Tegnap mozidélutánt tartottunk, ennek keretében párommal megnéztük az elmúlt 2 év három termékét. Két remaket és egy eredetit.
Ahogy várható volt kissé vegyes érzelmekkel álltam fel a székből.
Dredd bíró a nyolcvanas, kilencvenes évek ikonikus képregényfigurája, megélt már egy megfilmesítést. Stallone nevével fémjelzett mű igencsak gyengére sikeredett, ami az eredeti képregény "Hollywood kompatibilitássá" tételének a következménye. Amire nem lehetett panasz az akkori mértékkel korrektül összerakott látványvilág, disztópikus környezet, és karakterekkel. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért komoly bukta lett. Ezután jött a 2012-es remake. Fogták és lenyesték a 80-a popikon sallangokat a szereplők cuccairól, és az utcai hadviseléshez jobban illeszkedően felpáncélozták őket. Az eredeti bírói fegyverzetet viselhetőbbre cserélték, a Stallone féle, fűnyírómotoros motor helyett, valódi, átépített motorokat tettek a szereplők és a kaszkadőrök feneke alá. Alapsztorinak betették Anderson bíró vizsgáját és beindították a darálót. Az film indító autós üldözése megadja az alaphangulatot. Ugye egy kockalámpás, T3-as hippibuszon menekülő gonosztevők, igencsak masszív felütés. A belassítások, realisztikusnak beállított sérülések, vérfröccsenések, kikacsintások az eredeti képregény felé. Karl Urban olyan szinten Dredd, hogy legörbülő szájjal is képes mosolyogni. Olivia Thirlby, hihetően hozza Anderson helyenként távolba meredő tekintetű telepatáját. Ma-Ma pszichopata, visszafojtottan agresszív karaktere képes elhitetni, hogy a vasággyal együtt 50 kilós nőtől, rettegnek az emberei. Látszik, hogy a film készítői olvasták az eredeti forrást.
Szóval minden adott, hogy Dredd jó film legyen, mégis van pár fájó pont benne. Az egyik a statiszták és a mellékszereplők kidolgozottsága. Komolyan, nyolcker véletlenszerűen kiválasztott utcájából durvább arcokat lehet összeszedni, mint a bandatagok. A másik, a költségvetés hiánya komolyan kihat a díszletezésre és a kellékekre. Ezt anakronizmusokkal, a film klausztrofóbiásan szűk térbe való vitelével ügyesen kivédik, de a tömegjeleneteknél kilóg a lóláb. Egy mélyszegénységben tengődő, épp csak üzemelő infrastruktúrájú megaépületben kissé kopottabb, koszosabb arcokat vár az ember.
Egyszóval, Dredd nézhető, élvezhetőbb mozi az első résznél, és már-már Marvell szinten nyúltak az eredeti anyaghoz, de kellett volna egy kis plusz, hogy üssön.
