Hiena blogja

UPC did it again

Szomszédom szólt, hogy ha tudnék, nézzek már rá a netjére, mert az UPC-s szakik másodjára cseréltek nála router/modem combót és a fél család az őrület szélén áll, mert hol van net, hol nincsen. Átballagok, megnézem a rendszert. Adott a bizalomgerjesztő Technicolor névvel ellátott router és a vele összekötött egy darab asztali gép infrastruktúra. Szomszéd mondja, hogy pillanatnyilag megy a net, de 10-15 percenként elmegy. Ok, akkor várunk. Közben lefutom a szokásos, pingeléses és miegyéb diagnosztikai köröket. Minden kósernek tűnik. Jó 10 perc után, a firefox hibát dob (az oldal nem elérhető, blablabla) a youtube oldalára. Nosza, pingeljünk. Google dns szerver ip-je, jó. Az én othoni szerverem ip-je, jó. Saját szerverem domainnel történő pingelése nem jó. Aha! Üssük át a dns szervereket az asztali gépen, automatikusról, kézire. Öröm, boldogság, megy a youtube.
Nézzük meg routert. A vezetéke LAN beállításokban, a DNS szerverek adatai üresek. Beállítom a G DNS szervereit, mentés, router újraindít. Asztali gépet átállítom automatikus DNS szerver beállításra. Minden kerek, összedugdossák a helyi hálózatot. Apuka örül. Anyuka örül. Gyerekek örülnek. Én is örülök, mert húzhatok haza. Köszi, szia, szevasz.
Otthon épp a gyereket tanítom a helyes késtartásra, mikor jön a telefon. Megint nincs net. Szomszédom kézivezérléssel, eddigre rutinosan tudja hova kell klikkelni, belép a routerbe és megnézi a DNS beállításokat, amik, minő csoda, megint ki lettek nullázva. Visszaállítja, mejd 15 perc múlva megint hív, hogy megint eltűntek a beállítások.
Sanda gyanúm, hogy modem/router bizonyos időközönként lekérdezi a DNS beéllításokat a központtól, amik aztán szarul vagy sehogy nem jönnek be, viszont DHCP-n keresztül úgy konfigurálja az eszközöket, hogy nincsenek DNS szerverek megadva. Taps, éljen, meleg kézfogás.
Az mondjuk továbbra is érdekes kérdés, hogy így lassan 40 évvel a home computerek megjelenése után, mi a retekért nem lehet olyan hálózati stacket implementálni, ami DHCP lekérdezés után, ha üres névszerver listát lát és domain nevet kell feloldani, akkor miért nem nyúl egy fallback listához?

Function 2017 party report

Tavalyi kimaradt party után, gondoltam idén benézek az első napon is. Végülis, ritka mikor az arcok többségét józanul lehet látni.
16:25 Helyszín a régiúj, Elte Kollégium. A kollégium előtt egy pizzafutár áll egy családi méretű pizzával a kezében.
16:26 Belga scener szekció melegít a sportpálya mellett.
16:27 Fizetés, belépés, regisztráció. Igenkérekpólót. A terem megközelítése változott, összesen páran vannak.
16:35 Duma Leeroyal és Charlieval. A terem/bejárat elrendezése azért változott, mert a korábbi partyra ráhívták rendőröket, mert túl hangosak. Tisztára, mint a régi szép időkben.
17:07 Ennyi volt mára, pucolás haza.
17:16 A kelenföldi pályaudvaron VickC letámad, hogy merre van a party. Remélem odatalál. Soha ne kérjetek tőlem útbaigazítást.

Próbáltad már kihúzni?

Testvérem asztali gépében egy ASUS A88X-PRO alaplap ketyeg. A gépen dual boot van, egy Ubuntu és egy Win 8.1 telepítéssel. A gép közel egy éve szépen muzsikál, jól tűrve az OS-ek közötti váltásokat. Aztán, tegnap délután, egy win->linux váltás után, fogta magát és megállt rajta a vezetékes hálózati interface. Se kép, se hang, se link, se ACK led. Totál halott az egész. Testvérem próbálkozott vele Win alatt, Linux alatt. Semmi változás. Tucatnyi ki-be kapcsolás és egy elbaszott délután után felhív, hogy segítsek neki talpra állítani a gépet. Jó másfél óra alatt végigmentünk az összes hálózati hibakeresési lépésen, kezdve a "jó kábelt használsz"-tól, a BIOS-on keresztül, egészen a driverekig. Végigtúrtuk az összes hw szintű beállítást. Az ethernet interface minkét OS alatt élt és virult. Csak épp a delej nem érkezett be a drótok felől.
Abban maradtunk, hogy alszunk rá egyet. Éjfél felé, még küldtem neki egy mailt, hogy mit nézzen még meg az ethtool-al.
Reggel, negyed kilenckor kaptam egy levelet, hogy a gép újból tökéletesen működik. Történ, hogy a tesónak eszébe jutott, hogy egyszer történt valami hasonló, és akkor a gép leáramtalanítása után eltűnt a hiba. Kilőtte a hosszabbítót a gép alól, és minő meglepetés, a rendszer magához tért.
Tehát, 2017-ben ott tartunk, hogy egy ME-vel, Trust zone-al, zseboperációrendszerekkel, pótpótpótpótprocesszorokkal fertőzött asztali számítógép resetnél, újraindulásnál, leállításnál, nem indul valóban újjá csak valami annak látszó tevékenységet folytat. A perifériák nem resetelődnek, a memóriáikban korábbi beállítások maradnak a tápfeszültség teljes elvételéig. Félelmetes, hogy egy klasszikus 286-os vagy 386-os dedikált reset gombja sokkal hatékonyabb eszköz.
Sanda gyanúm, hogy a ludas valami teljesítmény management flag lehet, ami szimplán lekapcsolta a PHY-t. És ez ironikus, mert valószínűleg, a processzorba integrált "backdoorok" és "management eszközök" működését is ugyanúgy blokkolja. Szintén ironikus, hogy egyik operációs rendszer sem biztosít lehetőséget, a lassan 20 évvel ezelőtti asztali számítógépekkel vetekedő teljesítménnyel rendelkező perifériák resetelésére és újraindítására.
Szóval, eljutottunk oda, hogy egy desktop PC ugyanúgy viselkedik mint egy dugasztápos olcsó kínai router.

Librem 5 avagy újabb FOSS agyhalál

Napi, ITs hírverés adagom fogyasztása közen futottam rá erre a gyöngyszemre.
A Librem 5 egy nagyon opensource, nagyon szabad, nagyon free mobiltelefon akar lenne. Mely tiszta, mint a szűz hó, hiszen már az operációs rendszerét is PureOS-nek hívják, de futtatható rajta bármilyen Linux disztribúció. Az 5"-es kijelző fémházban kap helyet, és az erőforrása i.MX6 vagy i.MX8 lesz. A krisztálytiszta képért Vivante GPU felel.Memória 3GB, flash 32GB. Jól hangzik? Hogyne. Mindez tied lehet alig 600USD-ért, 2019 januári szállítással!!!4444!!! Igen, tudjuk, FOSSnak és a szabadságnak ára van.
Mit hallok? Hogy 100USD alatt kapok hasonló SOM modult? Hogy 20 USDért kapok hálózatfüggetlen 4G USB donglet, akkut, és kijelzőt? Hogy 20 dollárért veszek GPS és gyorsulásmérő modult? Hgy 150 USD-ért igen komoly touch-os LCD-ket lehet kapni? Ha még hozzácsapok 100 USD-t, akkor össze is dobozolom. Ha még a dobozt, és az összes mókát összeadom, akkor sem lesz több 400USD/db. És ez egyedi, kézzel tákolt valami lesz, nem egy sorozatgyártott valami, aminél, ugye tudjuk, hogy a darabszámmal növekedésével gutaütött sólyomként esnek lefelé az árak.

Google lázadói

Mielőtt beütött volna a Google memo-gate, írni akartam a Breitbart-on futó cikksorozatról. Mivel csak most indult még csak négy cikk van fenn, főleg anekdota jellegű kis történetekkel, de így is szép képet fest a G-n belüli állapotokról.
Kelet-európai aggyal szinte felfoghatatlan az ilyen szintű agyhalottság, aggasztó és elgondolkodtató, hogy mindez emberek világlátását befolyásoló óriásvállalatnál történik. Mennyire lehet megbízni egy olyan cég embereiben, akik képesek politikai nézetkülönbségek miatt ölre menni? Mennyire vannak biztonságban a rólam gyűjtött adatok egy olyan helyen, ahol "a nézése, a járása, és a gondolkodása" alapján boszorkányüldözést kaphat az ember a nyakába? Mi a biztosíték, hogy pusztán ideológiai okoktól fűtve, nem kezd valamelyik dolgozó magán hadjáratba egyes emberek ellen?

Google + sajtó + SJW = végtelen szórakozás

A sztori ott kezdődik, hogy a Google egyik szoftvermérnöke, írt egy szösszenetet a belső levelező listára, amiben volt mersze azt a gondolatbűnt elkövetni, miszerint "vissza kellene fogni ezt a nagy gender és diversity agyhalált a cégnél mert ez könnyen a meló rovására mehet". A motherboard felkapta a sztorit, és "valahogy" a belső levelezés a kikerült a gizmodohoz, aki gyorsan ki is publikálta.
A dolog érdekessége, hogy semmi olyan nem szerepel benne, amit józan ésszel ne lehetne belátni. Csak annyit mond ki, hogy nincs két egyforma ember és hagyni kéne, hogy mindenki azt csinálja amire a fizikai és egyéb, képességei által a legalkalmasabb, ahelyett, hogy mindenféle programokkal próbálnak fából vaskarikát csinálni. Na, ezt nem kellett volna leírni.
James Damore úrt egy pillanat alatt kibaszták az állásából, és most új szakmai kihívásokat keres.
A Google új "Vice President of Diversity, Integrity & Governance"-e (nem, nem fordítom le, mert már angolban is elég röhejes titulus) Danielle Brown gyorsan rittyentett egy bocsánatot kérő, nyugtatgató hangvételű levelet, ami, mit ad isten, "véletlenül" kikerült a motherboardhoz
A legszebb mondat ebben a következő:
"Part of building an open, inclusive environment means fostering a culture in which those with alternative views, including different political views, feel safe sharing their opinions."

Túl okos otthon

Mindig vegyes érzelmekkel figyeltem az otthoni asszisztív technológiákat, mert pillanatnyi hasznosságukon túltekintve gyakorlatilag, a nap 24 órájában minket figyelő és fülelő, valamelyik céges nagy testvért engedjük be lakásunkba.
Ezt tapasztalta meg a New Mexikói Tijerasban élő Eduardo Barros, mikor a kellemes veszekedéssel egybekötött asszonyverésnek a Google Home által kiértesített kommandósok vetettek véget. Barros úr elkövette azt a hibát, hogy a Google lehallgató berendezése otthoni asszisztense jelenlétében azt a kérdést tette fel a pisztollyal fenyegetett feleségének, hogy "Kihívtad a seriffet?" A szorgalmas gépszerkezet ezt úgy értelmezte, hogy "hívjad a rendőrséget" és az utasításnak megfelelően tárcsázta is a 911-et. A vonal túlsó végén az operátor hallgatta egy darabig, a veszekedést, majd ráküldte a civakodó párra a kommandósokat. Pár órás rábeszélés után Barros úr megadta magát, és happy enddel végződött a történet.

Jogszabályalkotás magyar módra

A bevezető:
https://youtu.be/M3j59I9vrJk?t=4977

Most akkor tegye fel a kezét, aki nem érzi úgy, hogy az ilyen jogszabályalkotó hölgy és az egész sleppje a főnökeivel együtt, olyan helyre való, ahol az egyetlen papír amihez hozzányúlhatnak az a WC papír? Komolyan, milyen az amikor TV csatornáról tájékozódik egy jogszabályalkotó, mikor a kiválasztandó sportok aszerint kerülnek sorrendbe állításra, hogy "melyik látszik drágának" és melyiket nem csinálja valamelyik főnök?
És a legszomorúbb, hogy erről nyíltan mer beszélni.

Hogyan tégy seggfájóssá 800 embert egyszerre?

Cseréld le mindenkinek a a háttérképét a céges előírásoknak, brand szabályzatnak, whatevernek megfelelőre.
Komolyan, el nem tudom képzelni, hogy miképp okozhat ilyen mértékű lelki törést az embereknek, ha nem állítgathatják össze-vissza a céges munkaeszközükön a háttérképet. Mennyire kell gyereknek lenni ahhoz, hogy a munkavégzésre használt eszközön egy ilyen szintű kozmetikai beavatkozás egy vállvonásnál erősebb reakciót váltson ki? Szólok is a kollégáknak, hogy az ESD-sre cserélt csavarhúzókkal nem tudok dolgozni, mert nem fekete-sárga vagy fekete-piros a nyelük, hanem fényes fekete. Kiégeti a szememet a feketeség!!!!!4444!!!11 Vagy nem...
#firstworldproblem, #multiceg, #oriasgyermekek

Pedig én csak nyomtatni akartam...

Leltározom az itthon felhalmozott IT szemetet, és megunva, "az ebben a dobozban milyen és mennyire működő konfig van" kérdéseket, kitaláltam nyomtatok azonosító lapokat és hozzácsapom a dobozokhoz. Hogy ne kelljen fel le rohangálnom a galéria és a szobám között, a kupacból kihúztam egy öreg Panasonic KX-p1150 nyomtatót, rádugtam egy USB-párhuzamos adapter, és huss már el is ment másfél napom. Igen, beleszaladtam abba a bizonyos lótagba, de rendesen.
A terv az lett volna, hogy az azonosítókat, szövegfileokba írom, és simán karakteresen kiküldöm a nyomtatónak. Ezt dos alatt, úgy 3-4 óra alatt assemblyben is lekódolom. De ugye linuxot kell használni, mert az olyan jó.
Tehát, kezdődött a dolog azzal, hogy a nyomtatót feldugom a gépre. Gép felismeri az adaptert, regisztrál neki eszközt.


cat "konfig2.txt" > /dev/usb/lp0  

Semmi, pedig papír van, a nyomtató online. Megnyomom az online gombot, erre a nyomtató kiköp fél oldal krixkraxot. Nekifutok párszor, az eredmény ugyanaz. Ok, ne basszunk el időt, lőjjük be a CUPS-t. Klikk, klikk, klikk, WTF. A CUPS csak cnijusb-ként hajlandó a nyomtatót felismerni. Hát legyen. Végigklikkelem a dolgokat, beállítom a nyomtatót opciót, tesztoldal nyomtatás. Semmi. Job stopped: "Filter error" Párszor lefutom a köröket, ugyanaz az eredmény. Állítgatok a felbontáson, mire eltűnik a filter error a státusz completedre vált, csak a nyomtató nem nyomtat.
Elkezdem túrni a netet, semmi, csak egy csomó bejegyzés, hogy a CUPS elkezdte a libusb-t használni az emulált printerportoknál, a hagyományos filepath-ok helyett. Hogy a retkes, mocskos... Mindegy, úgyis este van, gyerek is alszik, én is leteszem magam.
Ma reggel, ismét nekiugrok a problémának. Az jutott eszembe, hogy ez az ipari hulladék CUPS a nyomtató megjelenésekor felülüti az alabeállításokat a Canon-éval, és ezért kergül meg a zajdoboz. Mivel a webGUIból nem lehet paralell-re konfigurálni a nyomtató előásom a text editort. /etc/cups/printers.conf-ban megkeresem a nyomtatóra vonatkozó beállításokat és a DeviceID-nál átütöm a cnijusb-t, parallel-re. Cups-ot újraindítom, resetelem a nyomtatót, és rányomok egy tesztoldalra. A nyomtató életre kel és 3 percni csörgés, csattogás után kiköp egy tökéletes tesztoldalt. Akkor fussunk neki mégegyszer:


cat "konfig2.txt" > /dev/usb/lp0  

Csodák, csodája kiköpi a config leírását. Alig másfél nap kellett hozzá. Éljen a Linux és a hozzáértő fejlesztők, és az, hogy mindent felülbírálhatatlanul, automatikusan konfigurál a rendszer, és minden eszközt három-négyféle módon lehet elérni és használni.

Fizetések

_Joel blogbejegyzése alatt több szálban is ment a tippelgetés a mennyi az annyiról. Annyi bizonyos, hogy a hazai környezetben iszonyatosan félreinformált az átlagember a fizetésekről. De, vajon mennyire jól informáltak azok akik ezt a műfajt főállásban űzik? Majd minden fejvadász cég üzemeltet bériránytűt, így elkezdett bennem motoszkálni a kisördög, hogy vajon mekkora eltérések is vannak ezekben az adatbázisokban. Érthető módon, egy fejvadász cégtől nem várok reális adatokat, mert nem érdekük a hiteles tájékoztatás. Egy fejvadász a saját és a megbízói, az-az a munkáltatók érdekét képviseli. A munkáltató érdekei kapcsán meg senkinek sincsenek hamis illúziói.
Fogtam a fizetések.hu, Professional bériránytűjét és ráeresztettem pár keresést. A kiinduló adatként, 3-5 év szakmai tapasztalattal rendelkező, egyedülálló, Budapesti, alteregót használtam. Ott ahol bruttó eredményt adott az oldal, a hrportal bérkalkulátorával váltottam át. Íme az eredmények:
[code]
Megnevezés: Nettó bér: Bruttó bér:
Programozó
Fizetések.hu: 335057 HUF 503846 HUF
Professional.hu: 311334 HUF 468172 HUF

Ezért érett meg a modern web a pusztulásra

A modern web egyik rákfenéje, hogy szükségtelenül komplexé vált. Míg régen az oldalak információt tartalmaztak, manapság, sokszor az oldal kliens oldali megjelenítéséhez szüksége keretrendszerek és egyéb nyalánkságok kerültek túlsúlyba. Utóbbiakra sokszor nincs is szükség, mert pusztán szemcukorkák. Hasonlóképp az oldalak mögött álló back-end rendszerek is átmentek egy bloatosodási folyamaton. Fejlesztői szemszögből, érthető módon, senki nem akar minden egyes oldalhoz egyéni keretrendszert írni, mert az nem hatékony, de amikor egyes funkcionalitások is különálló keretrendszereket igényelnek, akkor megint elveszik a hatékonyság. Amint túlságosan generikussá válik egy keretrendszer, ahogy nő az általa lefedett funkcionalitások száma, úgy nő a programozói erőforrás igénye, úgy nő a hibalehetőségek száma. Felkonfiguráltam az X modult? Mit csinál az Y modul, ha paraméterezés nélkül hagyom? Nem keletkezik biztonsági résem, ha nekem szükségtelen Z modulhoz nem hozom létre a minimális dummy adatbázis bejegyzéseket?
Hogy ez mennyire igaz, nem igaz, arról Anton Okolelov írt egy cikket, egy egyszerű "hello world" példán keresztül végigvezetve.

Fizetett megmondóemberek

Érdekes dolog a világ változása. Régen a filozófusok, gondolkodók a tevékenységüket másodállásban űzték. Ugyan minden korszakban voltak szponzorált okos emberek, de ezek száma a népességhez képest elenyészett, és egy ilyen pozíciómegnyeréséhez tényleg le kellett valamit tenni az asztalra. Aztán jött az internet, a közösségi média és sokan rájöttek, hogy szép pénzt lehet szakítani a megmondóemberségből. Nem is kell hozzá tudás, elég csak a hangerő és megtalálni a megfelelő pénzforrást, akiknek szócsöve lehet.
Vegyük például Milo Yiannopoulos-t, az amerikai politikai élet konzervatív üstökösét. Fiatal, fehér, katolikus, nyíltan homoszexuális, aki szembemegy a liberális dogmákkal. Ideális keverék, egy új, modern, konzervatív arculatnak. Az elnökválasztási hajcihőt szépen végighaknizta, jöttek is felkérések a beszédekre, könyvszerződés, és a többi, és a többi. A lendület kitartott egész mostanáig, csak aztán Milo barátunk elkövette azt az ordas hibát, hogy elfelejtette, kitől is kapja a pénzt. És nem elég, hogy kritizálta és szájára vette a néven nem nevezhető népet, de még kétértelmű megjegyzéseket is tett a fiatal fiúk és öreg férfiak közötti szexuális kapcsolatokra. Ejj, ejj, nagy hiba volt. Ugyanis fizetett megmondóemberként csakis azt lett volna szabad mondania, amit a gazdi megengedett. Hopp ugrott a könyvszerződés, ugrottak a fizetett beszédek.
Vagy itt van Brianna Wu, aki épp a héten szellentett egy ordas baromságot. A hölgyemény neve a Gamergate botrány kapcsán került reflektorfénybe és azóta kitartó és egyenletes észosztással próbálja a nem túl sikeres programozói karrierjét megtámogatni. Ez viszont elég jól megy neki, mert már a kongresszusi jelöltségig jutott. A héten például a Space-X privát holdrepülésének kapcsán azt közölte, hogy mennyire veszélyes lesz ha a cégek bányászni kezdenek a holdon, mert egész városokat pusztíthatnának el a holdról induló kőzetszállítmányaikkal. Mikor kijavították a képviselő-jelölt hölgyet, az a "ez a veszélye annak, ha valaki nő az interneten" SJW választ adta.
Magyar vonatkozású, hogy most Havas Henrik felejtkezett meg magáról, és tett megjegyzést a kenyéradó gazdájának a feleségére. Nem kellett volna. Rekordidő alatt bontottak szerződést vele.
Végezetül light kategóriában indult Virgil Texas, aki kijelentette, hogy mindenki által szeretett narancssárga macskának, Garfieldnak, nincs neme. Odáig eszkalálódot a dolog, hogy oda-vissza módosítgatták a képregényhős wikipédia oldalát, míg azt le nem zárták. A végén Jim Davis-nak kellett nyilatkoznia és megnyugtatni a genderidiótákat, hogy a Garfield bizony hím.

Források:
https://www.theguardian.com/us-news/2017/feb/20/milo-yiannopoulos-denie…
http://www.washingtontimes.com/news/2017/feb/28/brianna-wu-claims-compa…
http://24.hu/szorakozas/2017/03/02/a-tv2-kirugta-havas-henriket/
http://www.breitbart.com/big-hollywood/2017/03/02/garfield-creator-jim-…

Az autizmus ára

Munkahelyem viszonylag nagy cég, így a munkatársak között előfordul az emberi psziché teljes palettájából mindenféle fajta, kezdve magas funkcionalitású autistáktól, a szenvedélybetegeken át, a csendes szociopatákig. Ezekkel az emberekkel együtt kell dolgozni, és munkahelyről lévén szó az ember hajlamos szakmai, szociális szempontok szerint csoportosítani a munkatársait. Az ember hajlamos elnézni, ha a másik nem tud köszönni, nem néz a szemébe, ne adj isten, a szó legszorosabb értelmében, szabályosan vibrál a remegéstől, ha jó szakember, vagy ne adj isten, rossz szakember, de akar és próbál fejlődni. Egy munkahely ilyen, alkalmazottként nincs választási lehetőség, azokkal kell csapatot alkotni és dolgozni a közös célért, akiket a rendszer dobott.
Van viszont egy csoport akikkel nem lehet mit kezdeni. Ezek az emberek a rugalmatlanság, butaság, infantilizmus, a saját hibáik felvállalásának képtelenségének keverékével vannak megáldva. Nagyon nehéz megmondani ezekről az emberekről, hogy mekkora hányada fakad a szocializáltságukból és mennyire tudatos a viselkedésük, és mekkora a hányada ösztönös. Óhatatlanul is autista benyomást keltenek.
Történetünk főhőse, egy ötven feletti kolléga, olyasfajta mentalitással, mely tíz pernyi beszélgetés után, képes bárkiben, az intelligens földi életet megkérdőjelező gondolatokat kiváltani. Számomra érthetetlen okból, már hosszú évek óta boldogít minket, pedig a munkája alapján már rég a kapun kívül lenne helye. Tipikusan, minden második, harmadik feladatát javítani kell és a ha rámutatnak a munkájában vétett hibára, akkor mindenki hibás, csak ő nem.
Adalék a mostani esethez, hogy fejlesztő cég lévén, a vezetőség és az IT elég komolyan próbálja tudatosítani az információbiztonságot a dolgozókban. A céges IT szabályozás, ésszerű keretek közt, kellően szigorú. Példának okáért, tiltott bármiféle magán adathordozó, beleértve a mobiltelefonokat is, céges eszközökhöz való csatlakoztatása. Az évenkénti, kötelező tréningeknek is van foganatja, mert a legnagyobb zsarolóvírusos dömpinget és a legutóbbi phissing támadást is túlélte a cég komolyabb incidens nélkül. Szóval, az ITs srácok mindent megtesznek, hogy a rendszer működjön. Csakhogy a legjobb rendszer is annyira jó, mint a leggyengébb komponense és itt jutunk vissza a kollégámhoz.
Ugyanis fejébe vette, hogy ő zenét fog hallgatni. Normális ember ezt úgy teszi, hogy felmásolja a napi adagját a telefonjára vagy mp3 lejátszóra, vagy rádiót hallgat. Agysebész kollégánk, ehelyett szerzett egy terrás nagyságrendű külső meghajtót és azon kezdte utaztatni a zenéit. Többen is szóltunk neki, hogy nem kellene, mert az IT monitorozza a gépekre kívülről rádugott meghajtókat, de ez nem hatotta meg. Sőt, azzal kezdett védekezni, hogy más is behozza a maszek laptopját, stb. Aztán szólt neki a főnöke is, az IT is. Addig, addig tolta a biciklit míg, ma a főnöke szólt neki, hogy talán olvassa el az emailjeit. Erre jött a felháborodás, hogy ma rá sem dugta a meghajtót a gépére, és a hozzá hasonló emberekre oly jellemző módon, rögtön elkezdett magyarázkodni és terelni. Mielőtt még, eljutottak volna oda, hogy valójában a meghajtó önmagától dugta meg minden nap a céges laptopot, a főnöke rövidre zárta a dolgot egy "nemérdekel"-el. A kolléga meg szépen végig duzzogta a délutánt. A levél tartalmának ismerete nélkül, egy, kellemes, fegyelmire tudok tippelni.
Kérdés, a kirugáson kívül, miképp lehet kezelni az ilyen munkaerőt? Hogyan lehet megértetni egy ilyen dolgozóval a legtriviálisabb szabályok betartását? Egyáltalán, hogyan lehet hatékonyan szabályozni, egy felnőtt testbe zárt, gyermeki felelősségvállalással és belátással rendelkező lelket? Hogyan lehet információbiztonság tekintetében felkészülni egy ehhez hasonló munkatársra?

Cui bono?

Az elmúlt hetekben több cikk jelent meg a médiákban, ahol a januári szmoghelyzet kapcsán vegyes tüzelést jelölték meg bűnbakként. Ismerve a magyar média érzékenységét és szakmai felkészültségét, ez vajon melyik szervezetnek/csoportosulásnak/államszervnek újabb pénzlehúzási kezdeményezésének az előkészítése? Sanda gyanúm, ugyanis, hogy ha mást nem is, de egy levegőtisztasági adó bevezetése várható, ahol van sapka, nincs sapka, minden tüzelőberendezést üzemeltető ingatlantulajdonos számára.
Ha meg kell tippelnem, a szmogot fújó szélirányt, akkor a gázszolgáltatók a tolják a passzátszelet, lévén három folyamat is erősen a zsebükbe vágott az utóbbi időben. A házak hőszigetelése, a vegyes tüzelés terjedése, és a kormány rezsicsökkentés erősen odavert a fenti cégek bevételeinek.
Ismerve a magyar nemzet gázszerelőkel való ellátottságát, azon sem lepődnék meg, hogy a vegyes tüzelés visszaszorítása mellett, az ipari hulladék kondenzációz/okoskazánok kényszerített modernizációja is be fog következni. Ehhez, pusztán csak annyi kell, hogy a bevezetett füstadó, adómentes, kedvezményezett körét kellően modern kazánokra kell méretezni.
Bizony, ez olyan történet, amin nagyon sokan, retkes módon sokat fognak keresni. Keresni fognak a gázszolgáltatók a megugrott fogyasztáson keresztül, a gázkészülék forgalmazók, a bekötést végző akkreditált partnerek, és az engedélyeket kiállítók is. Elég zsíros koncnak hangzik, hogy úgy június, július magasságában valamilyen salátatörvényben áttolják és szeptemberben már szedhetik is érte a sápot.

V mint vérbosszú

A kétezres évek környékén kezdődött Hollywood próbálkozása a képregény adaptációkkal. Többsége ezeknek a műveknek, elég vegyesre sikeredett, kellett némi idő mire ráéreztek a megfelelő kezelésére. A filmek leggyakoribb hibája az volt, hogy túlságosan hozzányúltak az eredeti anyaghoz, felhígították, mainstreammé próbálták tenni.
V, mint vérbosszú furcsa módon az a mű, amit pont az eredeti forrás "ráncfelvarrása" tesz nézhetővé.
Az eredeti képregény, 1981 és 1985 között futott, a Thatcheri era poitikai irányvonalaira reflektál, a szerzője Alain Moore az anarchizmus követője. Az anarchista-fasiszta szembenállás adja a hátterét, de már az egész elbukik azzal, hogy a hatalom birtokosait a hétköznapi, piszkos munkát végző karakterekként ábrázolja. Ilyen a valóságban nincs. További probléma, hogy a képregény negatív karakterein szinte érezni sem lehet a hatalom korrumpálását. Kispolgári karakterek, akik nagykutyákat játszanak.

Puliflllppppprrrrr

Most olvasom, hogy kiválasztásra került az Google Lunar Xprize döntőbe jutott öt csapata. SpaceIL, Moon Express, Synergy Moon, TeamIndus, Hakuto rendelkezik indítási szerződéssel különféle űreszközök kilövésével foglalkozó céggel. A listából valahogy hiányzik a magyar csapat neve. Csak nem sikerült Astrobotic-nak kiköhögni, azt az alig 1.5 millió dollárt? Miért nem lepődök meg ezen?
Jó dolog célok kitűzése, a lelkesedés, tenni a cél eléréséért. Sőt, még lehetetlennek tűnő célok eléréséért való küzdelem is szép. Csak valahogy visszás, a folyamatos sikerkommunikáció, miközben az elért eredmények hangyányiak a feladat nagyságához képest. Igen, kell tájékoztatni az embereket, támogatókat, de csak akkor ha az elért eredmények arányosak a feladattal.
Szóval, most úgy tűnik, a pici magyar puli azt fogja tenni mint ezidáig: Ül a magyar pusztában és ugat a holdra.

Karácsonyi hack

Olvasom a Fejérmegyei Hírlap tegnapi számát, benne egy oldalas cikkel a miniszterelnökünkkel. A cikk olvasása közben szemet szúrt, egy túlságosan is "őszinte" mondat mit követett még pár. Bizony médiahack áldozata lett a karácsonyi évértékelő. A kiadó azóta már bocsánatot kért a megjelentekért.
Mi köze van ennek az informatikához? Nos, azért, mert ez a klasszikus példája az elégedetlen dolgozó típusú hacknek. A Pannon Lapok Társasága az utóbbi időben átesett egy tulajdonosváltáson. Ennek következtében, több főszerkesztő és újságíró is távozott a szerkesztőségekből, és jó páran töltik felmondási idejüket. Információbiztonsági szempontból ezen dolgozók a legveszélyesebbek, lévén, már nem kötődnek a cégükhöz, miközben még teljes hozzáféréssel rendelkeznek a cég rendszereihez. Olyan esetben, mikor egy pozíció politikai, vallási, ideológiai kötődésekkel is jár (ne feledjük az újságírói/lapkiadói szakmai is ilyen) ezen szituációk hatványozottan érvényesek.
Hogyan lehetett volna elkerülni ezt a helyzetet? A felmondott, vagy kilépő dolgozók informatikai vákuumba helyezésével, az-az a felmondás tényének közlésétől számítva, azonnal megvonni, korlátozni a hozzáféréseiket, akár úgy is, hogy fizetett szabadságra küldi a dolgozót a munkáltató.
Hogyan lehetett volna ezt a helyzetet elkerülni?
Munkatársak, elkötelezettségének, motiváltságának folyamatos monitorozásával. Ez a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer egy adatszivárgás, vagy kárt okozó tevékenység megelőzésére, és sajnos ez az amit a legkevésbé figyelnek oda a cégek. Az adatbiztonság az embereknél kezdődik, és mint látható, nem kell sok, hogy a szorgalmas hangyából kártékony féreg legyen.
Szigorú jogosultság kezeléssel. Megosztott jogosultságok és hozzáférések megszüntetése. Ez nem csak a kis és középvállalati szektornak a jellemzője, bizony nem egy nagyvállalat van, ahol ilyen vagy olyan okok mentén léteznek megosztott felhasználós alkalmazások. Mint minden "közös ló" jellegű esetnél, ez remek táptalaja a visszaéléseknek.
Cikkek és a leadott anyagok szigorú verziókövetésével. Olyan alkalmazások használatával, amik megakadályozzák, hogy tördelésnél a szerkesztő, vagy a későbbiek folyamán bármely másik munkatárs a szöveg tartalmon módosítson.

Internet térkép, 1973

David Newbury a Art Track kezdeményezés fejlesztője érdekes kortörténeti dokumentumot talált édesapjától kapott papírok közt válogatva. Az öreg Newbury Carnegie Mellonban dolgozott a 70-es évektől kezdve, és ott került hozzá az ősinternet akkori kiépülésének a térképe. Hogy pontosan milyen dokumentum része volt eredetileg a térkép még kérdéses, de egy 1974-es NASA jelentésben (6. oldal)már kiépültebb hálózat található.

Vajon létezik-e hasonló térkép a magyar hálózati infrastruktúráról és annak a kiépüléséről?
Forrás:
http://www.sciencealert.com/old-nasa-papers-have-revealed-a-map-of-the-…

Mit csinál a fordító?

Ma futottam rá a Compiler Explorer oldalra. A bal oldali mezőben megadott C/C++ forráskódot, a jobb oldali mezőben, valós időben fordítja assembly-re különféle fordító verziókkal és architektúrákra. Nagyon érdekes látni, hogy különféle architektúrákon, milyen eltérések vannak a fordított kódban.

LUKS who's talking now?

Kedvenc Linuxos mottóm, hogy ami működik, azt úgyis elbasszák. Vegyük példának okáért a LUKS-ot. Mi az a LUKS? Linux Unified Key Setup, egy egységesített lemeztitkosítási eljárás, aminek az eredeti célja az lett volna, hogy platformfüggetlenül lehessen kezelni a különféle titkosított merevlemezeket. Oh, és nem csak lemeztitkosítás de még szabványosított jelszókezelési eljárás is akart lenni.
Nos, ez utóbbiban követtek el egy irgalmatlan szarvashibát. Az támadónak csak annyit kell tennie, hogy mikor bootnál jelszót kér a gép a titkosított rendszerpartíció feloldására/mountolására rákönyököl az enterre. Igen, ennyi. 70-150 másodperc és már jön is a shell.
Kik lehetnek az érintettek? Mindenki, aki a telepítésnél bebökte a rendszerpartíció titkosítását, mert ugye az milyen biztonságos...

Linux stabilitás 2016

Testvérem gépe, feldobta a talpát, de vajon hogyan is? Stílszerűen, öngyilkos lett.
Történt ugyanis, hogy a tegnapi nap folyamán, délelőtt letette a gépet suspendbe és eljött halottébresztőset játszani. Estére hazaérve, szépen mákosan találta a monitort és a gép semmit nem reagált. Nyomott neki egy resetett, mire az Ubuntu újraindult, és az fsck- agyhalottra darálta a rendszerpartíciót. Nagyjából két és fél óra molyolás után sikerült életre kelteni úgy, nagyjából egy marék csontot rázogatva kitaláltuk, hogy vajon melyik konfig fileokat találta feleslegesnek a "javítprogram". A dolog iróniája, hogy az FSCK ténykedése egy nagyjából 10 éve fennálló probléma és baromira nem értem, hogy ez miért nem szúrja senkinek a szemét. Elég sok olyan géppel dolgozom, amik alól a felépítésük, alkalmazásuk folytán (SBC, mérés adatgyűjtő, alternatív energia ellátás, kisgyerek a háznál, stb) rendszeresen eltűnik a tápfeszültség. Egy modern operációs rendszertől elvárható lenne, hogy ez ne okozzon fennakadást a működésében. Ugyancsak érdekes, hogy vajon miért van, hogy egy nem használt filerendszer esetében, milyen hibát is tud találni az ellenőrző program? Ez azért érdekes, mert volt rá precedens, mikor egy netes loggolás alatt álló gépen, olyan libeket "javított" ki, melyeket a logok szerint 32 nappal korábban olvasott utoljára az alkalmazás.
A hab a tortán, hogy a suspend esetében, mi akadályozza meg az OS-t, hogy unmountolja a köteteket és visszatérésnél újramountolja? Emlékeim szerint, suspendnél, nem tevékenykedik a gép, magyarán nincs i/o tevékenység, ha meg van esemény amit kezelnie kell, akkor úgyis visszatér aktív állapotba.
Szóval, a nagy Linux desktop fejlesztés közben ott tartunk, hogy egy FAT32-re telepített XP, vagy egy jó öreg DOS megbízhatóbb.

Google felvételi interjú

Mindig kicsit felvidít, mikor az aktuális "jócégről" kiderül, hogy ők sem jobbak a többi egy tucat, tizenkettő multinál. Most éppen egyesek kedvenc nagy testvére, a Google futott bele egy PR pofára esésbe.
A dolog ott kezdődött, hogy interjúra hívták Pierre Gauthiert "Director of engineering" pozícióra. Mint minden ilyen, telefoninterjúval kezdődött, ahol Pierre annak ellenére, hogy 37 éve kódol és komplett TCP/IP stacket fejleszt elbukott. De mik is voltak ezek a fogós ravasz kérdések? Nagyjából olyanok, amiket egy frissen végzett informatikus meg tud válaszolni. Akkor, miért bukott el Gauthier úr? Mert nem a jó választ adta. Pontosabban, nem úgy válaszolt ahogy a recruiternek a papírjára az le volt írva. Igen, a jelenleg az egyik legnagyobb technológiai cég a szakmai felvételeztetésre egy szakmai analfabétát alkalmaz, épp úgy mint ahogy a legtöbb cég.
A dolog ezzel még nem ért véget, ugyanis a blogpost megjelenése után, kellett neki pár hónap, míg elérte az internet népének érzékelési küszöbszintjét, érdekes utóéletet kezdett el élni.
LinkedIn három alkalommal cenzúrázta az eredeti blog repostjait.
A Google egyik "magasan képzett" alkalmazottja bloggere rittyentett egy olyan LinkedIn postot, amitől az átlag informatikusnak sikoltozni támad kedve, és amibe ilyen szösszenetek kerülnek bitekbe öntésre:
"A hexadecimális ugyan a hardver nyelve, de azt nem igazán fogod használni hálózati kapcsolati problémák javításához vagy azonosításához."
Hirtelen az, az érzésem támadt hogy a poszt egy másik g betűvel kezdődő oldalon született, csak annak a domainje kerdesek.hu-ra végződik. Bár, az igazat megvallva, a "hölgy" lehet akár egy troll account is, lévén három LinkedIn oldala is van.
Mi a tanulság a pocorn faktoron kívül? Ha a sztori igaz, akkor csak egy szegénységi bizonyítvány a Google felé, a felvételiztetői rendszerük működéséről. És itt most nem egy managert vagy programozót vesztettek, hanem annak a képét, hogy ők egy csakis a legjobbakat, kiemelkedően, kreatívan gondolkodó szakembereket alkalmazzák.

Emberi relációk

Egy ideje amatőr fejvadászt játszom és embereket próbálok felhajtani a céghez. Így, lassan két év után rávilágított, hogy mennyire nincsenek egyszerű helyzetben a főállásúak sem. Most például forrasztani tudó emberek kellenének a csapatba, és igen lehangoló a kép, de erre még visszatérek a végére.

Ismerős frissen végzett rendszer üzemeltető, nálunk meg volt kapásból 2-3 hely is. Szólok neki, elmondom a peremfeltételeket, milyen a cég honnan, merre fúj a szél. Srác lelkes, mondja, hogy hétvégén küldi az önéletrajzát. Eltelik egy hét. Semmi. Rátelefonálok, óh ,elfelejtette, mindjárt küldi, stb. Újabb hét, semmi, újabb telefon. Már a küldés gombon van az ujja. Ok. Újabb hét eltelik. Áh, hagyjuk...