A múlt hét keddi bértárgyalás után kivettem két nap szabadságot, mielőtt még kárt tettem volna a munkatársaimban. Nem is a pénzzel volt problémám, mivel azt kaptam amit vártam (kövér 0%-ot), hanem az egész köré szervezett haccacáré, képmutatás és a többi. Az ilyeneket rendkívül rühellem, különösen az elmúlt másfél év fényében. Ismét bebizonyosodott, hogy mennyivel többet tesz a seggnyalás, a szakértelemnél és mennyivel egyszerűbb valakinek a pofáját betömni pénzzel, mint megfelelő szakmai továbbfejlődést biztosítani. Igen Gábor, itt rád gondolok.
A másik probléma, hogy öt év alatt nyolc főnököm volt, és minden egyes főnökkel valahol degradálódott a munka amit végeztem. Talán az tulsó félév volt ami a balfaszságok terén az egészet megkoronázta. Elég ha csak olyan nüansznyi dolgokra gondolok, mint amikor a csoportból angol nyelvű SAP tréningre csak olyan embereket küldtek, akik nem beszélnek angolul.
Ilyenkor jönnek azok a pillanatok, amikor az össszes tanult és belémnevelt morális fék recsegni és ropogni kezd. Némi önismerettel ilyenkor elkerülhetőek a konfliktusok, inkább el kell menni kicsit pihenni, szórakozni. Ahogy tettem azt én is. Így aztán csütörtökön kimentem az állásbörzére, körülnézni új munkahely ügyileg, meg heccelni a kiküldött HR-eseinket.
Maga az esemény elég nagy punnyadás volt. Látszik a pangás rendesen. Javarész munkerő-közvetítők, fejvadász cégek, és multik voltak kint.
Jellemző volt, hogy talán ez volt az első olyan állásbörze ahol nem ettem magam tele repikajával. Az egyetlen hely ahol normális szendvicsek voltak az a NBH toborzó standja volt. Találtam, egy-két érdekes helyet ezeket betámadom majd egy önéletrajzzal.
Pénteken elintéztem a bevásárlást aztán döglöttem egészen ma reggelig. A döglés alatt főzést, C kódolást (Xlib és tsai), egy kis PIC assemblyt, némi PHP-t, hordók, perlit, meszeszsákok átpakolását, fűnyírogatást, képregény olvasgatást, kell érteni. De semmi vészeset, csak nyugodtan, nehogy a fekélyem vagy a hátam jelezni kezdjen.
