Logging in: Harmadik hét

A hidegfrontnak köszönhetően végre láttam egy óra erejéig angol esőt. Éjjel rókát átmenni a zebrán, a konyhában meg féltenyérnyi pókot. Jóízűen ehető kaját még nem. A mangós-garnélarákos szendvicsről egyelőre nem tudom eldönteni hogy borzasztó, vagy annyira furcsa, hogy már majdnem elmegy.

Mostanra rájöttem, hogy az emberek nem azért akarnak mindenáron nekem jönni az utcán mert rossz oldalon megyek, hanem itt egyszerűen csak jóval nagyobb a népsűrűség és mindenki megszokta, hogy centikre húz el a másiktól. Továbbá alkotmányos joga van S, vagy Z alakú pályán közlekedni. Nem kell kitérni, menni köll mint a tank, és minden a helyére kerül, max szorizik az ember néhányat. A reggeli és esti csúcsban normális ha a metrón az emberre rámásznak a nők, és ugyanennyire normális az is, hogy a pasasok is. Ízlés dolga.

Ezen túl összevesztem egy nővel. Egy hedge fundhoz toborzott volna be hétfőn (60k), de mivel erre a hétre már teljesen be voltam táblázva, megpróbáltam racionális érveket sorolni az elküldött két pozíciója ellen. Éjjeli ügyeletet nem szeretnék, a másik pedig a leírás alapján erősen IT support jellegű lett volna, kevés szerveroldali melóval. Megpróbált meggyőzni hogy nem kell a kiírást szó szerint vennem, az éjjeli ügyeletet hiába írták oda, nem is lesz, a másik pedig dehogy user support, csak tölteléknek van odaírva három különféle megfogalmazásban, hogy user support. A végén köszönés nélkül tette le, szerintem ő már nem fog többet hívni. Rámenősek tudnak lenni.

A keddi interjún az arcomba mondták hogy kellek (55k), és ezzel kölcsönösen egyetértettünk. Ennek értelmében megpróbáltam lemondani a csütörtöki City-s interjút (65k), de helyette megtapasztalhattam, hogy az ügynökök nem ismerik azt a szót, hogy nem. A racionális érvek itt sem segítettek, így végül hagytam magam és mégis elmentem. Kellőképpen ledöbbentem a Tower 42 tetejéről nyíló látványon, és a cégben is kellemesen csalódtam - jó hely, lenyűgöző kilátással és belsőépítészes üveg-acél irodával. Viszont szabadidőm nem lenne mellette este sem, biciklivel plusz negyed óra a keddiekhez képest, így az első évre inkább a keddi srácok. Akik azóta küldik a szerződést, de mivel hétfőn már az első munkanapom lesz, legkésőbb akkor úgyis kiderül az apróbetű. A City-s ügynök ezután megértőnek tűnt, de búcsúzásul még megfenyegetett: fél év múlva visszatér, hátha mégsem tetszik a másik cég. Jó arc, jutalék nélkül is.

Ezen túl megpróbáltam bankszámlát nyitni. Magyarországon ugye elmegy az ember a fiókba, nyomtat magának sorszámot, újságot olvas kb háromnegyed óráig, majd aláír néhány papírt és hazamegy boldogan. Itt az ember bemegy a fiókba, elcseverészik az ajtónállóval aki lefoglal a számára egy időpontot valamikor a jövő héten - és akkor talán vissza lehet menni számlát nyitni. A nemzetközi hírű angol konyha miatti enyhe hasmenés (egy hete küzdök vele) viszont kicsit átírta a délelőttömet, így 10 percet késtem az időpontomról. Mivel a banki nyilvántartás szerint egy számlanyitás 60 percet vesz igénybe, egyértelmű hogy a maradék 50 percben már esélyem nem lett volna számlát nyitni. Katika sajnálkozva reszelte tovább a körmeit a pult mögött, az ajtónálló pedig felajánlott egy újabb remek időpontot a jövő hétre. Nem kértem.

Helyette besétáltam a City-be, ahol állítólag hemzsegnek a bankárok. Lehet benne valami, mert nagyjából 2 perc várakozás után kaptam is ügyintézőt, aki 10 perc alatt kiderítette hogy a magyarországi számlakivonatom ugyan remekül alkalmas lakcímigazolásnak (az angol albérleti szerződésem például nem), de sajnos magyarul van, azt pedig nem értik. Látja ő angol szemmel is hogy ott a tetején a nevem és a lakcímem, sőt, ez a lakcímkártyámmal még egyezik is, de a lakcímkártyámon nincs kép, a bankszámlakivonatom pedig magyarul van, így hivatalos fordítás nélkül nem tudja elfogadni. 15 perc alatt sikerült megtakarítanom egy hetet, plusz kaptam egy tippet: ha megjön postán az NI numberem, azt a papírt már el tudják fogadni angol lakcímigazolásnak. Így az értesítő levél és az útlevelem birtokában már semmiség számlát nyitni. De ez majd kiderül, addig még van 2-3 hét.

Bürokráciában amúgy tényleg jók. Az NI interjún is kérte a nő hogy bizonyítsam álláskeresésem tényét. Nyújtottam neki az iPad-et 80+ levéllel, hogy "E!", de rá se nézett. Neki papíron kell, mert csak azt tudja csatolni. Felajánlottam, hogy elforwardolom neki az összeset, öljön fákat helyettem ő, de nem szereti a printert. A tájékoztató alján megpillantottam egy sort hogy felhívhatnak-leellenőrizhetnek bárkit akit megadok az igényemmel kapcsolatban, hát akartam is adni 10 ügynököt akikkel legalább leveleztem már egyet. De arra is csak legyintett: ijesztgetésül írják oda, esze ágában sincs telefonálni. Ebben maradtunk - ő ráírta az igénylésemre hogy nem bizonyítottam semmivel hogy állást keresek, én meg aláírtam. Izgalmak. Dehát nem én lennék, ha nem nehezíteném önmagam és mások dolgát.

Eheti költségek:

Szoba a harmadik hétre: £100
Rezsi a harmadik hétre: £25
Bérlet: £28
Mobiltöltés: £15
Fürdőköpeny: £25
Kaja 7*£8: £60
Krispy Kreme fánkok: £6 (Ez még mindig 6 fonttal több mint amennyit szeretnék költeni.)

Szumma: £259

Hozzászólások

Ápszilon. :)

Olyan helyet kerestem, ahova délelőtt 10 körül is be tudok esni a biciklimről és nem azt nézik hogy már megint késtem fél órát, hanem konkrét projektek vannak konkrét határidőkkel és az számít hogy a nap végére mit rakok össze. Abban meg jó vagyok. (Későig dolgozásban is. Korán kezdésben kevésbé, mert előző nap későig dolgoztam.)

Valahol persze picit bánom hogy nem töltöttem ki a rászánt 2-3 hónapot interjúzással, de az eddigiek alapján akár "I", akár "Y", nem lett volna mellette akkora szabadságom mint itt. Az pedig jól jön a következő hónapokra mert egy rakás dolog halmozódott össze a TODO listámon az elmúlt néhány évben amíg három helyen dolgoztam egyszerre. :)

Azt a £60 kaját magyarázd már meg nekem lécci, mit lehet ott ennyiért enni, hogy elég is legyen?

Egyszerű: YMMV. 75 kiló vagyok, nem végzek fizikai munkát, és nem azért jöttem hogy minden nap étteremben egyek. :)

Átlagos szendvics: £1- £3
Bolti mikrózható készkaja: £2-£4
Kenyér: £0.5 (2-3 napra elég)
Tej: £1 (2-3 napra elég)
Sonka: £3 (3-4 napra elég)
Vegyes saláta: £2 (3-4 napra elég)
Sajtkrém/vajkrém: £1 (2-3 napra elég)
Nutella: £1 (2 hétre elég)
1 liter joghurt: £1.5 (4-5 napra elég)
6 darab vajas croissant: £1 (2 napra elég)
Pizza: £16 (de ha érte mész kettőt kapsz, tehát £8 - az itteniben annyi a zsír, hogy kb egy napot elmegyek egyről)
McDonalds menü £4-£5
Tesco MealDeal (szendvics+üdítő+csoki) £2.5
Rendesebb kaja a Vapianoban: £9
Átlagos ebéd az IKEA-ban: £5

Egy átlagos napot simán ki lehet hozni egy reggeli MealDeal-ből (£2.5), ebédre készkajából (£4), meg vacsorára valami átalányáras otthon összerakott szendvicsből. A legdrágább "kaja" amit eddig vettem az 1 liter Baileys volt 15 fontért, amivel ízesítésként a gabonapelyhemet öntöm fel a tej mellett (1-2 hónapra elég).

(Lazán kapcsolódó bulvárirodalom a divany.hu mai cikke - Frei Tamás: Külföldön olcsóbban tudok élni, mint Budapesten)

Abban viszont igazad van, hogy aki hagyományos magyar kajákon nőtt fel és reggelire betolja az öttojásos szalonnás rántottát, délben elszopogatja a pörköltet kis nokedlivel, utánaenged egy somlóit, majd lefekvés előtt még eltüntet egy könnyű vacsorát főtt sonkával és tojással, az ennyiből itt éhen halna. (De hál'stennek az én energiaháztartásom olyan, hogy kevés pénzt kell szarrá konvertálnom.)