A csóringerek
A csóringerek, saját elképzelésük szerint, az élet királyai. Ők akik tudják, hogy lehet jó áron szerezni dolgokat. Lételemük, hogy minnél nagyobb és jobb dolgokat vásároljanak, és minél kevesebbet fizessenek. A csóringer naptárában a piros betűs ünnepnap amikor valamit ingyen szerezhet. De mielőtt nagyon belemelegednénk, lássuk, kik is a csóringere?
Fontos előre tisztázni, hogy a csóringerek nem szegények. A legtöbbjük, átlag, középosztálybeli életet él, ehhez mért fizetéssel, rendezett anyagi háttérrel.
Közelebbről megvizsgálva, viszont feltűnik egy-kép apróság a környezetükben. A legtöbbször apróbb dolgok lógnak ki a képből, egy drágább autó, telefon, vagy épp plazmaTV. Ezek a tárgyak mindig stratégiailag úgy vannak elhelyezve, hogy a szemlélőnek rögtön feltűnjenek, mintegy reprezentálva a a csóringer státuszát. Ezeknek a tárgyaknak a tulajdonosa remegve várja, hogy az adott tárgyra rákérdezzenek, ezzel lehetőséget adva a beszámolóra, milyen jó áron is vette azt.
A másik feltűnő dolog, az indokolatlan és aránytalan spórolás. Ennek egyik jellegzetessége a filléres megtakarítások, amikor azonos termékek közül az ár töredékével olcsóbb mindenáron történő megvásárlása. Egy csóringer mindig, mindenből a legjobb ár érték arányút, vagy a legolcsóbbat keresi.
Ez a lételemük, az életük értelme és mozgatórugója, a jó áron való vásárlás. Számukra nem egy olcsó termék megszerzése a spórolás netovábbja, hanem az olcsó termék árából való lefaragás. Ez oly mélyen bele van ivódva a természetükbe, hogy nincs az a dolog az élet területén amiből ne próbálnának alkudni, vagy ne próbálják minél olcsóbban megszerezni. Mindemellé ideológiát is gyártanak: Minden bolt, és szolgáltató egy szemét, amelyik a pénzére hajt és Őt akarja átverni. A mocsok kisboltos 5 forinttal drágábban adja a tejfölt a városszéli hipermarkethez képest, mert át akarja vágni az agyát.
Különös elmeszüleményük az "eladó büntetés", melyet olyankor alkalmaznak, amikor úgy vélik, megalázóan sokat kell fizetniük valamiért.
Ilyen, amikor egy szolgáltatás díjának csak a töredékét fizetik be azzal, hogy "a szolgáltató nem nyújt teljes értékű szolgáltatást".
Szintén gyakori egy termék teátrálisan a kasszánál való hagyása, miközben hangosan kijelentik, hogy "pedig ez akciósnak volt hirdetve".
Előszeretettel írogatnak leveleket különféle fogyasztóvédelmi fórumokra, ahol kissé elferdítve, saját, vélt igazukat hangoztatják, áldozatként beállítva magukat.
Sajnos ezek az emberek munkatársaknak, szomszédoknak sem az igazik, mert állandóan azt nézik és azt méregetik, hogy kinek van valamije, ami nekik nincs. Hajlamosak a közös tulajdont kisajátítani.
A csóringer világképében az ilyen ember semmiképp sem becsületes munkával a teljes ár kifizetésével vásárolta az adott dolgot, hanem biztosan valamilyen sötét, illegális praktika útján juthatott hozzá. Ugyanígy, neki a csóringernek előjogai vannak. Neki JÁR az ingyenes parkolóhely a háza előtti közterületen, ami az ÖVÉ. Neki nem kell közterhet viselnie, NEKI ingyen JÁRnak a közszolgáltatások.
