Husky blogja

Bő másfél évvel ezelőtt ott hagytam abba, hogy Anglia nem az a kimondottan kapkodós ország. Villanyszámlát például az első egy évben egyáltalán nem kaptam, pedig kimerítettem az EDF minden létező kommunikációs csatornáját. Nembaj - az ingyen villany jó dolog, pláne ha a lakásban minden azzal megy, én meg szóltam nekik időben meg még néhányszor, így nem is erről szól a mai^W tavalyi blogpost.

Hanem arról, hogy mire számíthat egy bölcsész a londoni álláspiacon ha bölcsész is szeretne maradni.

Persze 10 megabittel nehéz learchiválni a Netről az összes pornót, de végülis ez nem az a kimondottan kapkodós ország. Nagyjából március végén írtam, hogy ha az ember európai színvonalú lakást szeretne magának találni Londonban, akkor nem árt időben elkezdenie. Ezt így retrospektíven kiegészíteném azzal, hogy normális lakást (normális környéken, normális áron) találni a lottó ötössel egyenértékű.

Esélyben és értékben egyaránt.

Néhány átalvatlan éjszaka és napi 400-450 lakáshirdetés átnézése után az ember már bele-belerázódik a rutinba és angolos mosollyal ismeri fel az adatgyűjtő scammereket a nemlétező lakásaikkal (kb 5%), a kéthetente picit más árakkal újra és újra meghirdetett lyukakat amik még az angoloknak sem kellenek (másik 5%), és reménykedve várja a havi egy darab megváltó lakást (0.007%), ami legalább a képeken élhetőnek tűnik.

Hát, eltart egy ideig amíg az ember felfedezi hogy Londonban hol lehet az angol konyhától földrajzilag és ízvilágban is a lehető legtávolabb eső kajákat megtalálni, de utána kezd jövedelmező lenni a dolog. Például nem gondoltam volna hogy életem egyik legjobb pizzáját egy Pizza Express nevű hely fogja produkálni. Jó anyag. Visszajárós. Persze nem hazai, így az ember Pesten járva örömmel veti bele magát a város ízeibe.

Vagyis vetné.

A vártnál előbb köszöntött be az unalmas hétköznapi élet. Az ember bejár dolgozgatni, felveszi a város ritmusát (lassabb mint Pesten), megszokja a folyton szembejövő bazi tömeget az utcán. Kezdi felfedezni az ehető végterméket produkáló kajáldákat - éldegél. Illetve megismerkedtem egy magyar párral akik az olimpia elől inkább hazaköltöznek Magyarországra. Működik ez a másik irányban is. Egyik volt kolléga áprilisban, másik volt kolléga meg májusban költözik ide. Adok-kapok, öröm ez a sok szabad mozgás.

A februári hitelkártya-igyénylésemet meg (mekkora sokk) elutasították.

Elnézve a blogbejegyzések körüli trendeket, picit kezdenek erősödni a vélemények arról, hogy hol jó élni és hol nem. Here's my two cents: ott jó élni, ahol jól érezzük magunkat. Ennyi.

Amikor otthon járok, jól érzem magam. Angliában is jól érzem magam. Finn- és Svédország csodaszép hely, Horvátországban heteken át ázni a vízben remek érzés. Bécs gyönyörű város (nem vagyok az a síelős típus), a francia kis pékségek hangulata meg varázslatos. Szlovénián sajnos mindig csak átrohantunk, de gyönyörű tájak vannak, éppúgy mint Romániában. Voltaképpen csak az olaszokra morogtam eddig mindig, meg Egyiptomra mondtam egyszer, hogy egy életre elég volt - de végülis mindennek lehet adni még egy esélyt. Utóbbi két helyen pl vállalom: velem volt a hiba.

A Google menzáját is felvettem a "hol lehet jót enni Londonban" listámra. Mivel az alsó emeletet épp tatarozzák picit, átsétáltunk az utca másik oldalára ahol a kevésbé technikai személyzet küzdött az utolsó szelet baconnel tűzdelt fokhagymás-bazsalikomos csirkéért. Állat jó lehetett, mert az Android Market egyik minőségellenőre is bekönyörögte magát elém a kajasorba (akkor állt be harmadszor) majd utána két percen át olyan kerek csillogó szemekkel zengett ódákat a csirkéről, hogy üsse kő, megkóstoltam én is.

Higgyünk a minőségellenőröknek.

A scriptjeim lassacskán már kezdenek helyettem dolgozni, így mostanában sajnos már nem tudom annyira jól tettetni az intenzív munka látszatát. Ezt alighanem a főnök is kiszúrta, mert a nyakamba ültette az új kollégát, tanítsam már be. A köztünk rejlő kulturális különbségek - hiába adok neki egyszerű önálló munkát, akkor is velem együtt akarja megoldani - látványosan lenullázták a szabadidőmet, így stresszoldásként újra nekifutottam hogy ellőjem valamire a céges ajándék Harrods-kártyát. Két óra céltalan ténfergés után így lett egy vízforralóm 34 Fontért, meg három zsonglőrlabdám 15 Fontért.

£1951 van még hátra, kemény év lesz ez.

Három hónap keresgélés után végre végre végre végre végre találtam egy helyet Londonban ahol baromi jó a kaja, és nem kell érte kifizetni a Franciaországból csak a kedvemért odatoloncolt szakácsot. Sőt - amióta egyszer Bécsben sikerült a Stephansdom mellett igazi Sacher tortát enni, azóta azt az etalont keresem mindenhol. Jelentem, az ebéd mellé eltüntetett süti ugyan nem érte el a bécsi színvonalát, de messze maga mögé utasította bármelyik másik Sacher-klónt amelyekkel az évek során különféle cukrászdákban próbálkoztam. Mégis van hát némi remény az alagút végén: van itt is hümmögősen jó kaja, normális áron.

Persze csapda van a dologban.

Délelőtt 10:30 körül átjött látogatóba az új anyacégből néhány felsővezető és furcsállták hogy miért akarunk mi még egy emeletet kibérelni magunk felett, amikor szemmel láthatóan kényelmesen elfér mindenki. Ez egy körlevelet eredményezett, amiben a vezetőink megemlítették hogy a 10:30-11:00 közti munkába beesés helyett mostantól "might be a bit better", ha esetleg inkább a 10:00-t céloznánk meg. Mivel az angol tapintatossági szótárban az "I kindly suggest you to" magyarul a "kettétéplek ha nem" megfelelője, sajnos vége a szép időknek, mostantól hajnali 10-re kell bejárni dolgozni. Kemény.

Az előző rész tartalmából: egy hónap várakozás után sem jött meg az NI számom, pedig október közepén járt le a magyarországi 15 napos határidőm, hogy bejelentsem eme számsort az OEP számára.

Nos, a skótok munkavégzési hajlandóságát puhatoló november közepi telefonhívásom után három nappal landolt is a postaládámban egy boríték. A cím stimmelt, az irányítószám viszont a hotelé volt, ahol az első 6 napomat töltöttem. Homokzsák lehetett valahol a gépben - a papír aljának tanulsága szerint október hetedikén, három nappal az interjúm után már el is küldték a számomat, épp csak baromira nemjó címre. Azóta gondolkodom, van-e értelme visszamennem a hotelbe egy másfél hónapos levelet követelni rajtuk. Örülnének nekem.

Amikor tíz perccel ezelőtt beütöttem a gépbe hogy :wq, még volt kis elképzelésem arról, hogy mit lenne érdemes összefoglalnom erről a hétről. Aztán a francia lány úgy döntött, itt az ideje egy kis késő esti nasinak és átlibbent a nappalin egy szál bugyiban. Szokott néha. Lefekvés előtt almát enni. Így a kezdeti terveimmel ellentétben a mai post valószínűleg teljesen koncepciótlan és zavaros lesz, miközben hatalmas erőfeszítésekkel próbálom elkerülni, hogy cicikről írjak.

Az angolok szerintem félnek. Vagy legalábbis szeretnek félni. Vagy legalábbis szeretnek olyan dolgokat csinálni, amiktől később jól lehet majd félni. Országimázs-okokból viszont itt ezt előrelátásnak hívják.

Tegnap vacsora mellé megnéztem a Totalcar 4. epizódját és együttérzőn mosolyogtam, amikor Karotta megtalálta a forróvizes csapot a McLaren központbna(*). Természetesen az angolok is tisztában vannak vele hogy a csapjaikon a bolygó másik fele hülyére röhögi magát, ezért nyilván nemzeti büszkeségből itt is feltalálták a más országokéra nyomokban emlékeztető, középen tekerhető csapokat. Általában zuhanyzókban jönnek majd szembe, de megnyugodhatunk, ezeket sem lehet égési és fagyási sérülések együttes akvirálása nélkül használni. Persze ezen itt nem éri meg kiakadni, de viccelődni azért lehet rajta kicsit.

Mivel a sales-eseknek a héten sikerült összehoznia egy néhány milliós szerződést (nem Fontban, csak Dollárban), kapunk új játékokat. A srácokkal így adódott is némi vallási vita, hogy a két új Dell keretet fél- vagy teljes magasságú Blade-ekkel töltsük meg. A kicsibe ugye csak 288 giga RAM megy, a nagyba 512 giga, a cég Java fejlesztői meg nagyjából öt perc munkával tudják kienni a memóriát egy egész keret összes szerveréből.

A végén a kisebb Blade-ek győztek, mert azért itt is néznek árcédulát.

Ha megjönnek, kezd majd végre érdekes lenni a helyzet, mert a két keret földrajzilag picit távolra kerül majd egymástól, és nekem kéne közéjük összedrótoznom a failovert - ezt jelenleg kézimunkával és elég ronda méretű adatbázisok másolgatásával oldják meg, ami nem igazán mutat jól a rendszerterv "átbillentési idő" című fejezetében. A következő hónapomban tehát valahogy agyon kell majd replikáltatnom az összes DB-t és VM-et, anélkül hogy túlságosan megölném a linket. Mert természetesen a félelmetes fejlesztők néha több adatbázisműveletet hoznak össze mint amit valós időben át lehet vinni a kontinensek közti bérelt dróton.

Hát, két és fél hétig dolgoztam a cégnél.

Mondtam is tegnap a főnöknek, hogy ezek szerint nem jó ómen ha én elkezdek dolgozni valahol, mert az előző munkahelyemen is kb. hajszálpontosan ugyanez történt. Ott én voltam a 140. dolgozó amikor bekövetkezett, itt pedig a 130., amikor hivatalossá vált a tény - kettőből kettő meg már gyanúsan sok közös szál. Utána koccintottunk a pezsgővel, majd megpróbáltuk elpusztítani a 20 tepsi szendvicset amit annak az örömére hoztak, hogy a cégünket megvásárolta egy nagyobb cég. Az új név megjegyzését elősegítendő járt némi szóróajándék és fejenként £2000 értékű Harrods ajándékkártya is - amiből igaz hogy kb. két tábla közepes csokoládét lehet ott venni, de mindenesetre jóval kedvesebb gesztus mint az a nagy lóf.sz amit ennek az otthoni megfelelője után kaptam anno.

Kezdek morfondírozni, hogy mégsem a Barclays-nál nyitok számlát, hanem második felindulásból elsétálok az első Lloyds-ba. Köll a töknek az a contactless bankkártya. A hónap végére ugye le kéne adnom a HR-nek hogy hova kérném a pénzt, a Barclays viszont a lakcímigazolással már kezdi alulmúlni az eddig leütött lécet is. :)

A bérleti szerződésem ugye nem jó, mert azt pénzért is lehet venni, tényleges cím nélkül. A lakcímkártyámon nincs kép, a személyimen nincs lakcím. A cégben a HR nyomtatott nekem szent papírt, amin minden lehetséges adatom rajta van a lakcímemmel együtt, de mivel a "levél a HR-től" nincs a Barclays "mivel nyithat számlát" listáján, ez sem fogadható el. Akkor kezdtem el végleg röhögni, amikor B tervként eléjük toltam a magyarországi számlakivonatom, hogy akkor ideiglenesen nyissuk meg azzal a címmel, majd hatalmas köröket futva végül kinyomozták hogy az sem fogadható el, mert az nem egy folyószámláról szóló számlakivonat, hanem egy értékpapírszámláról szóló számlakivonat, és a "mivel nyithat" listán tételesen felsorolva értékpapírszámla-kivonat sajnos nincs. Mivel az erdők védelmében évekkel ezelőtt lemondtam a papíralapú folyószámla-számlakivonatomat, ugye hiába nyomtatom ki nekik a netbankból jövő PDF-et (ami dettó ugyanolyan mint amit anno kaptam postán), az meg az én nyomtatómból jött ki és nem egy bankéból - tehát nem jó.

Az interjú során a bemutatkozó és leendő kollégák megpróbáltak elijeszteni a cégtől ("RUN! THIS IS HELL!"), amit akkor általános laza viccelődésnek fogtam fel. Végülis, mi rossz lehet egy olyan helyben aminek a világon szerteszét szórt datacentereiben ezres tételben vannak linuxos cuccai az ezt kiszolgáló egyéb játékokkal, bármit piszkálhatok, és a munkakezdésnél elég beesni délelőtt 10-11 közé?

Nos, hétfőn a kollégák fele délre esett be, mert az éjjel 2 körül befejezett tűzoltás után aludni is szerettek volna kicsit, kedden pedig (miközben kidobta a már következő nap éjjelről megmaradt sörét) a mellettem ülő srác közölte a főnökkel, hogy a következő hétvégét inkább kiveszi szabadságként, csak hagyják már játszani a gyerekével. A hétfői káoszban annyira nem jutott rám idő, hogy nekem kellett elsétálnom a sarki Apple store-ba a céges gépemért - "háát, mondjuk azt kérem ott, meg azt a kettőt".

A hidegfrontnak köszönhetően végre láttam egy óra erejéig angol esőt. Éjjel rókát átmenni a zebrán, a konyhában meg féltenyérnyi pókot. Jóízűen ehető kaját még nem. A mangós-garnélarákos szendvicsről egyelőre nem tudom eldönteni hogy borzasztó, vagy annyira furcsa, hogy már majdnem elmegy.

Mostanra rájöttem, hogy az emberek nem azért akarnak mindenáron nekem jönni az utcán mert rossz oldalon megyek, hanem itt egyszerűen csak jóval nagyobb a népsűrűség és mindenki megszokta, hogy centikre húz el a másiktól. Továbbá alkotmányos joga van S, vagy Z alakú pályán közlekedni. Nem kell kitérni, menni köll mint a tank, és minden a helyére kerül, max szorizik az ember néhányat. A reggeli és esti csúcsban normális ha a metrón az emberre rámásznak a nők, és ugyanennyire normális az is, hogy a pasasok is. Ízlés dolga.

A héten megjött az utolsó két otthoni e-mail is, amit még vártam. Mielőtt kijöttem, szétnéztem még gyorsan utoljára Magyarországon is állásügyben, hátha. A levelek tartalma az volt, amit vártam: "Sajnáljuk, de mint ahogyan azt már valószínűleg ön is észrevette, nem önt vettük fel."

Teljességgel megdöbbentő, hogy egy nettó 400e-s elvárás mekkora hendikep tud lenni álláskeresésnél, pedig nem szar helyekre jelentkeztem ám - sőt. :)

Volt mindig egy kis magánszámom, amit állásinterjún eltáncoltam ha az interjúztató véletlenül rátévedt a fizetési igényemet firtató kérdésre. A képlet borzasztó egyszerű: tíz év múlva el kell kezdenem spórolni a gyerekek egyetemére/lakására, tehát nagyjából 120 hónapom van kipipálni két dolgot: normális méretű kertes ház normális helyen, két darab autó. Kertes ház mondjuk 50 millió plusz két közepes autó az mondjuk 2*5, szumma 60 osztva 10 év osztva 12 hónap, az havi nettó 500e. Na, de addig enni, lakni, kommutálni is kell valamiből, tehát mondjuk plusz 80e albérlet, 20e benzin, 50e kaja, rezsi, ezaz, legyen még mondjuk havi nettó 150e. Öccáz meg zázötven az 650, és akkor még nem mentünk el nyaralni, tehát a kényelmes élethez mondjuk legyen 700e a havi nettó elvárás. Ebből még Budán nem él az ember túl puccosan, csak tartja a tízéves tervét, így ezt nem mondanám átlagon felüli fizetésnek, csak pont annyinak, amennyire szükség van.

A búcsú Magyarországtól picit fájt. Továbbra is gyönyörű és élhető helynek tartom, de ha a képletben odáig jutok hogy a három gyereknek miből veszünk majd lakást ha mondjuk kettő külföldön szeretne tanulni, picit sűrűbbek lesznek a felhők. Persze - én is vígan elvoltam a kollégiumban 100 évig, ők is ellesznek, de ha már itt múlatom az időt ezen a bolygón, miért ne próbálja meg az ember. Emberi erőforrásban tökmindegy hogy hol múlatom az időt, múlassuk hát jó helyen.

A volt kollégák szerveztek egy frankó búcsúsörözést, ezúton is köszönöm a fénykardot és a "scripting for food" pólót, hasznosak lesznek az úton. Öcsémnek átadtam a kocsikulcsot, eddig nem ülhetett bele, így a héten gyorsan körbekabriózta a várost. Boldognak tűnt. :)

A gép indulása előtt leugrottunk még egy szezonvégi hétre elbúcsúzni a tengertől: ki tudja mikor látjuk legközelebb. Meggondolatlan ötlet volt. A vízen lebegve ugyanis rájöttem, nekem voltaképpen semmi kedvem most Londonba menni - munkanélkülinek lenni és vízen fekve elunatkozni a napokat egészen tökjó... Mindaddig, amíg az embernek nem kell a modern civilizáció primitív vívmányain aggódnia - mint például a pénz. De azt még egyelőre kell, így badarság lenne áttenni néhány hónappal későbbre a repjegyet... valahol, valamikor el kell kezdeni.

Nno, akkor EZT ideidézem, mert lassacskán szerepe lesz, és hátha segítenek majd valakinek a következő fél évem postjai (de ha más miatt nem - nekem, hogy ne unjam nagyon magam az elején):

Ühüm, 7+ éve munka, a jelenlegi helyemen negyedik éve ülök, frankók a kollégák, jól érzem magam, a fizum 80%-át nem költöm el, stb. De ha a gyerekvállalás előtt nem élünk néhány évet külföldön, akkor utána már sosem fogunk. Így a jelenlegi terv szerint idén nyáron/ősszel költözés lesz. (Néhány év múlva meg vissza, ha már iskolába kell járatni a gyereket.)

Rejtett telefonszám csörög. HR-es lány, nagy cég: holnap reggel remek a csillagállás, minden releváns vezető bent van aki az interjú szempontjából fontos. Hamahama menjek be reggel, de okvetlenül szóljak ha valami közbejönne. Mivel épp útközben vagyok, kérek az egészről egy emlékeztető mailt, boldogan elválunk.

Az emlékeztető mail sosem érkezik meg. Holnap tehát megyek, csak nemtom hová, és ki a kontakt. :P
Na jó, az épületet valószínűleg eltalálom, de a portán elég hülyén fognak rám nézni. :)

Ismerős* konzulense bazisok mintát szeretne gyűjtetni, így beállok a koldulók sorába.

Bazisok = akkor is nyugodtan töltsd ki, ha nem vagy a megjelölt korcsoportban: válassz egyet, és töltsd ki az akkori tudásodnak megfelelően. De ha nem ismerted Linus-t 13 évesen, akkor sajnos azt nem lehet írni. :)

http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/446481627/1/

--
*: az iwiw-es profilképére ne tessék ráizgulni, már foglalt. ;)

dbw:~ husky$ ping6 hup.hu
Request timeout for icmp_seq=0
Request timeout for icmp_seq=1
Request timeout for icmp_seq=2
^C
--- hup.hu ping6 statistics ---
4 packets transmitted, 0 packets received, 100.0% packet loss

dbw:~ husky$ ping6 ipv6.google.com
16 bytes from 2a00:1450:8007::6a, icmp_seq=0 hlim=52 time=23.541 ms
16 bytes from 2a00:1450:8007::6a, icmp_seq=1 hlim=52 time=23.686 ms
16 bytes from 2a00:1450:8007::6a, icmp_seq=2 hlim=52 time=23.360 ms
^C
--- ipv6.l.google.com ping6 statistics ---
3 packets transmitted, 3 packets received, 0.0% packet loss
round-trip min/avg/max/std-dev = 23.360/23.529/23.686/0.133 ms

Titkosítottam a teljes diszket. Bootolni csak pendrive-ról lehet. A doksi azt mondja, az esetleges adatvisszaállításhoz mentsük le egy biztos helyre a kulcsokat.

Szóval:

Master Key: 54 75 64 6F 6D 2C 20 73 7A 61 72 20 70 6F 65 6E 20 76 6F 6C 74 2E 20 44 65 20 63 73 65 72 65 62 65 20 61 20 73 61 6C 74 2D 62 61 20 69 72 6F 6B 20 65 67 79 20 76 69 63 63 65 74 2E

Salt: 42 65 6D 65 67 79 20 61 20 6E 6F 67 79 6F 67 79 61 73 7A 20 65 73 74 65 20 66 61 72 61 64 74 61 6E 20 61 20 6B 6F 63 73 6D 61 62 61 2C 20 65 73 20 66 65 6C 73 6F 68 61 6A 74 3A 20 56 65 67 72 65 21 20 41 72 63 6F 6B 21