Cicik.

Amikor szeptemberben először lementem a metróba, egy hirdetés fogadott: "Nyáron meleg van! Ha szomjas vagy, igyál vizet! Legyen nálad víz! Szomjan halsz!" ... Messziről jött emberként nem értettem hogy a kilégzés-belégzést miért kell reklámozni, így elkezdtem keresni a plakáton hogy melyik marha vizes cég találta ki ezt, mert akkor tőlük többet nem veszünk ropit sem. De sajnos közérdekű hirdetés volt.
A második egy busz oldalán jött szembe (érted: oldalán, szembe): "Közeleg a digitális átállás! TV nélkül fogsz maradni! Ne aggódj! Lehet hogy írunk neked!" ... Csak egy hónappal később találkoztam a másik felével amiből leesett, hogy a 75 év felettieknek fognak írni, és (elvileg csak) őket pánikoltatják. A reklám elejéből nem ez jön át, pláne hogy az angolok mindene ugye a TV.
Még a Gugli is szokott hirdetni néha - ők néhány hete azzal sokkolták az embereket óriásplakátokon, hogy "Feltörik a postaládád! Ellopják az identitásod! Add meg nekünk a mobilszámod és akkor biztonságban vagy!"

Szerencsére a "Ha szomjas vagy: igyál!" plakátokat leváltották a "Zárd be az ajtót ha eljössz otthonról! Ki fognak rabolni! Csak emlékeid maradnak!" hirdetések, így a biztos szomjhalál tudatába már belefásult célközönség a télen új témának örülhet.

Elmondom, hogyan kapcsolódik ehhez a hitelkártya-igénylés.

Magyarországon az ember ugye úgy köt mobiltelefon-előfizetést, hogy bemegy, aláírja, és ha nem fizeti be a sárgacsekket egy hónap múlva, akkor majd Pityka és barátai (a továbbiakban: behajtók) izomból megoldják. Angliában az ember addig nem köthet(*) mobiltelefon-előfizetést, amíg nincs értékelhető hiteltörténelme (credit history, credit rating), mert okos közgazdászok rájöttek, hogy a havidíjat az ember bizony utólag fizeti be, a szolgáltató részéről tehát az egy egyhónapos hitel, ezért biza jól el kell bírálni.

A hitelbírálatnak persze meg kell adni a tudományosság látszatát, így itt három komoly cég is foglalkozik azzal hogy nyilvántartsa, kinek hány bankszámlája, milyen és mekkora hosszú keretű hitelkártyája van, szerepel-e bírósági és rendőrségi végzésben, illetve bejelentett szavazópolgár-e és milyen címen. Ha késve fizetünk be egy számlát, az megjelenik az itteni logban, mint ahogyan az is, ha valaki a hitelképességünk után néz. Aztán ebből az adatbázisból frankókat lehet lekérdezni. Például ha valaki túl sokat költözik, az gyanús és nem kap hitelt. Ha valaki hitelképességét túl sokat kérdezték le, az csakis azért lehet mert ő igényelt hiteleket, így nem kap majd nálunk sem, hiszen biztosan azért jött ide, mert a többiek már elutasították. Ha valaki nem szerepel a szavazói jegyzékben az nyilvánvalóan bűnöző, ezért nem hitelképes és félünk tőle. Ha valakinek több hitelkártyája is van és soha nem csúszott egy számla befizetésével sem, az sem kap hitelt, mert valószínűleg nálunk is mindent időben fog fizetni és nem lesz rajta hasznunk. Angol logika.

Ha a magyar ember tehát valami véresen komoly dologba vágna itt bele (mint például egy 25 Fontos mobiltelefon-előfizetés), akkor meg kell erőszakolnia eddigi pénzügyi gondolkodását ("az a péz az enyimé, ami a zokniban van"), és meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy vásárlásoknál a bankkártya elé hitelkártyát ajánlott tennie. No nem azért mert hitelre van szüksége, hanem mert hitelkártyák segítségével lehet a fenti adatbázisokba jó bejegyzéseket generálni, és jó bejegyzések birtokában az ember itt könnyebben bérelhet majd egyszer magának lakást, autót, vagy akár: mobiltelefonra is előfizethet.

Mivel saját előfizetéses mobilra nincs szükségem (a céges kártya all inclusive), a cicik pedig jelentős demobilizáló hatással bírnak, egyetlen érv szól a hitelkártya mellett - jó bejegyzéseket generálni az adatbázisba hónapokig/évekig tart, így célszerű időben elkezdeni. Ennek első lépése pedig........ A szavazói jegyzékbe történő regisztráció. Ami nagyjából egy hónap múlva kerül át a rettegett adatbázisokba, lehetővé téve számunkra valamelyik hitelkártya megigénylését(**), amelyen tök értelmetlenül átforgathatjuk majd a bankkártyánkon lévő pénzt. Hogy hosszú hónapok múlva szükség esetén büszkén mutogathassunk az adatbázisra: lám, kibírtuk hogy ne vásároljunk mindjárt az első héten két helikoptert, mennyire jól bánunk hát a hitelkeretünkkel. Játék a számokkal.

A hitelbesorolásunk javításához használhatjuk egyrészt a Magyar Kormány épp aktuális módszertanát, másrészt utánaolvashatunk a neten. Ott fogunk találkozni olyan kommentekkel, ahol a páciens épp nem érti hogy miért utasították el a hiteligényét pusztán azért, mert nem szerepel a választói jegyzékben. Majd meg is indokolja hogy ő márpedig oda soha nem fog jelentkezni, mert az publikus, és a címére azonnal jönnek majd a szatírok, azoktól pedig fél. Meg ez amúgy is a kormány aljas módszere hogy mindenkit nyilvántartsanak. Ezután mély sóhajtással lecsukjuk a böngészőt, majd megállapítjuk hogy mindkettő hülye, egyik sem jó, és itt mindenki fél mindenkitől. A bank azoktól fél, akik nem szavaznak. A nem szavazók félnek a szatíroktól. A szatírok pedig vagy a szomjhaláltól, vagy egymástól. (***)

Mindenesetre a jelek szerint egy tök értelmetlen hitelkártya sokmindent tud majd egyszerűsíteni a jövőben - amitől kevésbé kell majd félni, ha előrelátóak vagyunk. Electoral registration, here I come.

*: elvileg a jobb vágású hitelképteleneknek van olyan lehetősége, hogy néhány havi havidíjat előzetesen letétbe helyez a szolgáltatónál, és az már kellőképpen megnyugtató hatással bír a szerződés aláírásához.

**: persze megfelelő mennyiségű letét, megfelelő nagyságú THM vállalása, és nem épp megfelelő éves díj fejében a rendszeres fizetésünk bizonyításával is kaphatunk hitelkártyát, de minek fizessen az ember olyasmiért, ami ingyen is jár.

***: ez egyben betekintést nyújt abba is, hogy nyugati külföldön hitelminősítés-ügyben mindenki egy gép adatbázisának hisz inkább, akármit is csinál egy gyorsnaszád kapitánya.