Reggel boldog voltam, hogy az utolsó kanál kávé az én bögrémben landolt, és volt néhány szabad percem az erkélyen nyugodtan elszívni a cigimet. Összepakoltam, majd irány munkahely.
Álmosan kikászálódtam a kocsiból, és megint nem csaptam rá a kocsi ajtaját a főnök mellettünk parkoló autójára. Eddig OK.
Összeraktam a notebook-külső lemez-másik külső lemez kombót, kávéfőző hadmüvelet.., mindjárt cigiszünet, de még megnézem mit alkottam az éjjel. Igen! Az RRDTOOL loggol rendesen, rajzolgatja is a kis grafokat. Szívmelengető zöld és kék oszlopok. Eltartott mire rendbehoztam a sérült sql táblákat, de most olyan jó érzés! Közben megérkezett a csoportvezető. Sajátos nyelvezetünkkel küzdünk a fásultság ellen, mert a beszélgetés így zajlott:
-Cigiszünet, jövődöl?
-Menődök.
-Gyerőggyél.
Szokásos reggeli meeting a szilvafa árnyékában. Megbeszéltük a napi teendőket, majd munkához láttunk. Amíg az események mit sem sejtve folytak a maguk medrében, két TTSz-es (erről kicsit lejjebb) tiszt jelent meg az ajtónkban. Egyiknél egy batár nagy és hangos izé, a másik kezében egy darab vizes rongy. Ómájgád, miért is kezdtem bele a telepítésbe!? -sírtam legbelül, de akkor már késő volt, mert a nedves rongy éhes ragadozóként csapott le és szaladt végig billentyűzetemen. Nna, ennek annyi. Kezdhetem elölről.
Nem. Nem szólok be! Előkaptam az öngyújtómat, és elindultam az ajtó felé, de akkor már felpörgött a nagy batár izé -egyes helyeken porszívónak is nevezik, de ez nem az a hely. Kopp-kopp. Hm.. Ennek pont olyan hangja van mint az én külső terás lemezemnek, amikor porszívóval görgetik. Átléptem a szervert, kétségbeesett tekintettel támaszkodtam a HP switchen, és kértem meg a nőt, hogy:
-NE! Légyszi! Nem tesz jót neki!
-Ó, ennek? -és a falhoz támasztotta pár centi magasságból. Akkor már kezdtem megbánni az intő szavakat.
-Hát.. igen -mondtam kicsit határozatlanul, mert halvány lila gőzöm nem volt afelől, hogy most jót vagy rosszat teszek e az arról futó virtuális gépnek.
-Jó, akkor leteszem ide -és lerakta a földre, és a fülesem pont illeszkedett rá. Micsoda ötlet? Sosem jutott volna eszembe mágneses erővonalakkal körbepárnázni a lemezemet. Most már tuti nem lesz semmi baja. Megnyugodtam, elkönyveltem magamban, hogy a jó édes anyátokat, és kimentem rágyújtani.
Néztem a szilvafát, a rajta lógó flakonokból készített darázscsapdákat. A lemezeimre gondoltam, bevégezték, annyi.. és eszembe jutott az összeesküvés-elméletünk, amit még egyetemi évek alatt fabrikáltunk évfolyamtársakkal.
A takarító az az alkalmazott akinek mindíg van megfelelő tool a tarsolyában. Sosem megy el söprögetni úgy, hogy nincs nála megfelelő extension, porszívózni sem tud porszívó nélkül. Az IT-ben természetesen más elvárásoknak kell megfelelni. Ha épp WiFi antennát szerel az ember, de nincs megfelelő csavarhúzó az oszlop tetején, akkor azzal kell megoldani ami épp nálunk van. Találékonyságra vagyunk kényszerítve. Továbbiakban említésre méltó még az access level is ami egy takarítónak kijár. Hiába szeretnék betérni x irodába, laborba, könyvtárba -csak külön engedélyel megy. Mindez a takarítóknak adott, és épp ezen előjogok miatt tekinthetünk rájuk szervezetként, hisz mindenütt ott vannak. Látott már valaki céget takarító nélkül? És rendszergazda nélkül? Természetesen mindíg van fontossági sorrend. A gépekhez mindenki ért, a takarításhoz viszont nincs meg a megfelelő képzettség (doktori kvantumfizikából -gondolom). Ezért lett hát TTSz a Takarítók Titkos Szövettségének neve.
A kedélyek megnyugtatása érdekében elárulom: fsck szerint a lemezem nem sérült meg. :)