Az alábbi kis írás egy kedves nőnemű kezdő linuxos műve.
Mindenkinek ajánlom, én fetrengtem rajta. Úgysem sok ilyen születik.
Érdemes a metaforára figyelni :D
A ddos támadás, a zombigépek, nah meg az xubuntu linux
Életem nagy változáshoz érkezett, ma megszületett az első linux oprendszerem. Kérdés persze, hogy mennyire fogom tudni kihasználni a linux előnyeit a windowshoz képest, de egy valamit már tudok, teljesen olyan mint a főzés. Szóval a windows lehetne a készkaja, mint mondjuk a zacskós leves, az ember tehet bele plusz zöldséget, húst, miegyébet, attól függetlenül ugyanúgy túl van fűszerezve, telenyomva ízfokozókkal és ugyanúgy hascsikarása lesz tőle az arra érzékenyeknek. Ellenben a linux, olyan mint a jó otthoni koszt, amit legfőképpen a magamfajta kollégista-félék értékelnek igazán, olyannyira, hogy tegnap fél 11-kor jutott eszembe csipegetni a másnapi ebédből, egészen amíg anya kiebrudalt a konyhából. Szóval ilyen a linux. Kell ehhez is persze tűzhely, lábas, meg hozzávaló, alapanyag, de az ügyes háziasszony igazán jó ételt tud belőle készíteni. Bizony, ételt, nem kaját, harapnivalót vagy ilyesmit, hanem táplálékot. Szóval a linux hozzávalóit maga rakja bele az ember (esetemben nem kevés segítséggel), aztán amit főzött megeszi. Nem utolsó szempont az sem, hogy a saját fősztöt úgy fűszerezi az ember ahogyan szeretné, akár utánsózhat, felhígíthat, stb... Ma pl. több órás szenvedés után sikerült feltelepítenem a linuxot - hiába az első mindig nehéz - de kiderült, hogy valami nem ment fel rendesen, így nem lehetett a programokat csomagban telepíteni. Teljes kétségbeesésemből Electron rángatott ki, aki átküldött egy egy oldalnyi parancssor fájlt, ami a megfelelő helyre bemásolva teljesen rendbetette. Mi történt volna windows-zal? Laughing out loud bele sem merek gondolni, a legvalószínűbb a format c és a kezdünk mindent előről... Persze, a zacskóslevest sokkal nehezebb elrontani :) így a gyakorlatlan főzőtanonc első néhány művét, nem biztos, hogy evésre alkalmasnak lehet találni, viszont megéri a fáradtságot ha ezzel kikerülünk a zacskósleves kényszere alól... :)
