Királyi Posta

Tegnap vacsora mellé megnéztem a Totalcar 4. epizódját és együttérzőn mosolyogtam, amikor Karotta megtalálta a forróvizes csapot a McLaren központbna(*). Természetesen az angolok is tisztában vannak vele hogy a csapjaikon a bolygó másik fele hülyére röhögi magát, ezért nyilván nemzeti büszkeségből itt is feltalálták a más országokéra nyomokban emlékeztető, középen tekerhető csapokat. Általában zuhanyzókban jönnek majd szembe, de megnyugodhatunk, ezeket sem lehet égési és fagyási sérülések együttes akvirálása nélkül használni. Persze ezen itt nem éri meg kiakadni, de viccelődni azért lehet rajta kicsit.

A céges mosdókban ki is van hát sárgamatricázva a csapok fölé, hogy "Caution! Hot water!", merugye mi más jönne a melegvizes csapból, mint melegvíz. Ennek egy angol számára pláne nincs jelentősége, hiszen már gyermekkorukban kiégett a tenyerükből minden hőérzet, külföldiek számára pedig legalább ennyire fölösleges kiírni, hiszen az első itteni kézmosás után úgyis beleég az emberbe, hogy ezekkel itt vigyázni kell.

A skót akcentusban sajnos csalódnom kellett, mert a Glasgow-i helpdesk másik végén teljesen átlagos angol hölgy vette fel a telefont, így a rászánt öt perc helyett másfél alatt sikerült letisztáznunk, hogy ők márpedig három nappal az interjúm után kiküldték a levelet az NI számomról amit én harminchárom nap után sem kaptam meg, így ők újraküldik mielőbb, bocsivisszhall. Viszont a Királyi Posta elvileg sohasem téved, így lehet számolni azzal, hogy előbb-utóbb valaki segélyt igényel az én NI számommal. Ráérős időmben így elsétálok majd néha utánanézni hogy most épp merre igényelgetek Angliában, mivel ezt online nem annyira lehet megtenni.

A csütörtök további nagy meglepetése a Rolls Royce Phantom VI volt, amiről a régebben látott képek alapján nem gondoltam volna, hogy élőben ekkora böhöm tágas nagy autó. De az. A benne ülő néninek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, amíg el nem kezdtek körülöttem mutogatni az emberek hogy úristen, Királynő! Meglepő, hogy másfél hónap után csak úgy elgurul mellettem az utcán, de ezek szerint a belvárosban dolgozni jó. Leszámítva persze azt, amikor az ember épp nem tud elugrani kajáért mert az utca tele van lovasrendőrökkel és diákokkal, de az is jó buli volt.

Remek szervezésre utal, hogy a diákok előtt 20 paci csinálta az utat, utána elhömpölygött kb 2000 diák (a sajtó szerint 10000, de én jó HUP-osként megszakértettem), majd a sort néhány utcaseprő kocsi zárta akik mindjárt el is tüntették a felvonulás minden nyomát - az egésznek nyoma sem volt 15 perc után. Ehhez képest amikor a királynőt biztosító két tök átlagos motoros rendőr lestoppolta a forgalmat, a kocsik megjelenéséig senki nem értette, minek a felhajtás. Más kor, más elvárások.

Apropó elvárások. A kajaboltokban kezdenek megjelenni a karácsonyi szendvicsek, amik attól karácsonyiak, hogy a pulykamellet tőzegáfonyalekvárral dobják fel bennük. Annyifélét ettem már itt, hogy azt kell mondjam, némely másik kombinációhoz képest a lekvárospulykás-spenótos szendvics egész jó.

Ha esetleg valaki még nem tudná - Angliában a "lunch" többnyire két vékonyka reggeli szendvicset takar. Pontosabban egyet, kettőbe vágva. Az eheti céges ingyenebédet pénteken pl. azok kapták, akik piros ruhában jöttek és volt rajtuk pipacs. Én viszont a délelőtt 11-kor beiktatott állami 2 perces csendnek örültem a legjobban, mert addig végre lehetett rendesen dolgozni az irodában. Még a mobilszolgáltatótól is jött tájékoztató e-mail, hogy "ma délelőtt 11:00 és 11:02 között ne nagyon hívják az ügyfélszolgálatunkat, mert úgysem vesszük fel, bocsi".

* - Azt persze mindenki tudja hogy a center itt centre, így érdekességként: az enroll viszont enrol, a tire pedig tyre.