Újévi lezuhanás

Szép hagyomány a klubban, hogy újév napján a klubtársak összegyűlnek a hangárnál, egy kis közös eszem-iszomra és repülésre.
Ennek megfelelően január első napján fél egy magasságában, már fenn is voltam teljes harci díszban a hangárnál.
Zümi akkor már épp ezerrel berhelte a vitorlázó modelljének a roncsait, mert a kapott valami rádiózavart a hangár mögötti lejtőn és megfeleződött a gép szárnya.
Némi toporgászás favágás után befutott Gábor és Tamás, majd a szokásos kinek milyen az édesanyja és rohadtul repülni kell tiszteletköröket lefutva repülés irányba orientálódott a banda. Amíg Gáborék a motoros gépet szerelték össze, kicipeltem Zümi Rumourját a hangár mögé és kitekertem a vontatókötelet. Nagy nehezen behergelték a motorost, Zümi beöltözött, aztán jött némi molyolás, mert a kényszerhűtéses Rotax fázik a minuszokban, és folyton leállt. Harmadjára sikerült beindítani és már egy cseppet sem fáztam a sok légcsavarrángatástól.(A berántóról, vagy elektromos indításról ne beszéljünk, azok errefelé imagináris dolgok.)
Rövid járatás, full gáz, Zümi két lépésen belül a levegőben van. Szépen emelkednek, a motoros sötétszürke kondenzcsíkot húz a szürkefelhős égre. Aztán az Újlaki előtt Zümi leold. Hát ez rövid volt...

A motoros bejön leszállni, Zümi is szépen leszáll a hangár elé. Szakértés, a motor hideg, nem húz, a motoros kioldóján fixálni kell.stb. Gyalogszárny vissza a starthelyre, négyen kapaszkodunk a trikeba, Zümi megpróbálja befognni a motorburkolat kiömlőit, nem sok eredményel. Egy idő után úgy véljük ezen nem lehet segíteni, repülési terv egyeztetése. Vontatában megkerülik a Vöröskővárat, majd 30-50 méteren áthúznak a lenti reptér felett.
Motorosgép beindít, kötél Zümire felakasz, kötél motorosgépre felakaszt, motorosgép ismét beindít, startjel. Szépen elstartolnak, Vöröskővár felé emelkedve el. Visszamegyek a hangárhoz kicsit melegedni, látom ahogy nem tól bátran, olyan 80-90 méteren végigrepülnek a lenti reptér felett, majd az Újlaki nívójában Zümi elkezd egy ernyővel lejtőzni. Gábor bejön leszállni fenn a Vöröskővár tetején száll le, le is áll a motorja gurulás közben. Tamás kimegy neki segíteni. Visszagurulnak, Tamás veszi a sisakot, mennek tanuló körre. A terv, hogy az alsóreptéren leszállnak és ott helyet cserélnek. Leakasztom a ontatóktelet, berántom a motort, elporoznak. Zümi közben leszáll, szedem össze vontatókötelet, felballagok a hangárba. Az alsó reptéren leszáll a motoros, majs némi várakozás után felszáll. Egy iskolakör után leszáll és visszagurul. Tamás kikászálódik. Mondja, hogy kicsit erős az idő neki, ezért inkább Gábor vezetett. Gábor feláll a hangárhoz a géppel.

És ennél a pontnál abbahagyom a mesélést.
Hogy miért? Ez egy hosszú történet. Elég legyen annyi, hogy ez a pár nap olyan dolgokat hozott elő amiket az elmúlt 10 évben nem akartam észrevenni, olyan dolgokat amik élesen szemben állnak az összes elvemmel. Hiába, vannak akik a sörösüveg mellől bölcsebbek. Legyen nekik igazuk, és neveljék majd ők az utánpótlást.
Ez az év is jól kezdődik...

( zeller | 2009. 01. 04., v – 22:26 )

Nem lezuhanás, hanem leszállás -- Kvák kapitány módra :-) Mázlitok volt, egyik középiskolai osztálytársamnak (K.Gy.) jópár évvel ezelőtt sajnos nem :-(