Ez a mese azt mondja el, hogyan kapta nagy púpját a teve. Az esztendők legelején, amikor a világ még újdonatúj volt, s az állatok éppen elkezdtek dolgozni az embernek, a teve ott élt egy ordító sivatagban, mert nem volt kedve dolgozni; mást sem tett, mint ordítozott. Eltengődött kórón, kérgen, tüskén, szelíd csoborkán, és szörnyű rest volt. Ha valaki szólt hozzá, csak ennyit mondott:
- Hup! - Csak ennyit: hup! - és semmi mást.
Egyszer, egy hétfői nap reggelén felkereste a ló, hátán nyereg, szájában zabla, s így szólt:
- Hallod-e, teve, gyere elő, s ügess, mint mi, többiek!