Sokszor szóba került itt már, hogy mitől prémium a prémium. Leírom, hogy nekem mitől.
Megleptem volna magam egy tárggyal, jelezvén saját magamnak, hogy honnan hova jutottam 25 év alatt. Egy szép jubileumi ajándékot terveztem, ami mindig velem lehet és emlékeztet arra, hogy ha valamit nagyon akar az ember, akkor kitartással és szorgalommal elérheti. Egy, számomra valamiféle értéket képviselő dolgot szerettem volna. A kiszemelt tárgyhoz a világ nagy részén - beleértve olyan világvárosokat is, mint London, New York, vagy éppen Los Angeles - 1-2 éves várólistával lehet hozzájutni. Természetesen szürke forrásból azonnal is lehet találni, jellemzően 1-2 éves példányokat, az új listaárához képest 10-15%-os felárral. De nem az én világom a használt cucc, főleg nem akkor, ha egy életre szóló, jelentős mérföldkövet jelző valamiről van szó.
Szóval, miután hiába utaztam a tárgy után Bécsbe és kerestem fel több előkelő hivatalos viszonteladót (akik megerősítették, hogy erre bizony várni kell, sokszor éveket) gondoltam megpróbálom hazánk egyetlen forgalmazóját, hátha szerencsém lesz. Egy, a részükről rendkívül kedvesen fogadott, de részemről tekintve sikertelen telefonos érdeklődés után két héttel, a weboldaluk angol nyelvű kapcsolati formján keresztül jelentkeztem be, ahol angol nyelven leírtam, hogy mit szeretnék, miért, hol lakom, hol próbálkoztam eddig. Ahogy az várható volt, hamarosan jött is a sablon válasz, amit már annyi helyről hallottam vissza: