Csütörtökön, délelőtt 11 óra előtt néhány perccel érkeztünk meg Gézáékhoz. Másnap délután háromnegyed egykor gurultunk ki a főútra, és 2 óra után értünk az Országos Gerincsebészeti Központba. Alig ültünk le, megérkeztek Balázsék is, az S.O.S. Alapítvány elnökével. Igen szimpatikus embert ismertem meg Balogh Csaba személyében. Aláírtam a megállapodást, majd vártuk, hogy szólítsanak. Bár fél 3ra voltam hivatalos, mégis fél4 után mondták be a nevemet... Bementünk a rendelőbe, ami a miskolci tágas helységek után igen szűk és vakítóan fehér volt... Szemben egy barna hajú orvos ült, fehér köpenyben, mellette a professzor, aki szürke öltönyzakóban, rövid ősz hajjal. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha a prof egy német tévéfilmből lépett volna ki. Felállt, kezet fogott velünk, majd betették a CD-t, amin a röntgenfelvételeimet vittük. Hiba a mátrixban: a lemezre az ózdi kórház nem írta ki a képnéző programot, így nem tudták mivel megnézni... :s Aztán felfeküdtem a vizsgáló asztalra, és megtapogatta a gerincemet. Mondta, hogy nem kell műteni, mivel szimmetrikusan vagyok összecsúszva, de ha legközelebb jövünk, írassuk fel a hozzá tartozó képnézőt is... Már bánom, hogy nem néztem meg, Linux alatt mivel tudom megnézni... :s Végülis ennyi történt. Úgy érzem, nincs miért keseregni, hiszen nem azt mondta, hogy nem vállal, vagy már elkéstem, hanem, hogy nem olyan rossz az allapotom. :) Másnap délben jöttünk haza. Szerintem pár hónap múlva vissza fog hívni kontrollra. :)