A reggel napsütést és Jehova tanúikat hozott. Nem lehettem túl épületes látvány egy szál pizsamagatyában ezért egy mindössze egy szórólappal áldottak meg. Pedig én még félálomban is örömmel kifejtettem volna nekik Khorne-egyházához való csatlakozás áldásait. Sebaj, majd a következő alkalommal. A hittérítők úgyis olyanok mint a kutyák. Megjelölik a területüket és ahol nem anyáznak velük akkor visszatérnek.
Eléggé ki voltam ütve, mert hajnali háromkor fejeztem be Rober A. Heinlein - Csillagközi invázió -ját. Átkozottul jó könyv, számos olyan társadalmi és morális kérdést feszeget, amihez a politikai korrektség miatt sokszor a mai napig nem, mernek hozzányúlni. Egyik ex-tengerész ismerősöm régebben kifejtette, hogy a könyv Paul Verhoeven féle filmfeldolgozása egy liberális hippi-propaganda film. Annó, nem értettem vele egyet, mert a katonaság alatt rongyosra néztük a videón, most a könyvet is olvasva, erős seggberúgdosást osztanék ki a rendező úrnak. Heinleinek talán számomra a legrokonszenvesebb ötlete, hogy olyan társadalmi berendezkedést vázol fel, ahol csak annak jut beleszólása a politikába (közszolgálati állások, szavazati jog), aki önkéntes Szövetségi Szolgálat keretében tett valamit a közösség számára. Vicces módon Heinlein kritizálóinak pont ez fáj a legjobban, és pont ezért nevezik az általa vázolt államszervezetet fasisztoidnak. Holott erről szó sincs. A Szolgálat nem kötelező jellegű, és nem tisztán katonai jellegű. A jelentkezőknek lehetősége van nem harci szolgálatot is teljesíteni. Ráadásul jelentkezőket nem válogatják egészségügyi, faji, nemi és egyéb tekintetben, nem bíztatják őket a szolgálatba történő belépésre, pont ellenkezőleg. (Akik kételkednek, olvassák el alaposabban, azt a részt amikor Carl és Rico a többszörösen csonkolt őrmesterrel beszélgetnek a toborzóirodában.)