik és teljesen jogosan ráverik a piszlicsáré kihágásait.
Voltam hatósági jelen olyan tettenéréses betörésnél, ahol a sértett tulajdonos, magából kikelve, támadt rá a rendőrökre, és mondatról mondatra ásta magát olyan mélységre, hogy aztán a végén őt is beültették a betörő mellé. Gyanítom a rendőr a büdös életbe nem foglalkozott volna a garázs sarkába felállított, PB palackokból, 1/2"-os csőszerelvényekből, hűtőgépszivattyúból összeállított LPG töltésre szolgáló absztrakt kompozícióval, ha a tulaj az emberi normákat betartja.
Visszakanyarodva a mostani esethez, vajon az intézkedő rendőr alaptalan (lévén az apuka visszavonta a feljelentését és bocsánatot kért), netes meghurcolása nem a gerinctelen népesség kicsinyes győzelme? Vajon, ezek után jogos-e ugyanezen népség felháborodása, mikor őket éri sérelem és elvárják, hogy az oly élvezettel sárba tiport hatóság védje meg őket? Nem kerülünk minden ilyen dologgal egyre távolabb az "élhető ország" álmától? Vagy lehet, hogy egy mad max-i, anarchisztikus, törvények és következmények nélküli ország ez az álom? Hmmm??? Nem hinném, a kommentbátor, birka kispolgároknak nem lenne gyomra és bátorsága.

A hétvégén feldobtam egy szavazást, aminek az apropóját, egyik ismerősöm kisebb szolgáltatói kalandja adta.
Vannak visszafordíthatatlan trendek a tárhely/hosting piacok, ami mellé a különféle IT lufik (.com, web2, cloud, stb.) kitermelik azokat az embereket, akik a mai napig azt hiszik, hogy nulla szolgáltatás nyújtásával, életük végéig elegendő balfaszt találnak akikkel képesek megtermelni a szerencséjüket.
Ismerősöm egy ilyen, kisebb, fiatalos és dinamikus szolgáltatóba futott bele, aki a klasszikus salgópolcos megoldást kínálta verhetetlen áron, IaaS (Infrastructure as a Service) néven. Ismerősömnek kicsit felszaladt a szemöldöke, de mivel egy gép pár hónapos elhelyezéséről volt szó nem kezdett el polemizálni a dolgon, egészen addig míg a szerződés elé nem került.
Ugyanis a szerződésen távolról sem az az összeg szerepelt, amit az előzetes megállapodásban szerepelt, ugyanis kerültek mellé érdekes tételek. A teljesség igénye nélkül pár akronim: WAaaS (Web Access as a Service), SSaaS (Secure Shell as a Service), FTaaS (File Transport as a Service), SPSaaS (Strengthened Power Supply as a Service), HRNaaS (High Reliable Network as a Service), stb. A játékosabbak találgathatják, hogy melyik rövidítés mit takar. Elárulom, a legtöbb nem bonyolultabb egy egysoros tűzfalszabály módosításán.
A szerződés apróbetűs részében szerepelt az alábbi mindent überelő mondat: "A szerződő fél hozzájárul, hogy a NRRaaS (Non Reusable Resource as a Service) szerződéssel nem rendelkező eszközök kihasználatlan számítási és tárhely kapacitását a szolgáltató a saját rendszerén belül felhasználhassa vagy továbbértékesítse."
Ennél a pontnál ismerősöm megköszönte a rááldozott időt és elbúcsúzott az ügyvezetőtől és keresett egy kevésbé modern filozófiával működő salgópolcos szolgáltatót. Felettébb vicces és egyben elszomorító, hogy vannak még olyanok akik egy netkábelből, egy elosztóból és egy fixIP-ből, minimálisnak alig nevezhető szolgáltatást, különféle varázsszavak segítségével akarnak a piaci ár felett értékesíteni.
Picit ez megvilágítja azt is, hogy egyszerre mennyire túl és alulértékelt az informatika napjainkban. Egyrészről még mindig létezik vagy próbálják fenntartani az informatika 2000 előtti, kicsit misztifikált képét, miközben az informatikai eszközeink képességeinek töredékét használjuk ki. Sok szolgáltató nem képes lépést tartani az internet elérések terjedési sebességével. A mai mobilnet 5-6 évvel ezelőtt sok helyen a vezetékes szolgáltatások színvonalát éri el. Egy-egy mobil eszköz számítási és tárkapacitása a 15 évvel ezelőtti szerverekét. Badarság lenne, ezen eszmefuttatás interpolációja alapján rögtön megkérdőjelezni a tárhely és hosting szolgáltatók létét, de jó lenne ha ezen változások erőteljesebben jelennének meg a piacon és a szolgáltatók elfogadnák, hogy a bullshittel, látszattevékenységgel csak ideig-óráig lesznek képesek működtetni magukat.

Ismerjük Meg Paul Hornert a 15 éves fiatalembert, aki úgy tűnik hosszú, hosszú éveket fog tölteni rácsok mögött. Hogy mit is tett ez a kedves, ártatlan, gyermek, aki a tárgyalás alatt többször elsírta magát és az anyját hívta? Horner úr, egy túlfűtött Battlefield 4 meccs közben, úgy érezte túlságosan is sokat veszít, ezért a swatting módszeréhez folyamodott. Az eredmény, egy kissé lesérült apuci és pár percnyi önelégültség. Természetesen a bíróság kellőképp értékelte a viccét és most 25 évtől életfogytiglanig terjedő büntetés néz ki neki.
És most álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk bele mit is érzünk? Elégedettséget? Valószínűleg, hisz a bűnös megkapta méltó büntetését. Egy olyan személy, aki rendelkezik mindazon jegyekkel, amikkel egy átlag ember nem szimpatizál (tinédzser, felelőtlen, aljas, pitiáner) vagy épp megvetendőnek tart. A jóleső és morálisan támogatott káröröm, automatikusan ráveszi az embert, hogy a cikket közösségi siteokon ossza tovább.

Pedro Bravo 2012 szeptemberében féltékenységből, elrabolta és megölte szobatársát, Cristian Aguilert. A történet ott válik ironikussá, hogy a cselekmény elkövetése után, hősünk az iPhone intelligens asszisztenséhez fordult segítségért, a test elrejtéséhez. Siri pedig készségesen fel is ajánlott neki opciókat, mint mocsár, víztározó, kohó vagy szeméttelep. Hogy még abszurdabb legyen a történet, amatőr gyilkosunk a telefonja zseblámpa funkcióját használta a holtest elrejtésénél. Csak épp közben loggolta is a GPS adatokat, így érthető módon, a rendőrök nem igazán hisznek hősünk meséjének, miszerint ő "csak" kidobta a köcsiból és "kicsit" megverte a szobatársát.
A sztori alapvetően két dologra világít rá:
A nagy almánál még dolgozni kéne a holtest elrejtésére adott válaszok számán és típusán. A víztározóba rejteni a holttestet felettébb nem higiénikus, a fémöntödékhez pedig, tipikusan nehéz hozzáférni, viszont határozott pozitívum, hogy az intelligens asszisztens még ilyen helyzetben is releváns választ adott.
A másik, hogy ismét remek példát láthatunk arra, hogy milyen buta emberek is használják az okosnak kikiáltott berendezéseket.

Sketchfactor egy mobilos alkalmazás, mely a használójának különféle adatbázisok és felhasználói visszajelzések alapján megmondja, hogy az adott terület mennyire veszélyes az-az mennyire necces. Ez felettébb hasznos tud lenni, amikor az ember egy új, ismeretlen városba téved és reggel nem szeretne kirabolva ébredni.Az ötlet egyébként nem új, hiszen a Microsoft már 2007-ben nyújtott be gettóelkerülő GPS-re szabadalmat.
Természetesen egy ilyen app, sokakat érzékenyen érint. Nemcsak a zavarosban halászó bűnözőket, hanem a különféle, beszívott, önjelölt jogvédőket is. Többek közt Samm Biddle-t, aki egyenest azt hozta ki, hogy az alkalmazás rasszista és csak arra szolgál, hogy távol tartsa a fehér embereket a nem-fehérek lakta környékektől. Most lehet polemizálni a rasszjegyek, etnoszociológia, kultúra, iskolázottság, pénzügyi státusz és a bűnözés közötti összefüggésekről, de ez maradjon a bölcsészeknek.
A médiafelhajtás viszont elég volt arra, hogy szép csendben továbbgyűrűzön és más médiák is rámozdultak. Mert ugye a rasszizmussal mindent el lehet adni, mint húsz évvel ezelőtt nővel.(a'la Kretén magazin)
A WUSA9 tv csatorna odáig ment, hogy stábot küldött ki egy, az app által veszélyesnek jelzett környékre, riportot forgatni az ott élőkkel. Sanda gyanúm, hogy a feltett szándékuk, egy amolyan "eznemisolyankörnyék" műsor lett volna, csakhogy a lezárt furgonjukhoz visszatérve, azt feltörve és kifosztva találták.
Kell ennél jobb reklám egy appnak?

Tegnap volt egy kis arckönyv kimaradás UTC szerint délután 3 óra körül. A kimaradás érintette az USA keleti partot és Európa egyes részeit. Mit reagál ilyenkor egy átlagos Facebook zombie? Hívja a rendőröket. Igen, ez nem vicc. Olyannyira, hogy Los Angeles County Sheriff's Department's közszolgálata az alábbi twitter üzenetet tette ki:

#Facebook is not a Law Enforcement issue, please don't call us about it being down, we don't know when FB will be back up! — Sgt. Brink (@LASDBrink) August 1, 2014

Hiába no, kriminális, ha világ legnagyobb szociális adatgyűjtő hálózata nem elérhető...

Mondjuk ezért:
http://www.youtube.com/watch?v=iwJey_MN74k

Kickstarter valamikor úgy indult, hogy a közösség erejével finanszírozzanak olyan projecteket, melyek nem vagy csak nehezen tudják elérni a megvalósulásukhoz szükséges kezdőtőkét. Az alapidea a kreativitás, az innováció támogatása, segítése lett volna. Csak épp hiányzott egy fék, ami megakadályozta volna, hogy a projectet elárasszák az modern médiához rendkívül jól értő, ugyanakkor nem épp tisztességes szándékú pályázókkal. Manapság, az oldal belefullad az idiótábbnál, idiótább, kétes hátterű projektekkel és ami még rosszabb, a kickstarter támagatói ész és gondolkodás nélkül tömik a pénzt ezekbe.
Ez utóbbi ingerelte Zack Danger Brown-t és mintegy paródiaként kampányt indított egy krumplisaláta elkészítésére. A kampány célkitűzése 10.00 USD volt, és némi cnet.com segítséggel, így négy nappal a határidő lejárta előtt a számláló 52 609 USD-n áll. És itt fordult abszurdba a történet, mert ahogy minden gyors pénz ígéretét hordozó ötlet kísérőjeként megjelentek a dögevők. Az oldalon a potato salad kiejezésre keresve 155 kampányt találunk, ami közt van Makaróni saláta, Flappy Potato Salad, Tanzániai űrhajós krumplisaláta, és a dolog akkor fordul abszurddá, ha megnézzük egyik, másik támogatottságának a státuszát. Innen kezdve, az ember legfeljebb csak hátradőlhet és élvezheti a showt, az emberiség ismét hozza a szokott formáját...

Hogy igaz-e a történet, vagy sem azt nem tudom, de adott egy kellemes és népszerű New York-i étterem, aminek a vezetősége szomorúan tapasztalta, hogy a vevői egyre elégedetlenebbek a kiszolgálással. Jó vezetőségként próbáltak változtatni a kiszolgáláson, a személyzet mennyiségén, végül felfogadtak egy kimondottan ilyen esetekre specializálódott céget ami azt javasolta, hogy vizsgálják meg a kiszolgálás minőségének változását. Erre a legalkalmasabbnak az étterem belső kamerarendszerének a felvételei tűntek. Referenciaként kellett volna egy régebbi felvétel is, ami problémás volt, mivel az étterem 90 napnál hosszabb ideig nem őriz meg felvételt. Felmerült, hogy mivel korábban vidoszalagokra rögzítették a felvételeket, hátha maradt belőlük. Szerencséjükre ha máshol nem is, de a leselejtezett, régi felvevőkben maradtak kazetták, amik megőrizték jó 10 évvel korábbi munkanap eseményeit. A felbérelt cég elvégezte az elemzést és az alábbiakra jutott: A kiszolgálás minősége maradt, ami változott, hogy a vevők lettek seggfejek. Pontosabban net és közösségi háló függő taplók.
Nem részletezném az írást teljesen, elég csak annyi, hogy a vendég átlagos 1 óra 05 perces tartózkodása, 10 év alatt 1 óra 55 percre nőtt. Ezen idő jelentős részét a közösségi siteokra való postolás, média generálás, netezés teszi ki, amibe aktívan bevonják az étterem személyzetét is.
Szegények, mi lesz még itt ha elszaporodnak a glasshole-ok...

Mikor a kezembe kerül egy új, épp csúcskategóriának kikiáltott okostelefon, mindig eszembejut, vajon mennyi extra "szolgáltatást" tett az adott verzióba a gyártója.Vajon milyen mennyiségű szoftveres időzített bomba ketyeg a készülékeinkben, arra várva, hogy a megfelelő kezek érintésére kiszolgáltasson minden olyan adatot rólunk, amit csak egy ilyen készülék tárolhat? Jonathan Zdziarski közzétett egy prezentációt, ami ha mást nem is, megmutatja, hogyan és milyen módon teszi lehetővé az iOS a hatóságoknak, hogy kémkedjenek utánunk.
Az igazán aggasztó nemcsak ezeknek az extra szolgáltatásoknak a megléte, hanem az, hogy az OS tálcán kínálja ugyanezen szolgáltatások kihasználását nem csak a hatóságoknak, de mindenki másnak is.
A linkért köszönet pontscho-nak a #nohup-ról.

avagy íme az emberiség legalja.
Sokan tartanak "betegnek", kegyetlennek, csak azért mert nem vagyok hajlandó rózsaszínben látni a világot, és az emberiséget olyannak tartom amilyen. Emiatt ritkán tudnak meglepetést okozni, de néha beleszaladok olyan dolgokba, amik mellett nem tudok elmenni. No, nem azokon a videókon vagy fotókon és ahol embertársaink irtják egymást vagy épp a faunát, ilyen-vagy olyan ürügy mentén. A halál és a vér látványa nem tud kiakasztani. Legfeljebb az szokott feldühíteni, ha amatőrök munkáját látom.
Van viszont egy kategória, amit gyűlölök, mégpedig a jó cselekedetnek álcázott, szenzáció, személyes hírnév hajhászására, előre kitervelt kegyetlenség és gyilkosság.

Pár hete ment ismerősökkel a viccelődés az aranyozott audiofil ethernet kábelen. Aki látta már a TCP/IP belső világát, annak a sebességét, és rendelkezik némi alapszintű matematikai képességekkel, az beláthatja, hogy egy dedikált két pont közötti, zenehallgatásra kihegyezett streaming hálózatnál, elég sanszos, hogy a forrás és a DAC között pont a kábel miatt legyen a szűk keresztmetszet. Hiszen, mit is okozhat egy kábel, egy ilyen robusztusan, megtervezett és felépített hálózat adatforgalmában? Vagy esetleg más, kimondottan két, külső eszköz összekötésére szolgáló szabvány esetében?
Nos, elég sokat, különösen ha az adott szabványt marketingesek és nem mérnökök tervezik. Igen az USB-ről van szó. Anno, vegyes érzelmekkel figyeltem a megjelenését, aztán az évek során mindig sikerül újabb és újabb kellemetlen meglepetésekkel szolgálni.
Ugye, az alapelképzelés egy univerzális, csavart érpáron menő, half-duplex, soros kommunikáció volt, ami képes egymástól távolabb lévő eszközöket is összekötni. Az elképzelés jó volt, csak épp egy dologra nem számítottak, hogy bizony, ha egy adat dróton megy messzebbre, az bizony sérülhet. Ezek ellen vannak bevált hardveres és szoftveres védekezési módszerek, mint a jelszintek emelése, az érpáron folyó áram növelése, hibatűrő és hibajavítást segítő elkódolások és a többi, és a többi, csakhogy ezek mind valami kompromisszumot, vagy épp kiadási költséget jelentettek volna. Maradt tehát a mismásolás és a "wishfull thinking".
Ha már a kábelezéseknél tartunk, akkor érdemes megjegyezni, hogy a csavart érpár esetében legtöbbször impedanciát szoktak megadni, amit három tényező befolyásol a vezeték ellenállása, az érpárok közötti kapacitás és az induktivitásuk. Normális kábelgyártók esetében ezen értékek, külön, külön is fel vannak tüntetve. USB specifikációban az impedancia értékekre nem túl szoros specifikáció vonatkozik, differenciális impedancia az adatvezetékek közt 90 Ohm ami 76,5 és 103,5 között lehet, a közös módusban 30 Ohm, ami 21 és 39,5 Ohm között lehet. Viszont szabadon lévő kábelvégeknél a kapacitás értékre 2 pF van megadva.
És ekkor lének be a képbe a kínai kábelgyártók, akik praktikus okokból (csak anyag ne legyen benne) a legolcsóbb alapanyagból ontják a USB2.0-ás kábeleket. Ezen tényezők szerencsés találkozásakor áll elő az a helyzet, hogy az ember vesz egy 1 méteres toldókábelt, amit összedug a scanner 80 cm-es kábelével és scannelni próbál. Hol lehet itt a hiba, hiszen az USB specifikáció 5 méteres maximális hosszt enged?
A kvázi FOSS fejlesztési példaként beállítható, magas minőségű, SANE backend felismeri a scannert, az ember elindítja a scannelést, és csak vár és csak vár, hosszú malmozás után megszületik az előkép, majd mindenestül szénné fagy a front-end (xsane, xscanimage tök mindegy). Frontend újraindítás után, I/O eszköz nem elérhető, a dmesg üres. Scanner újraindítása után, újból megjelenik az eszköz, újból elindul a scannelés, aztán megint beáll az egész.
XP alatt a scanner működik, darálja a biteket. Break-out kábellel a jelre ránézve, kiderül a turpisság, az XP csak full-speeden járatja a buszt.
Nem maradt más hátra, mint a hosszabbító kábelt kitépni a rendszerből és végigmérni. Ellenállások stimmelnek, impedancia stimmel, csakhogy a kapacitása 158pF. Egen, egyes áramkörökben tápszűrésre használok ekkora értékeket. Kábel kuka, hulladékosból keresek egy megfelelő kiskapacitású, 4 eres, csavart érpár kábelt, forrasztás, összedug, örül. Sane megy, XP megy csak épp már Hi-Speed módban.
Tanulság? Az oly megvetett Microsoftos gyerekek, megint tudtak valamit mutatni. Mondjuk olyan nüansznyi dolgot, hogyha sok a hulladék a kommunikációban (retry packet hegyek), akkor megpróbálkoznak kissé lassabban kommunikálni.

Emlékszik valaki az Another world-re?
Itt egy kis ízelítő, hogy milyen lenne filmben:
http://vimeo.com/96120254

Akit érdekel, az megnézheti, hogy hogyan készült:
http://www.anotherworld-themovie.com/index.html

Via: Gabucino

Ma felhívott a VízÉlet Kft.*, hogy ivóvízhálózat minőség felmérést végeznek Mocsárfalván, és ha rossz a vízminőség segítenek támogatást szerezni víztisztító beszereléséhez. Nos, ez kissé meglepő volt, lévén ismeretségi körömben tudott, hogy a telefonszámom üzletkötőnek való megadása, az oly gyakran felajánlott ingyenes temetés előrehozott, kötelező jellegű beváltásával egyenértékű.
A telefon túloldalán lévő hölgy igen gyorsan darálta a dolgokat, de két dolog megütötte a fülemet. Egyrészt két időpontot mondott kapásból, hogy mikor jönnének, anélkül hogy megkérdezte volna, hogy mikor lenne alkalmas, másrészt a páromat emlegette. Nem név szerint, csak általánosságban. Nos, ez nálam határozottan rossz pont. Egy cég aki engem keres, az velem akarjon üzletet kötni, és mint minden üzletkötésnél, a személyes dolgokat kihagyjuk. Aki üzletkötésnél a családtagjaimat emlegeti, az megzavar és kénytelen kelletlen olyan dolgokon kezdek el filozofálni, hogy hol van kiadatlan, szabad parcella, melyik temetőben puhább a talaj az év ennek a szakaszában, kell-e koporsó vagy sem.
Szóval, sikerült Nyugodt módból, Öl módba kapcsolnom és visszakérdeztem, hogy kinek a megbízásából végzik a felmérést? Ki és milyen támogatást biztosít?
Erre a hölgy közölte, hogy a VízÉlet Kft. önszorgalomból végzi a felmérést, mert ilyen jófejek, és ők adnak támogatást a saját maguk által forgalmazott víztisztító berendezésekre. Aham...
Ekkor, arra gondoltam, hogy hó végéig van egy project leadási határidőm és inkább barátságosan megkértem, hogy felejtsenek el.
Mindenesetre megnéztem a honlapjukat is. Az oldal szerint prémium kategóriás víztisztítókkal foglalkoznak, és az áraik szerint is így gondolják, csak akkor azt nem értem, miért ilyen alpári, kispályás csalók módszeréhez hasonló módon próbálnak kuncsaftot fogni?

Hogyan lehet két perc alatt több napos hibakeresést csinálni CUPS alatt?
Kell hozzá egy PC, két USB nyomtató, és a CUPS nevezetű ipari hulladék. Első lépésként csatlakoztassuk a nyomtatókat és kapcsoljuk be. Telepítsük a CUPSban mindkettőt és állítsuk be az egyiket alapértelmezett nyomtatóként. Nyomtassuk ki a tesztoldalakat. Örüljünk. Kapcsoljuk ki a számítógépet és a nyomtatókat, majd pár nap múlva kapcsoljuk be, és kapcsoljuk be azt a nyomtatót, amelyik nem az alapértelmezett.
Próbáljunk nyomtatni valamit, de nyomtatóként az alapértelmezett nyomtatót használjuk. Próbáljunk nyomtatni valamit a nem alapértelmezett nyomtatóra. A nyomtatás elindul és kis idő műlva "Unable send data to printer" hibaüzenettel megáll, a nyomtató Paused módba kerül és Resume Printer-re sem hajlandó a nyomtatás folytatni. Függetlenül mivel és hogyan próbálkozunk nyomtatni a hiba ugyanaz lesz.
dmesg-et megnézve ilyen szépségeket fogunk látni:

[ 1011.586214] usblp 8-1.3:1.0: usblp0: USB Bidirectional printer dev 6 if 0 alt 0 proto 2 vid 0x04A9 pid 0x10C1
[ 1013.305372] usblp0: removed
[ 1013.319910] usblp 8-1.3:1.0: usblp0: USB Bidirectional printer dev 6 if 0 alt 0 proto 2 vid 0x04A9 pid 0x10C1
[ 1251.757315] usblp0: removed
[ 1314.595655] usblp 8-1.3:1.0: usblp0: USB Bidirectional printer dev 6 if 0 alt 0 proto 2 vid 0x04A9 pid 0x10C1
[ 4268.295899] usblp0: removed
[ 4268.309545] usblp 8-1.3:1.0: usblp0: USB Bidirectional printer dev 6 if 0 alt 0 proto 2 vid 0x04A9 pid 0x10C1
[ 4273.799281] usblp0: removed
[ 4273.813451] usblp 8-1.3:1.0: usblp0: USB Bidirectional printer dev 6 if 0 alt 0 proto 2 vid 0x04A9 pid 0x10C1
[ 4279.342722] usblp0: removed
[ 4279.356950] usblp 8-1.3:1.0: usblp0: USB Bidirectional printer dev 6 if 0 alt 0 proto 2 vid 0x04A9 pid 0x10C1
[ 4284.646289] usblp0: removed
[ 4284.660189] usblp 8-1.3:1.0: usblp0: USB Bidirectional printer dev 6 if 0 alt 0 proto 2 vid 0x04A9 pid 0x10C1
[ 4290.077973] usblp0: removed
[ 4290.092037] usblp 8-1.3:1.0: usblp0: USB Bidirectional printer dev 6 if 0 alt 0 proto 2 vid 0x04A9 pid 0x10C1
[ 4295.585363] usblp0: removed
[ 4295.599516] usblp 8-1.3:1.0: usblp0: USB Bidirectional printer dev 6 if 0 alt 0 proto 2 vid 0x04A9 pid 0x10C1
[ 4301.116841] usblp0: removed
[ 4301.130880] usblp 8-1.3:1.0: usblp0: USB Bidirectional printer dev 6 if 0 alt 0 proto 2 vid 0x04A9 pid 0x10C1
[ 4306.612244] usblp0: removed

Mindenki kedvenc IRL Tony Starkja, Elon Musk blogbejegyzésében jelentette be, hogy szabadon elérhetővé és felhasználhatóvá teszik a Tesla Motors által jegyzett szabadalmakat. Mielőtt a "peace, love, and open-source" hívők meggyújtanák a füstölőt érdemes a felszín alá nézni.
Mr. Musk nem evett túl sok gombát a talpáról és nem is szívott a kelleténél több rakéta üzemanyagot, szimplán a cégének túlélésért küzd. Ugyanis a Tesla Motors egyik legnagyobb problémája, hogy nem tudja eladni az autóit. Ennek az oka, hogy a vásárlók a hagyományos autók mellett az istenért sem akarnak villanyautót venni, a hagyományos gépkocsigyártók meg nem akarnak villanyautót gyártani. Ez egy olyan piaci helyzetet eredményez, ahol a nemlétező versenytársak miatt, a terméküket automatikusan a belsőégésű-motoros gépkocsikkal hasonlítják össze a vásárlók, és az alma-körte hasonlat miatt, egyértelműen a hagyományos gépkocsikat választják. Innen kezdve, hiába uralja a piaci szegmens jelentős hányadát a cég, nem képes eladni a termékét. Logikus lépés, hogy versenytársakra van szükség akikhez hasonlítani lehet a saját termékeket, akiket lehet ekézni, és innen kezdve a szabadalmak mér nem segítséget, hanem akadályt jelentenek. Ugyanis a mai világban, mikor cégek egy lekerekített forma miatt mennek a bíróságon ölre, senki nem áldoz milliókat egy olyan, bizonytalan piacra történő belépésre, ahol valamely versenytárs már minden sarkot bevédett, és az ügyvédei kiéhezett vérebként állnak készen egy jó kis szabadalmi vérfürdőre.
És ez mutatja meg, hogy Elon Musk miért tart ott ahol és miért sikeres üzletember.

Megy a hiszti a bevezetendő reklámadó után. Érdekes módon a törvény most úgy lett megalkotva, hogy a reklámokon masszívan kereső nagy szolgáltatókon verjék le a pénzt, akik ilyen vagy olyan módon éveken át képesek, milliárdos forgalom mellett veszteségesen üzemelni. Ennek kapcsán megjelent egy cikk az Indexen, hogy a seggfájós szolgáltatók, most bizony elsötétítenek! Nos, erre csak annyit tudok mondani, hogy érték nem vész el, úgyhogy tegyék csak. A cikkben több marginális oldal mellett, kissé abszurd módon, felsorolásra került a végnapjait élő iwiw.hu-is.

A barlangban lakóknak: Elliot Rodger május 23.-án megölte három szobatársát, majd elindult, hogy kiteljesítse bosszúját az emberiség általa annyira megvetett részén, név szerint: a nőkön. Az eredmény 6+1 halott a lövöldözéssel egybekötött autósüldözés végén.
Ami megkülönbözteti a szokásos félévenkénti amerikai ámokfutásoktól, hogy Rodger úr aktív volt a neten, tonna szám gyártotta a videókat és készített egy 141 oldalas, önéletrajzi, kinyilatkozást.
Végigrágva ezen olvasmányt egy igen szomorú jellemrajz bontakozik ki előttünk. Rodger úr ugyanis tipikus megtestesítője az amerikai társadalom felső-közép rétegének, magas funkcionalitású autistájának. Az írásműve, pontos, már-már túlzott precizitással követi életének legfontosabb elemét, az-az saját magát. Egy olyan személyét, aki egész életében nem kerül szembe kihívásokkal, mindent megkapott a szüleitől, legyen szó, menő játékokról, öltözködésről, vagy épp kocsiról, és ennek megfelelően, egy három éves szintjén reagál, ha valamit nem kap meg elsőre. Esetünkben ez a szex. Hősünk egész pubertáskorától kezdve két dolgon pörög, mégpedig a nőkön és a szexen. És életében először itt kerül konfliktusba a neveltetése és a való világ, ugyanis itt már nem elégséges akarnia valamit, de tennie is kéne, csakhogy ez kimerül a lottó megnyeréséről való álmodozásban.
Az egocentrikus felszín mögé nézve disszonáns dolgok kerülnek a felszínre. Egy ember aki ennyire vágyik egy testi, lelki kapcsolatra, hogy lehet, hogy nem tesz érte semmit? A fétis szintű fixációk, többek közt a szép, szőke lányok iránt. A narcisztikus tendenciák. Mintha csak rejteni akarna valamit. Nem lehet, hogy itt bizony dolgozott némi rejtett, önmagának sem bevallott homoszexualitás?
Ezt már sohasem fogjuk megtudni, hacsak nem kerül elő még pár írás, vagy rejtett videó.

Vannak szoftver eszközök amit az ember napi szinten használ és fogalma sincs arról, hogy az adott dolog megalkotásának milyenek a körülményei. Ilyen példának okáért a sudo. Hackaday stábjának volt olyan szerencséje, hogy a MakerFair egyik estéjén épp az O’Neil’s San Mateo Pub-ban tartottak tintázást barainstormingot, mikor összefutottak Robert Coggeshall-al, aki megosztotta velük a parancs születésének a történetét, ami a szokásos, adott egy probléma és hackkeljünk rá egy megoldást történet. Ami érdekesebb, hogy a mai milliósoros fórumbejegyzésekhez hasonlóan, egyesek már akkor is képesek voltak "kreatív kritikájuknak" hangot adni és, hogy milyen keveset fejlődtek a Uxixvilában az installerek.

Sokan kapnak spontán merevedést, ha meghallják a Google nevét mint munkaadóét. Mert hát a csokigyárnak sikerült az agyakba égetni, hogy náluk milyen jó dolga is van a dolgozónak. Nos, ezt az imaget teszi helyre egy picit, a nagy G-nek dolgozó alvállalkozó egyik volt munkatársa.
Ugye tartalomszolgáltatóknál létezik egy olyan dolog, mint az eltávolítási figyelmeztetés. Mikor különféle hatóságok és jogi szervezetek cenzúr... "közösség védelmét" gyakorolják, és megkérik a szolgáltatót, hogy a jogsértő tartalmakat 24 órán belül távolítsák el. A nagy tartalomszolgáltatók nem csak a hatóságtól kapnak figyelmeztetéseket, hanem a felhasználóktól és sokszor önmaguk is ellenőrzik a rajtuk átmenő tartalmat. Ez egy nehezen automatizálható munka, ezért a mai napig fontos szerepe van az egyszeri favágó, tech szupportosoknak, aki manuálisan dönti el, hogy adott képen egy buci kisgyerek fele látható vagy épp gyerekpornó. Csak hát egy külsőre nagyon érzékeny cég nehezen vállalná fel, hogy pervipornó figyelő részleget tartanak fenn, mint ahogy azt sem, hogy esetleg egy ilyen munkát végző emberük becsavarodjon. Mi a megoldás? Adjuk ki a melót egy alvállalkozónak! És hogyan fog techiet egy alvállalkozó? Meglengeti a melósnak, ha kibírja egy évig, akkor Google felveszi főállásba. Hát persze...
Lehet még ezt is mocskosabban csinálni? Mondjuk ha 3 műszakban kell fétis, pornó, henteléses videókat nézni, a zsíros állás ígéretével.
Szóval, aki unalmasnak találja a ventillátorok kerregését minimálbéren hallgatni, az alaposan gondolja meg, ha egy jó cégnél akar dolgozni, Mert talán nem is a LiveJasmin az ahol a tartalomszolgáltatás legalja van. Oh, és akinek deja-vu-ja lenne, igen, volt már ilyen bejegyzés.