Gyereknapkor elmentünk Gergővel Szilvásváradra, hogy ott egyet kisvonatozzunk, meg sétáljunk. Persze Trixi barátnénk egyből mondták, hogy odafelé ugorjunk be hozzájuk, mert ők is szeretnének jönni. OK, terv az volt, hogy 11 körül ott vagyunk, aztán valamikor dél és egy között Szilvásváradon.
Ehhez képest 11-re ott voltunk, 12-ig vártuk, hogy összekészüljenek. Nehezen elindultunk. Rögtön kitalálták, hogy ebédeljünk, úgyhogy Nemtiből átmentünk Mátraszelére, hogy ott együnk egy csibegyrost. Ez alig fél óra út, aztán fél óra kajálást jelentett. A fél óra út a kb. tíz kilométerre úgy történt, hogy Trixi párja, Ojika ritkásan vezet, ergo kissé lassan, Trixi maga meg, mióta fejreállt az autójával, még ennél a sebességnél is fél.
Így mentünk tehát a cél felé. Én szépen előre mentem, mert egyszerűen nem bírom a tökörészést, aztán a kereszteződéseknél bevártuk őket, mert eltévednek. (Ha nem látom a saját szememmel, nem hiszem el, de Trixi képes volt egy öt méteres előszobában eltévedni. Ojika meg Pétervásárán túl még életében nem járt.) Alig másfél óra alatt ott voltunk. Én megvettem a jegyet az állomáson, mentem vissza, mert addig Botond uzsonnázott. Zita meg Botond vártak engem, a többiek felszívódtak. Ennek marhára örültem, mert négykor indult a kisvonat, 3:55-kor meg még nem voltak sehol. A kisvonat el is ment, aztán tíz percre rá befutottak. Elmentek fagyizni, meg keresni éttermet, mert meghívnának vacsorázni...
Nem baj, felmegyünk az utolsó, fél ötös vonattal, majd lejövünk gyalog. Negyed ötkor eleredt az eső, meg Trixi káromkodása. Aztán felmentünk. Elsétáltunk az Istállóskő aljáig, onnan Gergő, Ojika meg én felmentünk a barlangig. Ott kis geológiaórát tartottam, mert Ojika szerint a barlang ki volt faragva, olyan szép sátorszerű... Lent Zitáék már nem voltak, visszamentek az állomásra. Szerencsére a káromkodás jól hallható volt, mégis mit képzelnek a vasutasok, hogy azt a nagy rétet negyed óra alatt meg lehet nézni? A vonat ugyanis egészkor megy fel, félkor vissza, az út pedig negyed órás.
Lementünk hát gyalog. Megnéztük a Fátyol-vízesést, Gergőnek nagyon tetszett, azóta minden vízfolyással vízesésest játszik. Közben majdnem végig esett az eső, Trixi tehát majdnem végig káromkodott, hogy ilyen későn már mit lehet megnézni, meg egész nap szép idő volt, csak pont most romlott el. Hogy az idő elromlását kivéve tkp. miattuk alakult így, azt nagylelkűen nem vette figyelembe. Viszont megbeszéltük, hogy egyenesen megyünk haza, mert késő van.
Boti közben éhes lett, Gergő meg talált egy körhintát. Akkor hadd kerengjen, Trixiék felajánlották, hogy vigyáznak rá, amig a kissebbik eszik. Visszafelé a háromból egy sincs meg. Kissé idegesen keringtünk, meg telefonáltunk. Illetve azt csak tettük volna. Trixi ugyanis lenémította a telefont, mert nem tetszett neki a csengőhang, és különben is, őt ne zavarják, Ojika meg nem kapcsolja be a sajátját, mert a Háttérhatalom esetleg lehallgatná... Szerencsére Trixinek feltűnt, hogy villog a telefon, mert valamit keresett a táskájában. Visszahívott hát, és közölte, hogy merre kódorgunk, mert mindjárt hozzák az ételt.
No, az étterembe érve először kikérdeztek, hogy mit innánk. Megrendelték, aztán kiderült, hogy étel még nincs rendelve. Végül egy kétszemélyes tálat négy és felen ettünk meg, aztán megint ittunk, aztán Trixiék rendeltek még desszertet. Addig a gyerekekkel kimentünk megnézni, mit vegyünk vagy nem. Hazafelé, sötétben Ojika még az eddigieknél is óvatosabb volt, konkrétan közúton 30, településen 20 km/h maximumot tartott. Ígyhát éjfélre értünk haza, persze a gyerekek az autóban annyira kialudták magukat, hogy megérkezve egy boldog másfél órát töltöttünk az újraaltatással...
Manowar - Mountains
Iron Maiden - Run to the Hills
Savatage - Hall of the Mountain King
DIO - Man on the Silver Mountain
Ozzy Osbourne - Over the Mountain
