Ma esti tanmesénk arról szól, hogy adminként, szerkesztőként, mit is várhat el az ember a weboldalán kialakuló közösségtől, crowfoundingtól és társaitól. Akik nem nem szeretik a hosszú bejegyzést, azoknak elárulom: Igen, azt, a lipicai fajtából.
Szóval, kezdődjék a mese! Hol volt, hol nem volt 2004-ben megalakították a Hackaday nevű kis oldalt, mert a témája túl kényes volt a Engadget olvasóinak kifinomult ízlésének. Az oldal szép lassan nőtt, növögetett, túlélt egy cég eladást a feje fölül és a tulajdonosa okosan megtartotta, mint öregasszonya kedvenc gyöngytyúkját. És lám, ha nem is arany, de a mindennapi rántottára való tojást tojó tyúkocska lett belőle. Kicsit számszerűbben, havi hatmillió oldalletöltés, 31000 követő az oldal youtube csatornáján, 29000 twitter követő, 14000 USD havi bevétel a reklámokból. Szóval kilenc év alatt elég szépen megnőtt az oldal.
Egyetlen picike hiba a képben, hogy az oldal tulaja indított egy másik projectet és erőforrásait ebbe szerette volna fektetni. Tehát ki is tette az eladó táblát az oldalra. És ahogy kellett, az első kicsit fineszesebb szerkesztő rá is ugrott az ajánlatra. Pénzszivattyújával a kezében rá is ugrott a forrasztógyantától, olvadt műanyagszáltól, izzadtságtól és pizzazsírtól bűzlő közösségnek hívott bestia hátára és belevágta. Jó szúnyogként, közösségről, és mindenféle szép kommie eszmékről duruzsolt a bestia fülébe, hátha az így nem veszi észre a pénzszívást. De a közösségből nem mindenki vesztette el a józan eszét és vissza, vissza szóltak a kedves vérszívónak.
Parazita barátunk ahogy kell érezte a nyomást ott lent és szólott neki az oldal tulaja, hogy "ígyjárás" esete forog fenn. De mielőtt, jó emoként, Reparonért nyúlt volna, még posztolt egyet. És ahogy kell a megvezetett kommiek rögtön papírzsebkendő, fáklyáért, a cinikusabbak meg sérvkötőért nyúltak.
Természetesen, a vihar a biliben még gyűrűdzik tovább.
A tanulság? Ha pénzről van szó, akkor előbb-utóbb sok embernek fog fájni a segge, főleg azoknak akik nem kapnak belőle.