A modern autók egyik átka, hogy a komplexitásukkal nem arányosan javult a meghibásodásaiknak a diagnosztizálhatósága. A gyártók még rá is fejelnek erre, hogy foggal-körömmel küzdenek ezeknek a járműveknek a javíthatatlanná tételén. A szakszervizek legtöbbször már nem a hibás alkatrész megkeresésével, cseréjével, vagy javításával próbálkoznak, hanem komplett fődarabok cseréjével. Így lesz egy hibás, 100 forintos szenzorkábel cseréjéből, több százezer forintos hengerfejcsere.
Scoodidabop is hasonló problémával találta magát szemben, mikor a hibrid Toyota Camry-ja hirtelen karácsonyfába ment át és akkuhibára panaszkodott. Ez a szakszervíz szerint 4456 dollájába fájt volna, amit érthető módon nem kívánt kifizetni. Lévén korábban is hibridje és nem félt beletákolni az autóba, így az akkucsomag kiszerelése és átvizsgálása mellett döntött.
Némi méregetés után kderült, hogy a akkucsomag celláinak nincs baja, így a vizsgálódását a cellákat összekötő lemezkék felé folytatta. Mit ad isten, ezek bizony korrodáltak voltak. Fogta magát és a jól bevált szódabikarbóna és ecet megoldással megtisztította, mind a 34 lemezt és csodák-csodájára eltűnt a hiba, megjavult az autó. A tanulság? Ahogy egyre több és több elektronikát tartalmaznak a gépjárműveink úgy lesznek ezeknek elöregedése, meghibásodása mind fajsúlyosabb és úgy értékelődik fel az elektronikai hibák diagnosztizálásának képessége. Míg régen a jó szaki hangról képes volt megmondani adott hibát, manapság egy-egy elektronikai mérésből képes megállapítani, hogy az adott hiba tényleg valós, vagy csak valamely szenzor meghibásodása.
