V mint vérbosszú

A kétezres évek környékén kezdődött Hollywood próbálkozása a képregény adaptációkkal. Többsége ezeknek a műveknek, elég vegyesre sikeredett, kellett némi idő mire ráéreztek a megfelelő kezelésére. A filmek leggyakoribb hibája az volt, hogy túlságosan hozzányúltak az eredeti anyaghoz, felhígították, mainstreammé próbálták tenni.
V, mint vérbosszú furcsa módon az a mű, amit pont az eredeti forrás "ráncfelvarrása" tesz nézhetővé.
Az eredeti képregény, 1981 és 1985 között futott, a Thatcheri era poitikai irányvonalaira reflektál, a szerzője Alain Moore az anarchizmus követője. Az anarchista-fasiszta szembenállás adja a hátterét, de már az egész elbukik azzal, hogy a hatalom birtokosait a hétköznapi, piszkos munkát végző karakterekként ábrázolja. Ilyen a valóságban nincs. További probléma, hogy a képregény negatív karakterein szinte érezni sem lehet a hatalom korrumpálását. Kispolgári karakterek, akik nagykutyákat játszanak.

A film egyik erőssége, hogy nem szájbarágós, viszont a folyamatos képi és verbális utalások rendkívül jól kiegészítik a karaktereket és a környezetet. Szintén pozitívuma a filmnek, hogy az eredeti történetet a felhígításaival időtlenebbé, korszakoktól függetlenné teszi. A nép megválasztotta a nácikat" lecserélte egy az embereket semmibevevő, neo-konzeratív pártra. Az amerikai elnökválasztást és az európai populista párttörekvéseket látva, ma már nem is látszik túlzásnak, egy olyan párt, aki képes biológiai fegyvert szabadon engedni, pusztán a hatalomra kerülés érdekében.
Jót tett a filmnek az időtávlatok megnyújtása. A képregény 7 éve kevés, a filmben látható stabil, fásult társadalom kialakulásához.
Szintén jót tett az eredeti karakterek átdolgozása. A képregény Eveye túl fiatal, hogy képes legyen megérteni V cselekedete mögötti eszméket. A képregényben kvázi passzív szereplő, csak az utolsó fejezetben válik aktívvá.
Filmbeli V sokkal racionálisabb a képregénybeli változatához képest, különösen a metrós rész.
Finch karaktere, sokkal morálisabb, gondolkodóbb, emberi. A képregény betépős, bedrogozós része, abból a tipikus baloldali/anarchista koncepcióból építkezik, hogy a "fasistoid" fejjel gondolkodó kisember, csakis a drogok útján képes megnyílni a magasabb rendű eszmék befogadására.
Ami a film hiányossága, az V táborban töltött idejének és szabadulásának a feldolgozatlansága. A film lezárása nyitva hagyja a kérdést, hogy "Nah, bumm, és akkor hogyan tovább"? A képregényben Evey-nek, V maszkjának a felvételével sokkal jobban biztosítja a folytonosságot.

Összegezve, a V, mint vérbosszú nézhető, élvezhető képregényfilm, aminek jót tett az eredtől való eltérés.

Hozzászólások

"A képregény 7 éve kevés"

khmm...
sajnos van ahol a valovilagban is 7 ev alatt az elfasulas olyan merteku lett...

"A kétezres évek környékén kezdődött Hollywood próbálkozása a képregény adaptációkkal."

Mondjuk ez így nem igaz, inkább fogalmazzunk úgy, hogy ebben az időszakban kezdett dömping szerűen megjelenni ezek az alkotások.

--------------------------

Csak a viták elkerülése végett. Ha nem használok ékezetet, mobiltelefonról írok.

Eleve nem vagyok egy képregényekért rajongó személy, valahogy ezek kimaradtak az életemből, inkább könyvet olvastam. Viszont a V for Vendetta szerintem egy kifejezetten szörnyű politikai indíttatású film, na nem mintha a legtöbb dolog, ami Kaliforniából jön, ne tartalmazna egy jó adag politikai odaszólást. Nálam az ilyenek leverik a biztosítékot,úgyhogy én kifejezetten nem élveztem.

Teljesen mindegy, hogy a film gonoszai melyik oldalon állnak. A neo-konzervatívokat, a keresztény vallási fundamentalizmuson keresztül érthetőbben lehet kommunikálni az amerikai nézőknek. Nekünk, Kelet-Európában a vörös csillag, a homoszexuális üldözés helyett a keresztények és kulákok elfogása jelentene érthető szimbolikát.
Így is, úgy is a film naív. Egy álarcos, magányos hős kezébe helyezi a változás kulcsát, az egy kézben összpontosuló abszolút hatalom megdöntését. Ez hibás, nincs egy emberes hatalmi rendszer. A vezér, mindig csak a rendszer kicsúcsosodása. Hogy egy rendszert elpusztíthass, nem elég egy ember eliminálni, minden egyes résztvevőjét és élvezőjét el kell pusztítani. Ez pedig egy embernek fizikai képtelenség. Embereket csak ideológiák mentén motiválhatsz, és bármilyen ideológiával is mész neki a meglévő rendszernek, nem semmisíted meg, csak egy másikra, ugyanolyan rosszra cseréled le.
További probléma, hogy ez a film, a maga lilaszeműveges, liberális módján megmutatja a valóságot. Azt a valóságot, ami azt mondja, hogy kicsi közemberként bármikor, bármelyik rendszerben senki és semmi vagy. A hatalomért folyó harcban bárikor megsemmisíthetnek, megölhetnek, nyomorba dönthetnek téged és a családodat. Minél kevésbé félnek a politikusok a néptől és a retorzióktól, a felelősségre vonástól, annál kevesebbet érsz a szemükben. És a politika már csak olyan, hogy az nyer aki a legmerészebb, leggátlástalanabb.Az átlagembert a félelmei vezetik és apuci/anyuci figurákat keresnek. Buták, önállótlanok, lusták, aki védelmet és mézesbödönt ígér nekik az lesz a vezérürü.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "