Majdnem 2 éve annak, hogy elpusztult a kutyánk, pontosabban a szomszéd kutyája, csak mivel egy udvarban vagyunk, ezért a sajátunkként szerettük.. Ezzel a bejegyzéssel csak visszaemlékszek a kutyáinkra és új kutyát fontolgatok..
Pár napig szenvedett a kutya, 2009 Szeptember 4-én pusztult el. A kutyát "Timi"-nek hívtuk. Én nem láttam (szerencsére), ahogy szenved az állat, csak anyámék mesélték.
Ő egész nap otthon volt. Az utolsó napjaiban a kutya kihányta a teát, nem akart se inni, se enni. Lábra se nagyon tudott állni. Amikor a szomszéd hívta a szobakutyát, hogy "gyere", szegény Timi meg azt hitte, hogy neki szól és el kezdte magát vonszolni, össze-vissza nyüszített... Hosszú szenvedés után kimúlt. Innen is látszik, hogy a kutyák végtelenül hűséges állatok...
Elvileg mérgezés történt. Mivel a másik szomszédunk eléggé rosszindulatú, gyanítjuk, hogy ő követte el a mérgezést, de ezt már soha nem fogjuk megtudni. Szegény kutya, mit ártott bárkinek is?
Emlékszem annak idején mikor beköltöztünk, hogy megugatott, aztán pár nap után már játszott velünk a kertben.
1 képünk maradt róla..
Az első kutyánkat "Vuk"-nak hívtuk, róla sajnos egy képünk sincs. Őt az öregség vitte el. Egyik kutya fajtáját se tudjuk pontosan. A Vuk valami keverék volt, azt hiszem félig róka, félig kutya. Külsőleg szinte egyformák. Viszont ő sok rosszat megélt, nevelőapánk által. Akkor még a régebbi házunkban. Rugdosta, ütötte szerencsétlent... Az ő pusztulását nevelőapánkon kívül senki se látta, ugyanis eljöttünk tőle, mert nem csak a kutya szenvedett mellette... Ráadásul Vuk egész kiskora óta velünk volt. Pontosabban akkor került oda, amikor még én is a babakocsiban voltam. Róla nem tudjuk pontosan mikor pusztult el, valahogy 2001 körül.
Visszatérve Timihez: A szomszéd azt mondta, hogy ő már nem akar több kutyát. De nincs ellenvetése az ellen, hogy mi hozzunk ide kutyát.. Igazság szerint átmenetileg volt is egy kutya nálunk, neki fekete színű bundája volt. Ő se volt fajtiszta. Vele annyi baj volt, hogy rettentően félt, de mindentől, nem lehetett megsétáltatni se, felásta a kertet is. Szóval 1 éve visszakerült a menhelyre, azóta új gazdája is van és kutyaiskolába is jár. Erre sajnos nekünk nem volt pénzünk. A menhellyel kapcsolatban áll valamilyen alapítvány, ami állta az ivartalanítás költségeit Süti esetében, de csak azt.. Meglátásunk szerint a menhely volt az otthona, ott érezte jól magát, kicsikora óta ott volt. Nálunk nem sokat tartózkodott...
Egészen idáig mi is úgy gondoltuk, hogy nem kell új kutya, most se vagyunk biztosak benne, csak fontolgatjuk, hogy elkéne egy kutya ide, nagyon "üres" az udvar kutya nélkül. A történtek miatt megfogadtuk, hogy menhelyről soha többet nem hozunk el kutyát. Csak a macskák vannak, nekünk két macska, szomszédnak pedig két-három nagyobb és sok kicsi cica, amiket majd nyáron elajándékoz majd. A kicsiket láttam, ahogy pár hónapja még csukva volt a szemük..
Emlékszem, szintén pár hónapja történt, hogy bejött egy macska hozzánk, meg is etettük, inni is adtunk neki. Látszódott, hogy van gazdája, látszott rajta a törődés és amikor kivittük, azt utcában azt hitték, hogy kidjuk a macskánkat.. Hiába mondtuk azt, hogy nem a miénk, folyton ugyanazt szajkózták. Nem tudtuk, hogy kié, így csak az útjára engedtük... Pár nap után már láttuk a fényképet, hogy elveszett macska...
A mi két macskánk is olyan aranyos, mindennap bejönnek este, ők az ágyban alszanak.. Sokszor úgy kelek fel, hogy a hátam mögött van vagy éppen csak simán mellém bújtak, de volt olyan is, hogy a hasamon aludt az egyik.
Nem vagyok se kutya-párti, se macska-párti. Egyformán szeretem őket. Voltak még nyulaink is...
