The Young Padawan

Ezen túl írt a Tanács, hogy örömmel üdvözölnek a regisztrált választópolgárok között. A precizitás jegyében tájékoztattak az aktuális főtanácsosok nevéről és elérhetőségéről, valamint arról hogy ha kedvem támadna panaszkodni hogy a szomszéd stikliben eteti a rókákat, akkor tűkön ülve várják levelem. Aranyos, bár a rókákat én is etetem, így legfeljebb csak arról tudok nekik panaszt írni hogy mostanában a metrón rózsaszín űrlények ijesztgetik az embereket azzal, hogy áprilisban eltűnik az összes TV csatornánk. Hiába, rettegni jó.

Az új év itt is drágulást hozott. Az aktuálisan kedvenc almás-fahéjas fánkom már nem 1.45, hanem 1.50. Szerencsére már kellőképp ráuntam, így csak hetente kell öt penny-t buknom a káros szokásaimon. Ennél nagyobb pofáraesés volt amikor rájöttem, hogy az angolok 100 évvel ezelőtt nem tudták mi az a bicikli... mivel egy akkori házban lakok, nem tudom felvinni a lépcsőn, mert a fordulóban nincs egy biciklinyi hely. Annak idején bicikli helyett ugye lovakat használtak, de ló sem fér fel a lépcsőn. Kint meg lopják. Rejtély az itteni építészet. Viszont az angol nőket azt hiszem, megfejtettem. Megvan az a mondás hogy annyira csúnya, hogy az már szép? Na az az.

Picit komolyabbra fordítva: megszoktam az arcokat. Már-már jó hatékonysággal ismerem fel a különféle népcsoportok szép nőit, így már nem mondanám azonnal rá hogy itt mindenki ronda. Otthon el vagyunk vágva a külföldtől, aztán persze hogy mindenki más ufó. Arányaiban tehát végülis ugyanaz mint Magyarországon, csak ekkora keveredésben képtelenség 1-2 hónap alatt alkalmazkodni minden típusú archoz. Idő kell. Meg némi rugalmasság. Aki szép 20-23 éves angol lányokat keres, annak a 14-17 éves korosztályban kell keresgélnie: ott vannak. Arányosan számítva tehát egészen szép 35-38-nak kinéző 25-28 évesekkel is lehet találkozni. Az érintettek randi előtt kérjenek igazolványt, sokat segít.

Hogy valami izgi is legyen: még ugye szeptember végén jelentkeztem a Guglihoz... lett is néhány kötelező egyórás telefonos gyorsteszt, majd utána jó nagy csend, már szinte el is felejtettem. Aztán egyszercsak most szóltak hogy személyes interjú is van, mikorjó. Így akkor ezt is megnézzük, a CV-ben azé' jól nézne ki. Nomeg 10 perccel kevesebbet lehetne reggelenként ingázni. Esélytelenek nyugalma.

Konklúzió? Veszek egy összecsukható biciklit.
Az bárhova jó, a rondaságot meg két bekezdéssel fentebb már megszoktam.