Nyugaton a helyzet változatlan

Gyors tápolás után, lerendeztem a reggeli maileket (Renáta és Beáta visszatért, és egy Szervernet-es IP-ről letölthető hackerprogikat ajánlgattak), beirányoztam a gazdaboltot és a sima boltot. Tesóm délre igérte magát egy kis testvéries pinceszétverésre, ennek megfelelően feldobtam egy marhapörköltet és elkezdtem palacsintát sütni. És itt becsúszott némi időtorzulás. A palancsinta állandóan odaégett, a pörköltbe pedig egy nálam is korosabb marha került. Közben a móka kedvéért a reggel kitett szemeteszsákokat valami állat szétcincálta. Ugye azt nem kell ecsetelnem, hogy az ilyen állatnak sosincs gazdája. Ettől bepöccentem egy kicsit és ragozni kezdtem:
Én szivatva vagyok
Te szivatsz engem
Ő szivat engem
Mi mérgesek vagyunk egymásra
Ti szopni fogtok
Ők is szopni fognak
Összeszedtem a kiborogatott zsákokat, levittem a pincébe és adtam neki egy kis gyújtóst. Hamarosan vidáman égett is az egész a kazánban, finom penetráns bűzzel árasztva el a környéket. A kellemes északnyugati szél szép egyenletesen terítette is.
Vissza főzni. Összeütöttem még egy krumplipürét ezzel megkoronázva az utóbbi fél év leglassabb ebédfőzési rekordját. Két fogás négy óra alatt. Fasza.
Ebéd, - négy óra után lévén, fogalmazzunk úgy, hogy uzsonna - után a tesómnak még nyoma sem volt. Némi telefonálás után közölte, hogy "Isten malmai lassan őrölnek..."
Így hát lementem a pincébe egyedül takarítani.
Fél hat magasságában beesett tesóm, meghozva a pár cuccot a takarításhoz, majd beöltözött egy kissé hazmat-jellegű kezeslábasba . Akartam róla csattintani egy képet, de megfenyegetett, hogy beveri a fejemet. Amíg öltözködött beizzítottam a két, reggel vásárolt egérfogót.
Nyolcig takarítottunk ezerrel. Ő a kazánházat csinálta én, meg nekiestem a pincelejárónak. Frenetikus élmény amikor az ember úgy mehet le a pincébe, hogy nem esik hasra mindenféle szir-szarban.
Miután feljöttünk, némi nullásgépszervízelés után letolta a fejemről a felesleges hajzatot, úgyhogy megint képes vagyok 6 év alatti kisgyereket egy szempillantás alatt megállítni a növésben. Hiába, az ember adjon önmagára...
Már épp készültem letenni magam sleepmodeba amikor iszonyat csattanást hallottam a konyha felől. Benézek a mosogatóba, látom Jerry távoli rokona elnyúlva fekszik. Headshot. Kiszedem, kiteszem a macska táljába. Ciccegek semmi. Lemegyek a pincébe. Macska összegömbölyödve alszik. Felnyalábolom, kiviszem a táljához. Kómásan néz ki a fejéből. Mutatom neki az egeret. Semmi. Megmozgatom az egeret. Semmi. Ledobom az egeret a földre. Semmi. Odanyomom a macska fejét az egérhez. Semmi. Mondom, eleget játsziottam vele és indulok befelé. Erre egy szürke villanást látok amint ráveti magát az egérre, elkezdi pofozni majd szétcincálni. Ennek sem 14 másodperc a bootideje...

Vasárnap fél tizenegykor kimásztam az ágyból, másodjára, ugyanis amióta átálltam a 2.6.27-re ismét működik a gép BIOSból való wake-upja. Ezért a hullámbádog kötelességének érzi , hogy reggel fél-hatkor sikoltó ventillátorcsapágy-zajjal keltsen. Ilyenkor az ember frissen kipattan az ágyból és megnyomja a Power gombot. És csak nyomja, és csak nyomja, és csak nyomja, az ATX meg az istennek sem akarja lelőni a gépet. Ha lelövi a gomb felengedésekor újraindul. Ezt reggelente 3x elismételve már semmi szükség kávéra, mert az ember úgyis 180/120-as vérnyomással tépi ki a gépből a tápkábelt. Az ilyet szívből gyűlölöm, mert ez nem gondosan megtervezett valami, hanem egy látszatmegoldás, egy nagy rakás kaki.
Kelés után reggeli, netezés, irány a pince. Kocsi pöccre indul úgyhogy gyorsan ki is utálom a garázsból. Hála a harsogó napsütésnek felgyógyítom rá az első lökhárítót , rendszámtáblatartót meg egy marék műanyag bizbaszt. Ezzel az ütemmel haladva, karácsonyra lesz is autóm. Egyetlen szívfájdalmam, hogy a frissen beszerelt hűtőt meg kell bontanom, hogy betölthessem a két liter fagyállót.
Közben beesett egy régi ismerősöm aki rögtön csencselt is pár kulcsot a biciklijének a szervizeléséhez. Szegről-végről, kiderült, hogy beállt CNC marósnak, elege lett a feleségéből és a miskolci létből, úgyhogy most hazaköltözött és válik. Gratula, plusz egy...
Ebédre főztem egy kis vajas bimbóskelt ami egész ehetőre sikerült.
Kaja után nekiláttam az alkalmazásindítóval molyolni. A gyorsbillentyű híváshoz kerestem megoldást, amikor rátaláltam az xkey-re. Eddig se voltak illúzióim az X szerver biztonságáról, de ez elég durva. Mindenesetre megoldja a gyorsbillentyű problémámat.
Ennek örömére lementem a műhelybe egy kicsit bütykölni. Összeraktam és kihangoltam egy tekercsantennát és elkezdtem játszani a TV adóval, nem túl sok sikerrel. Már hónapok óta molyolok ezzel a kapcsolással, de az istennek sem sikerül zöldágra vergődnöm vele.
Vagy az oszcillátor, vagy a modulátor, vagy a végfok nem megy. Még szerencse, hogy nincs több részegysége.
Miután meguntam a pince-szoba közti ingázást, feljöttem kódolni.Sehogy sem akar összejönni az ablakok közötti eseményátadás. Két óra után kellően lezsibbadva elmentem futni.

Négy kilóméter, négy nap kihagyás után. Egész jól bírtam, csak épp a Nádvágófalviak Super Mari Bros pályát csináltak az utcából. Nyitott csatornafedelek, kátyúk, és az út közepén hagyott karók. Nem lepődtem volna meg ha kapok még pár teknőst is ellenfélnek. 23 perc alatt letudtam a távot, ami nem tett túl boldoggá. Messze van még a 20 perces álomhatár...

Stay tooned!