Szívóágban

49. hét.
A héten összefutottam egyik doki ismerősömmel. Aki egyszerre örvendezett láttamra és fejezte ki egészségem miatti aggodalmát. Mint kiderült az előbbinek a notebookja krónikus spywarefertőzése, az utóbbinak pedig az idén csinált nehézfémtesztem volt az oka. Nem tudom milyen úton jutott hozzá, de hát az orvosok olyanok mint a maffia, az ember ne kapargassa a felszínt mert a végén lerántja a polip.
Miután sikeresen megszüntettem a felugró ablakokból kikandikáló csöcsösmacák éradatát, hálából közölte, hogy bizony Paks már lekérte a donorkártyámat, mint leendő sugárvédelmi pótalkatrész adatlapját, és lévén én egy rendkívül rendes ember vagyok, ezért elárulja mivel is tudnám meghosszabbítani földi pályafutásomat. Csuklóból felsorolta a fél periódusos táblázatot, mint szedendő nyomelemeket, majd kellemes kúrát kívánva elpályázott.
Lévén, majd húsz éve folyamatosan szívom az óngőzt azért némi fogalmam nekem is van a forraszanyagban lévő anyagokról. Épp ezért is szedem nagy dózisban a C-Vitamint és tartok fél évente kalcium kúrát.
A forraszanyagban lévő legalattomosabb dolog az ólom. Azok akik napi szinten dolgoznak vele, jóformán ezt eszik, isszák, lélegzik. Kézről bekerülhet az emésztőrendszerbe, az óngőzzel a tüdőbe. Odabent szépen felhalmozódik, aztán munkához lát és kiöli a kalciumot a csontokból, a fogakból, rongálja a idegpályákat, tönkreveri a májat, csökkenti a vér hemoglobin szintjét, stb. Huzamosabb idejű találkozás vele, hajhullást, fogromlást, idegi panaszokat, vérszegénységet, ízületi megbetegedéseket, okozhat. Szóval csupa vicces dolog, cserébe amiért az ember az elektronikai pályát választotta.
Viszont, doki ismerős bogarat ültetett a fülembe, és gondoltam beújítok némi vasat is a listába. Be is szereztem némi Vas Vital tablettákat, ennek következtében reggelente immáron fél gyógyszertárat öblítek le Kalciumos pezsgőtablettával.
Mindezeknek egyetlen mellékhatása van, hogy reggelente olyan szagot hagyok hátra a legkisebb helyiségben, aminek a savasságától két színárnyalatot világosodik a meszelés, és amitől Péti Nitrogénművek veszélyeshulladék-derítője is lányosan elpirulna.
Szombaton reggel épp ezen, plusz a rántottámon rágódtam, amikor az egyik fogam egy tompa reccsenéssel megadta magát és további kalciummal dúsította a kajámat. Ennél már csak az tett boldogabbá, hogy az ablakon kinézve a kukászsákom tartalmát egyenletesen szétterítve láttam a kertemben.
Reggeli torna gyanánt irány a szemétszedés, miközben ismét a szomszédság kutyatartási szokásairól filozofáltam.
Letudva a szokásos szombati rutint (bolt, kajafőzés) nekiláttam további takarítások elkövetésének a pinbében. Ennek egyik része 10 liter betonba való fagyálló előkeresése volt, mert a klubtársaimmal táblabetonozást terveztünk a hármashatárhegyi starthelyeken. A fagyálló meg is lett, csöppnyi szépséghibával, ugyanis a kanna kupakja akció közben eltűnt. Gondoltam mégsem járja, hogy a MÁV új motorvonatait enyhén lúgos löttyel végigszenteljem, ezért kerestem egy 4 literes öblítősflakont és a kertben elkezdtem áttölteni. Ennek a manővernek két oka is volt. Egyrészt a kifolyó lé legalább gyomirtóként funkcionál, másrészt a kanna a kénsavas, sósavas, salétromsavas és foszforsavas kannák közé volt betéve, amik kinézetre teljesen megegyeznek a fagyállóéval (értsd: fehér, cimke nélküli, 10 literes kanna). Pár cseppet kilötykölve, megállapítottam, hogy jó kannát vettem ki, és elkezdtem csurgatni az öblítősflakonba. Ahogy öntöttem át elkezdett csepegni az eső és a ház sarka felől verdeső hangok hallatszottak. Elkezdtem morogni az eső miatt, amikor abbamaradtak a verdeső hangok és elállt az csöpögés. Aztán megint elindult a csöpögés és a ismét hallani lehetett a verdeső hangokat. Nem foglalkoztam vele, sokkal jobban lekötött, hogy a kezdődő félhomályban lehetőleg, minél több menjen a léből az öblítős üvegbe és ne mellé.
Amikor már harmadjára ismétlődött a dolog kezdett zavaróvá válni. Letettem a kannát, és felnéztem a tetőre. A félig megbontott tetőn kívül mást nem láttam, ezért hátrébb mentem pár lépést. Egy pillanatra abbamaradt a verdeső hang, majd egy feketerigó ugrott ki az ereszcsatornából. Miután megállapította, hogy másvalaki problémája vagyok, visszaugrott a csatornába és vízfröcskölést és verdeső hangokat generálva, elkezdett fürdeni az ott felgyűlt vízben. Elgondolkodtam, hogy feldobok neki egy kis szappant...
Mivel besötétedett végre nekiállhattam a vaksötétben bekötni a pince világítását. Murphy most sem aludt, így egy SMS képében ismét megkaptam a fogínymasszázst a telefonomtól. Pont végeztem megvilágosító tevékenységemmel, amikor beesett testvérem a korábban rendelt 3 db, Pingvinesikea által forgalmazott, 6 fiókos komóddal. Ezeket most nevetségesen olcsón vágják az emberhez, ezért is döntöttem megvételük mellett. Az összerakásuk LEGO szintű, az occsóság/bóvliság arányuk is megfelelő. Nem a nagyanyám kétmázsás akácfakomódja jellegű darab, de a célnak megfelel.
Vasárnap fagyállóval felszerelkezve nekivágtam a 3H felé menő útnak. Miközben felfelé talpaltam a Vöröskővár oldalában, egy piros siklóernyőt láttam a hangár felett, a fák között lobogni. Ilyenkor az ember automatikusan a legrosszabbra gondol, ezért felhívtam a Zümit, hogy nem-e egy újabb bebaszódott siklóernyőssel van dolgunk. Azt válaszolta, hogy hidegen hagyja, mert már az előző nap este is ott volt, és van jobb dolga. A hangárnál a többiek mondták, hogy Bob a gyerekeivel elment megnézni az ernyőt.
Zümi közölte, hogy köszöni a fagyállót, de a betonozás le lett fújva, mert a táblák be vannak ásva, kismillió sárkány mögé, és most nincs kedve azzal foglalkozni. Gondoltam, nem erőszak a disznótor, ezért megnéztem, hogy megvan-e a sárkányom, majd nekiálltam beszélgetni a többiekkel.
Hamarosan befutott Bob a gyerekeivel, meg az ernyővel. A tanult siklóernyősünk, miután beállhatot a fák közé, úgy vélhette nincs értelme makramézni, ezért levágta a beülőt és fenn hagyta az ernyőt a fán. Ez utóbbi egy közepesen használt Swing volt. A szél és az ágak pár helyen megszaggatták a kilépőélnél. Gyorsan ki is veséztük, hogy milyen gyenge anyagból van, és az életünket nem bíznánk az ilyenre. Mi sárkányosok már csak ilyenek vagyunk...
A nap zárásaként, Bobbal és a két gyerekkel megnéztük repül-e még a kupola. Még így szakadtan is, a füleket fogva, szépen feltöltődött és beállt a szélben. Ha esetleg keresné a gazdája a sárkányos hangárban megtalálja.
Este, lazításképp kódoltam egy kicsit az alkalmazásidítón. Jellemző módon, az utóbbi két hétben csak egy raszterkép transzformációs függvényen molyolok, de különösebben nem zavar, mert élvezem, hogy rágódhatok a problémán.
Lefekvés előtt még feltöltöttem, a Hienatanya adatbázisát és szomorúan konstatáltam, hogy 08.15 utáni bejegyzések elvesztek, plusz igencsak ráférne egy alapos kódtisztítás és optikai tuning a sitera.

50. hét.
Ismét szombat, ismét 10 órás kelés, ismét reggeli netezés, ismét reggeli boltba menés, ismét mosógép belövés, ismét pincetakarítás, ismét főzés.
Ébredés után hívott egyik ismerősöm, hogy kell neki, pontosabban a szüleinek websiteot gyártani. Nagyjából abban maradtuk, hogy keresünk egy időpontot amikor épp elég nyugodt és türelmes vagyok elbeszélgetni az őseivel.
A főzés felemás siker lett, a nyomorult marhapörkölt leégett, mert egyszerre ötven dolgot kell csinálnom. Legfrissebb kulináris terrorcselekedetem a sült döghús-ropogós nevet viseli. Gyakorlatilag lesózott, mindenféle maradék húsdarabkák összesütése forró olajban. Az eredmény egy nem túl bizalomgerjesztő chipsszerű képződmény. 10 perc alatt el is tüntettem egy egész tálat belőle.
Lenn feltettem a egy kilincset, feltöltöttem fagyállóval a kocsit. Ez is úgy készül, mint a lucaszéke...
Mivel ki kellett állnom, nekiindultam az irdatlan 20 méteres útnak, harmadik próbálkozásra ki is jött a kocsi a garázsbeállóból, amikor egy méla plattyanással szétkenődött a szélvédőn a kocsi tetején felejtett 5-ös anyás és alátétes doboz, beterítve a szélvédőt és a környéket kötőelemekkel. Ekkor kissé hisztérikus állapotban kiszálltam, összeszedegettem a csavarokat, majd visszaszálltam és további 3 méter és egy jobbos kanyar megtétele után szépen elásta magát a kocsi a kertben. Pár perc próbálkozás után feladtam, lezártam a kocsit és a garázst, majd kicsit megcsapkodtam ököllel a falat feszültséglevezetés gyanánt.
Felérve látom, a fürdőszobában minden úszik, mert a mosógép kilökte a vízlevezető csövét a helyéről. Arra természetesen még nem volt se időm, se energiám, hogy beköttessen ezt az ócskavasat is.
Gondoltam ha már ennyire jó hangulatban vagyok, csinálok egy gyümölcslevest, hátha attól lehiggadok. Tej feltesz, forral, gyümilevespor elővesz, vegyes gyümölcskonzerv kibont. Tej forr, por beleszór, elkeverget, kicsit rottyantok rajta, elkezdem belelapátolni a gyümölcsdaraboka, kicsit rotyogtatom. Elzárom, várom, hogy kihűljön, addig megnézem a leveleimet. Visszamegyek, a szar sparos tej, ahogy kellett, szépen összement egy ehetelen túrós trutymót generálva. Mérgemben megettem a maradék gyümölcsöt.
Felnézek a MÁV honlapjára, hogy megállapítsam a MÁV ismét nagyot alkotott. A téli vonatátrendezéssel, biztosította, hogy még több időt töltsek a munkahelyemen. A reggeli vonatot előrébb tették 10 perccel, az estit meg hátrébb 18-al. Az eredmény napi 45 perc túlóra amit a cég biztos, hogy nem fog kifizetni. Nem baj legalább több apró-cseprő dolgot tudok elintézni.
Szóval most picit elegem van az életemből...

A hónap zenéje: Darude-My game

"I don't wanna change
It's a picture of me: I'm insane but I'm happy"