Születési ideje 2000. 47. hét, színei szépek, képe éles, jelenleg 1400x1050-es felbontásban szépen "ketyeg" (82.2kHz/75Hz). De... Ma el akartam indítani egy DOS-os progit, 640*350-es felbontásban indul (31.5kHz/70.1Hz), és rondán torz a kép, széleken (bal és jobb oldalon) összenyomva, akárhova tekergetem, csak rosszabb lesz.
Az elektronikától/pákától nem szokásom megijedni, tippelem, hogy javítható a dolog, mert ahogy néztem, a "jóképű monitorokat (IPS LED) igencsak húzós áron mérik.
Minthogy vasárnap este kihunyt a kép és az élet az említett monitorból (R.I.P. (Rest In Pixels), így a monitorguru.hu oldalon régen kinézett Dell U2312HM lett az utóda. Fura a széles kép, meg az óriási hely az asztalon. Hiányzik az öreg monitor, a melegség, ami áradt belőle, a halk neszek, amikkel tudatta, hogy érzi magát... Bár még itt van mellettem a padlón, de kihűlt dobozában nincs már élet, orcáján sohasem lesz már kép. De végül is ilyen az élet - meg a halál - ami van, az egyszer csak múlt idő lesz, megszűnik lenni, átlép a nemlét kapuján - sokszor búcsú nélkül, szótlanul elmegy, és űrt hagy maga mögött. Vagy egy szinte üres asztalt. Persze, a technológiai fejlődés, meg az energiatakarékosság, meg bla-bla-bla... Akkor is a szívemhez nőtt a tegnap elhunyt CRT.
Emlékszem amikor gyerek voltam, és az első tévénk képcsöve végleg felmondta a szolgálatot... Pedig egy szerelő anno még próbált rajta segíteni azzal, hogy a bevett gyakorlat szerint megemelte a fűtőfeszültséget - ami mint tudjuk, csak időleges eredményt hoz, mielőtt végleg eltűnik a kép, végleg megszűnik működni a készülék.
Akkor éreztem valami hasonlót, pedig akkor jóval kevesebbet ültem a "doboz" előtt - ráadásul nem is volt 12 évem rá, maximum a fele-kétharmada.
