Már csak 4 napot kell aludni! Gyerekkoromban is mindig így számoltam hogy mikor is jön el az a nap ami annyira izgatottan várok. Bár talán akkor leginkább a télapót, nyuszit vártam.
Barátommal kb 2 éve arról „álmodoztunk” hogy de jó lenne közösen Olaszországba elmenni. Eszébe juthatott.
Jött az e-mail, hogy akkor ő most hazautazik, aztán menjünk el közösen egyet, jönne még egy barátunk is vele, férjem meg én.
No aztán én meg nem vagyok semmi jónak elrontója, így kitalálta hogy első úticél legyen Verona ahol Júlia erkélye alatt megcsókolhatom a férjemet. :) Oly mi rendes... Bár megírtam neki, hogy azért ő is meg a másik srác is kap majd tőlem egy puszit.
De tegnap gondolkodtam azon hogy tulajdonképpen miért is nem a férjem csókol meg engem miért én őt? :))
No lényegtelen. Már olyan régóta vágyódtam Veronába..