A sorozat részei: 1 2 3 4
A sorozat befejező része rövidebb lesz, mint a többi: Az Udev és D-Bus rendszereknél fennállt az a probléma, hogy nem találtam hozzájuk átfogó, jól érthető doksit, sőt néhány részlet nincs is ledokumentálva. Magamnak kellett összeszednem, sőt részben kinyomoznom az információmorzsákat, ezért fogtam bele a sorozat megírásába. A systemd feladatköre hagyományos UNIX ismeretek birtokában sokkal inkább megfoghatónak és jobban körülhatároltnak tűnik, mint a régi UNIX-okon ismeretlen - és rendkívül szerteágazó - funkciót betöltő Udev/D-Bus rendszeré, és mivel a fejlesztése viszonylag korai fázisban van és még eléggé centralizált, létezik hozzá néhány olyan minden vonatkozását lefedő dokumentáció, amelyeket némi UNIX, Linux-kernel és Udev/D-Bus ismeret birtokában átolvasva eléggé pontos képet kapunk arról, hogy mi is a systemd. A systemd megismeréséhez jól kiindulópont a szerzőjének, Lennart Poetteringnek a youtube-on megtekinthető "systemd, beyond init" című előadása, és "Rethinking PID 1" című tanulmánya. Ezekből megtudhatunk eleget ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a dokumentációt, és a man oldalak segítségével bele is foghatunk a systemd menedzselésébe.
Kezdetben azt hittem, a systemd csak a System V init szkriptek indítását és leállítását vezérlő /etc/init.d/rc szkriptet hivatott leváltani, de kiderült, az egész 1-es PID, azaz a /sbin/init teljes funkcionalitását átveszi, sőt a fejlesztői a jövőben nem csak a rendszer munkamenetét, hanem felhasználói session-öket is kivánnak vezérelni vele, azaz a gnome-session, kdeinit és hasonló démon processzek kiváltását is tervbe vették. Ez utóbbi lépés eredményeképpen a systemd-ből a dbus-daemonhoz hasonlóan több példány futna: egy rendszerpéldány, és felhasználói munkamenetenként egy-egy további session-példány.
