Trixi barátnénk a minap benézett hozzánk, mondván "ha már felénk jár, gondolta, megnéz minket". Megint kiégetett egy muskátlit, mert udvariasan kimegy bagózni a házból, de a hamutartót (7cm-es piros kerámiakocka) nem találja, így a mellette lévő muskátlis ládában nyomja el a csikkeket. Szóltam neki, kedvesen kiszedte, kidobta őket, de a muskátli rosszul tolerálta a rászoktatási kísérletet.
Kiderült, hogy valami rejtélyes oknál fogva beiratkozott a főiskolára, kémia tanár szakra. Érdekes lesz, az ő stílusával és finomságával. Egy elszívót már elárasztott sósavval. (Ez mondjuk érdekes volt, hasonlót én is elkövettem. A negatív durranógázpróba után a kémcsőben még egy ideig ég lassan a hidrogén. Nekem a kezemet égette meg, Trixi viszont közvetlenül akart egy kicsi hidrogént begyűjteni.) Megkért, hogy korrepetáljam őt, főleg a fizikai részből. Mondom neki, hogy kicsit konkretizálja, mi kellene. A spektroszkópia. \O/ Elkezdtem mondani, és feltűnt neki, hogy elég hosszadalmas adag, neki meg hamarosan mennie kell. Megírnám-e neki e-mailben, tőszavakban. Ok, regényt még nem írtam úgysem.
Ma hívott, hogy köszöni, megkapta, beadta (!), és kapott rá egy ötöst. Küld nekem egy palack Merlot-t. Ez ok, én éppen csak az édes meg a vörösbort nem szeretem... Ja, és mit tudok az elektrokémiáról... Anyád.