Van net.

A "havi egy normális lakás szok lenni" tételnek megfelelően a két és fél hónapnyi keresgélés alatt két és fél normális lakást sikerült találni. Az esélyeink persze jelentősen javulnak ha a külváros (2. zóna felett) is jó nekünk, de ez egy belvárosi munkahely mellé napi egy-másfél órás utazgatást jelent - amit matekhoz értő ember ugye beszoroz öttel, majd morcosan csóválja a fejét a heti egy munkanapot kitevő túlóra miatt, amit bizony senki nem fog kifizetni. Belváros tehát.

A két és félből a fél egy Highbury Fields melletti csodazöld lakás volt, ami egészen a bejárati ajtóig ideálisnak tűnt. A bejárati ajtón túl pedig viktoriánus rémálom tombolt, így érthető okokból ezt a hirdetést viszontláttuk még néhányszor a következő két hónapban - kárörvendve sajnálva azokat akik hozzánk hasonlóan ráharaptak arra, hogy a lakás mellé véletlenül az öt évvel ezelőtti felújítás után készült fotókat töltötték fel, és nem az aktuálisan lelakott verziót.

A második jelölt két perc sétára lett volna az Angel-től, szintén jó zöld helyen, ezért a nap legelején meg is beszéltem egy délután egy órás lakásnézést az ügynökkel… aki másfél órával később visszahívott hogy már ne fáradjak, a 10 órás legelső látogatója lefoglalózta a lakást. Néhány napi káromkodás után így kibővítettük az elfogadható környékek listáját és végül kikötöttünk a St. James park mellett, ami a lottó ötös skálán négyesnek(*) felel meg. Az előzőből némileg okulva tehát az ügynöknél ragaszkodtam hozzá hogy én legyek a 10 órás időpont, így 10:15-re sikerült is elkölteni egy heti lakbért - általában ennyi a foglaló arra az 1-2 hétre amíg megjelölik a lakást hogy 'under offer', és a körmünkre néznek hogy hány bírósági ügyünk volt már lakások felgyújtásával kapcsolatban.

A tenant check voltaképpen önbevalláson alapul, mint otthon a "C típusú átvilágítás". Kapunk egy űrlapot amin fényezhetjük magunkat, alátámasztva ezt olyan apró tényekkel mint a bankszámlánk összes adata, a bérszámfejtésnél használt dolgozói azonosítónk, előző landlordjaink összes elérhetősége, előző főnökeink összes elérhetősége, a barátaink lakcíme, továbbá olyan roppant fontos kérdések mint a "miért akar ön új lakásba költözni". Ezekre értelemszerűen olyan válaszokat célszerű adni, amik az ügynökségben puha meleg dorombolást keltenek.

Ha értelmesen töltjük ki, az első izgulósabb rész ott jön amikor az ellenőrző arcok eldöntik hogy van-e nekünk elég pénzünk ott lakni. Magyarországon az ember 100eFt nettó fizetéssel ugye nem nagyon fog pattogni egy 80eFt körüli albérletért, de itt a jelek szerint szoktak, mert a "megengedhetjük-e ezt magunknak" kérdésre az ügynökség fog/akar válaszolni. Ehhez ökölszabályként a bruttó fizetésünk 30-40%-át szokták összevetni a kiszemelt albérletünk havi díjával, de ez a képlet ügynökségenként és átvilágításonként változik. Ha a válasz "igen", akkor letétként 1-2 havi lakbért kérnek el. A "nem" 3-6 havi előrelobogtatást jelent, a nagyon nagy nem mellé pedig általában visszajár a foglaló és búcsúzóul kapunk még egy ülepen billentést is.

Egy átlagos, heti £350 bérleti díjú lakásnál a következőképpen alakul a beugró:

Első havi lakbér: £350 * 52 hét / 12 hónap = £1516
Letét "acceptable for tenancy" válasz esetén: £350 * 6 = £2100
Ügynöki munkadíj: £240
Referenciák ellenőrzése: £36 / fő (+1 társbérlőnél tehát 2* £36)
-------------------------

Összesen: £3892, azaz aktuális árfolyamon 1.4 millió Forint.

*: Az ennyire belváros azért picit zajosabb, mint ahogyan azt egy átlagos falusi gyerek szeretné. Ezen felül Westminsterben útburkolat-bontási tilalom van a nagykövetségek, mindenféle minisztériumok, laktanyák, titkosszolgálatok meg valami Buckingham Palota miatt - így a Virgin Media (az egyetlen cég aki saját hálózatot épít) az év elején sértődötten kivonult a kerületből, az itt lakók pedig örülhetnek a kizárólagosan BT tulajdonú, viktoriánus kanócon érkező ADSL-nek.