Breakfast at Tiffany's

Persze nehéz dönteni mert a pult egyik oldalán Googlerek és Nooglerek, a másik oldalon meg válogatott szakácsok küzdenek az érvényesülésért és a Katica büfében látott kétféle menü meg a bableves-somlói kombó helyett nagyjából 15-20 méter kaja van, ahol kis tálcák-tepsik kavalkádjában 40 centinként változik a kínálat. Bizisten megtettem minden tőlem telhetőt, de a tizedét nem tudtam végigkóstolni. Todo: legközelebb.

Az interjúkról mindenféle huncut NDA-k miatt csak annyit tudok írni, hogy meglepően könnyűek. A telefonos egyórásokon inkább a nagyon reményteleneket szűrik ki, az 5x1 órás személyes verziókon pedig közepesen könnyű, ámde érdekes problémákkal kell eljátszanunk. Odabiciklizés előtt átfutottam az első néhány Gugli-találatot mások interjújáról, évek óta változatlan a procedúra. Mivel több helyen olvastam hogy nem szeretik ha az embernek gyenge átlaga volt az egyetemen és nem programozó diplomája van, az interjúkon genya módon jól kihangsúlyoztam hogy direkt azért mentem villamosmérnöknek mert a programozásnak köze nincs a matematikához, az egyetemeken pedig mégis hermitikus mátrixokon és gráfokon át próbálják elmagyarázni a felhasználóbarát grafikus felülethez és a hangkártyavezérléshez szükséges tudást. Ebből én meg sosem kértem, nálam a programozó és a matematikus két külön állat, én meg hülye vagyok a matekhoz. Jó ezt már az elején tisztázni.

A különféle blogokon olvasottakkal ellentétben viszont az interjúztató srácok teljesen jófejek voltak, csak az egyikőjükből tudtam kiváltani egy picit ingerült kirohanást hogy legyek már szíves azonnal visszatérni a kérdéséhez, mert a "hogyan skáláznám fel az előbb megtervezett rendszert 100-200 millió felhasználóra" válaszomhoz szerinte nem tartozik hozzá a saját személyes tapasztalatom arról hogy hogyan tudtam tök hatékonyan keresési időt csökkenteni a találati pontosság megtartása mellett amikor jónéhány éve saját webes keresőt kódoltam össze a koleszban. Hát, ő tudja, szerintem releváns volt, de ezen nem veszünk össze. :)

Igent mondanék egy állásajánlatra-mutató a személyes interjúk előtt: 75%
Az ott eltöltött fél nap után: 50%
Alvás után: 65%, és le-fel ingadozik annak függvényében hogy milyen szempontok alapján nézem.

De már csak a kaja és a tapasztalat miatt is melegen ajánlom mindenkinek: ha megnéznéd a helyet, jelentkezz. A hely pedig rulez. Max véletlenül felvesznek - na bumm. A dolog legfontosabb része viszont az, amikor az ebéd egy óráján felül az interjúk végén 15-15 percre megfordíthatjuk az asztalt és elbeszélgethetünk a leendő kollégákkal a meló jellegéről, a csapatról, a cégen belüli továbblépésről, az ügyeleti beosztásról, vagy akár arról hogy mi a tökért lógnak sárga mágneses gumikacsák a plafonról.

A felvételi procedúra ezután erős hasonlóságot mutat a PageRank algoritmussal: akire sokan hivatkoznak, az biztos jó. Ha a telefonon keresztül és a személyesen megismert mérnökök is jókat írnak rólunk, akkor utána ezt tudjuk majd kiegészíteni volt tanáraink-kollégáink-főnökeink rólunk szóló írásaival. Bónuszpontok járnak azért, ha ezek közül valamelyik Google-dolgozó. A tanáraink véleményét súlyozza majd a félévek görgetett tanulmányi átlaga. Gyanús, hogy a kettes pszichológia szigorlatom és közgazdaságtanom, vagy a hármas analízis és elméleti villanytan jegyeim nem fognak sokat javítani a rendszermérnöki képességeim értékelésében.

A tök kellemesen eltöltött nap mellett viszont már csak azért is megérte elmennem, mert így tudtam ötletet lopni hogy mit kérdezzek azoktól akiket én interjúztatok mostanában a cégnél. Borzasztó a felhozatal, két hónapja keresünk embert és alig esett be eddig második körre is visszahívott hozzáértő - pedig csúnyán szaporodnak az adatközpontok, kéne 1-2 kocka. Mostanában mindenki lapít amikor Ausztrália kerül szóba, valakinek majd el kéne repülnie összelegózni a kezdőszekrényeket. Messze van.

Hiába, kezdődik a nagyvállalatiasodás, a támogatott munkakörnyezet mellé megérkeztek mindenki asztalára a Cisco IP telefonok és az RSA tokenek is. A pesti felmondásom után így csak alig 4 hónapot kellett elviselnem eme létfontosságú eszközök nélkül. Nem azért csóválom a fejem mert engem meg a konkurens Vasco pecsételt le, hanem mert biztonságilag ez visszalépés az eddig használt csipkártyákhoz képest. A vezetékes telefon, meg - ugye.