...avagy egy újabb T*sco-s sikersztori
Nemrég fájó szívvel búcsúztam el a több, mint 10 éves, 2 fejes Panasonic VHS felvevőmtől. Eddig nem volt szívem kidobni, de mivel elromlott, nem volt értelme porfogónak tartogatni. A szerepét, hogy az ember hébe-hóba felvegyen a TV-ről egy-egy műsort (például elb.szott időpontokban (éjjel 3-kor) adott sporteseményt), már nem tudta betölteni, és a technika is elhaladt mellette már. Évekkel ezelőtt vásároltam (a T*sco-ban) egy Philips DVD játékost. Azt szépen betöltötte (betölti) a "lejátszó" szerepet, de a "felvevő" funkció hiányzott. Abban az időben még horror ára volt a DVD recorder-eknek, így azokat elkerültem.
Az utóbbi időben azonban az asztali DVD recorder-ek ára annyira leesett (főleg a sima íróké a merevlemezes társaik megjelenése óta), hogy eldöntöttem, hogy veszek egyet. Nálam a gagyi nemigen jóhet szóba, ezért a Chili, Panda, és társait mellőztem. A Panasonic/Technics vonal régóta bevált nekem (a Technics HiFi-m még 10+ év után is működik, mintha új lenne), szóval azt gondoltam, hogy ebben kell keresnem. Ki is néztem egy modellt a !merevlemezesek közül. A Panasonic DMR-ES15-t a S*turnban 49 900 pénzért adták még a múlt héten is. Mellette voltak más "márkájú" ("ShangLi" és hasonszőrű társai) felvevők 29 900-ért is, de sem kinézetben, sem konstrukcióban nem voltak bizalomgerjesztőek. Gondoltam, hogy a héten veszek náluk egy Panasonic-et.