zman blogja

Szerettem volna fakötéseket gyakorolni mielőtt valami nagyobb projektbe kezdek, ezért terveztem egy sámlit, amit ragasztó és csavarok nélkül lehet összeszerelni. Végül nem úsztam meg teljesen, mert elég nagy repedések voltak abban a diófa ágban, amiből az ülőlapot kifűrészeltem. A repedéskre keresztben ezért bekerült mindkét oldalra egy-egy masni berakás (bowtie inlay). Plusz az egyik masni alatt a repedések miatt kiesett egy darab a deszka végéből, amikor a beeresztést vágtam alulra keresztben, ezért ezt epoxival kellett visszaragasztanom.

Vagy árkológyalu. Ezeket a magyar gyalu elnevezéseket most tanulom. Az google keresések alaján nem csak én, elég nagy a káosz a magyar neten. Angolul grooving plane. Szükségem volt egy ilyenre, hogy a dobozok oldalán ki tudjam vágni az árkot, amibe a doboz alját be tudom csúsztatni.

Nem kellett sokáig fakötésekkel foglalkoznom, hogy rájöjjek, milyen hasznos lenne egy alapgyalu. Vagy aljazó gyalu. Angolul router plane. Kisebb fajtát lehet venni itthon is (az Uni-max-nál) egész baráti áron, de azt nehezebbnek tűnt megélezni, így végül csináltam magamnak egyet Paul Sellers kit-jéből.

Kb 1 éve elkezdtem hobbiasztaloskodni. Nincs helyem egy rendes műhelynek, szóval a dolgozószobámból különítettem el kevesebb mint 2 m2-t a célra. Első projekt volt egy mini munkaasztal legyártása, hogy ne a földön kelljen dolgozni. Mivel nincs helyem elszívórendszernek és gépeknek, ezért csak kézi szerszámokat használok, így leginkább csak forgács keletkezik, amit össze tudok seperni, nem lesz minden poros.

A munkadarabok leszorításához eddig pillanatszorítókat és egykezes szorítókat használtam de elég zavaró folyton az asztal alatt matatni velük. A Youtube-on találtam egy nagyon jópfa megoldást: holdfast (Wiki, Youtube). Ez gyakorlatilag egy görbe köracél, amivel úgy lehet vele bármit leszorítani, hogy csak bedobom egy furatba és egyet ráütök a kalapáccsal. Kilazítani ugyanígy egy mozdulat. Sajnos Magyarországon nem kapni, külföldről lehet rendelni drágán jót, vagy olcsóbban öntöttvasból, ami (állítólag) hajlamos repedni. Úgyhogy csináltam magamnak.

EU direktíva: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:266:000…

Idézet:
A tagállamok biztosítják, hogy az előállítók olyan módon
tervezzék a készülékeket, hogy azokból a hulladékelemek és
-akkumulátorok könnyen eltávolíthatók legyenek. Azon készülékekhez,
amelyekbe elemeket vagy akkumulátorokat építenek,
használati utasítást kell mellékelni, amely bemutatja azok
biztonságos eltávolítását, és adott esetben tájékoztatja
a végfelhasználót a beépített elemek vagy akkumulátorok típusáról.
Ezeket a rendelkezéseket nem kell alkalmazni abban az
esetben, amikor biztonsági, teljesítményi, orvosi okokból, illetve
adatok megőrzése érdekében elengedhetetlen az energiaellátás
folyamatosságának biztosítása és a készülék, illetve az elem
vagy akkumulátor folyamatos összeköttetése.

Úgy esett, hogy két hónapra Németországban ragadtam munka miatt. A barátnőmmel skype-on tartom a kapcsolatot, ezért nagyon kellemetlenül érintett, hogy a szállásomon nem volt net. Megkérdeztem a szomszédot, hogy némi pénz ellenében használhatnám-e a WLAN-ját, de kiderült, hogy nála sincs net bekötve. Maradt az iroda, de esténként azért baromi unalmas volt, net és TV nélkül egy 12 m2-es szobában.

Csütörtökön aztán besétáltam az O2 (mobilszolgáltató) boltjába és vettem egy ilyen USB-s prepaid HSDPA modemet. Windows alatt baromi egyszerű használni, de Linux alatt voltak vele problémák. Gondoltam, ha már szenvedtem vele egy napot, leírom hogyan lehet feléleszteni, legalább meg lesz nekem is későbbre.

Tehát a cél: egy áramkör ki-be kapcsolása nyomógombbal, minél egyszerűbben. Az áramkör tartalmaz egy mikrokontrollert, aminek van szabad GPIO portja, a 3.3V-os tápot pedig egy 0.9V-ról is működő step-up dc/dc biztosítja.

A bekapcsolás megoldható egy növekményes n-mos-sal és egy lehúzó ellenállással (plusz a kapcsoló, természetesen). A tranzisztort berakom a dc/dc földje és az elem negatív pólusa közé, a gate-jét meg az ellenállással lehúzom földre és bekötöm a GPIO portba. A kapcsolót párhuzamosan kötöm a tranzisztor S-D lábaival. Így ha a kapcsoló nincs lenyomva, a gate földön van, a tranziszor elvágja a dc/dc-t a földtől. Ha lenyomom a gombot, a dc/dc földet kap, beindul, 3.3V-ot ad a kimenetén, beindul a mikrokontroller, a gate-re kötött GPIO lábát felhúzza, a tranzisztor így kinyit és vezet. Ha ekkor a gombot felengedem a tranzisztor továbbra is nyitva lesz és az áramkör kapja az áramot.

R.I.P.

Aggyátokvisszaaleveleimet!!!

Itt a lomtalanítás. A ház mögött már hegyekben áll a redva, a tetejében napbarnított legényke ül egy fotelban és monoton hangon kurvaanyázza a csöveseket, ha bele mernek nyúlni az ő saját szemétdombjába.

Kihordtuk mi is a 4 köbméter szemetet, amit még beköltözésünk előtt hordott össze a mélyen tisztelt lakóközösség a nyitva álló pincénkbe. Kint minden adagra legalább ketten raboltak rá a környéken álló guberálók közül. Mikor látta a gyerek, hogy már az utolsó szatyor port viszem ki és eldobom a kesztyűt is amiben pakoltam, rámkiabált: Mivan, csak ennyi?

Tehát adott egy hallgató, aki interfésztechnika vizsgán első alkalommal elhasal. Indexbe szépen beíratja az egyest, hazamegy, otthon a Neptuny már mutatja is a felületes tudás eredményét. Nem baj, majd jövő kedden megmutatja. Tanul, tanul, tanul.

Kedden már majd' szétrobban a feje a sok tudástól, alig várja, hogy egy kicsit kiírhassa magát vizsgán. Megteszi, sok minden bennmaradt még, de hát nem volt elég idő. Mindegy, a négyes azért komoly javulást jelent. Beíratja a négyest a leckekönyvbe és megnyugszik. Vizsgaidőszak végén megnézi a Rendszert, minden jegy beírva, OK, lehet indexet leadni.

Végre sikerült feléleszteni egy msp430-as mcu-t.

Az volt a célom, hogy minél kevesebb vezeték felhasználásával tudjam programozni, a később készülő eszközben ugyanis minden négyzetmiliméternyi nyákon sprórolni kell. Se gomb, se led, csak ami igazán szükséges. Így aztán maradt a soros portos programozás (BSL). Ennek legalább a hardvere baromi egyszerű. Egy MAX3232 és egy tranzisztor az alap, plusz pár kondi meg ellenállás.

Elsőre túl sok mindent akartam a proci mellé rakni, valami nem stimmelt és a kis rohadék megadta magát. Nem volt hajlandó programozódni.

Pár tucat csonkolt lábat dobtam épp ki a kukába. Alkatrészlábat, persze :-)

Még egy pár csatlakozót, meg szűrőkondit kell beforrasztani, és máris kipróbálhatok egy MSP430-as mikrokontrollert. Ugyan SOIC tokban van, de egy kevés rézdróttal be lehetett idomítani, hogy beüljön a próbanyákba.

Egyébként, van valakinek tapasztalata ezekkel a mikrokontrollerekkel? Leginkább a BSL érdekelne.

Fizika, fizika, kondenzátor, fizika...

Szóval, szoktam néha kakaóscsigát sütögetni. Nem nagy dolog. Barátnőm is nagyon szereti. Viszont még a Mikulástól megmaradt pár csokicsizma. Ízre magában nem volt az igazi, gondoltam csinálok belőle csokireszeléket, abból meg csokiscsigát. Hiba volt. Főleg a házi csokireszelék gondolata.

Legjobbnak a hagyományos fém sajtreszelő tűnt a célra. Egy lapos jénai tálat leraktam az asztalra, abba kezdtem reszelni. Gyorsan rájöttem, hogy le kell fagyasztani a csizmát, mert kölönben törik. Csizma lefagyaszt, tovább reszel. Elég nagy adagot belereszeltem a tálba, így egy kis hegyes halom képződött a közepén. Ez önmagában még nem volt gyanús. Ha tudtam volna, hogy a csoki reszeléskor feltöltődik, talán gondolkoztam volna mielőtt a tálat az asztalról felemelem. De nem gondolkodtam és felemeltem. Ekkor történt a tragédia, amire (a paranormális tevékenységen kívül) csak egy magyarázatot találtam, de a fizikusok majd kijavítanak. Szóval a csokireszelék és az asztallap mint fegyverzetek között ott volt a vékony jénai tál mint dielektrikum, a csokireszeléknek nagy volt a felülete, így egy egész nagy kapacitású kondenzátor jött össze, ami alacsony feszültségen tartotta a csokireszeléket, így az egyben maradt. Amíg fel nem emeltem a tálat. A kondenzátor kapacitása drámai módon leesett, a csokireszelék feltöltődött, a kis halom csúcsán fellépett a csúcshatás jelensége, ami az egész kurva kis csokihegyet belefújta az arcomba, a falra meg a polcokra.

44/1102

Tehát már csak 1058 csomagnak kell megérkeznie, hogy folytathassam a Frugalware telepítését. 1 óra alatt lejött 44 csomag, szóval ezzel a sebességgel még kb egy nap. Fasza. Az átlag 20K/s-os letöltési sebesség nem izzítja éppen szarrá a kábelt, de én türelmes ember vagyok. Főleg mert van másik gépem... Na de azért mégis. 20K?

Ma amúgy is szénné installtam a gépet. Win alá felment majdnem minden, most jön a Linux. Mondjuk, hogy "jön" az túlzás. Szállingózik.

Szép nap ez a mai.

Fene sem gondolta volna, hogy tényleg 2 nap alatt ideérnek az USA-ból rendelt IC minták. Teljesen ingyen. A UPS-es srác is csak egy aláírást kért a kütyüjébe és ennyi. Gyorsulásmérő, ARM proci, DC-DC, mp3 dekóder, memória. Gyönyörű greenpeace-compliant újrahasznosított csomagolás. (Kivéve az antisztatikus zacsikat, mert azok nem látszanak túl környezetbarátnak.) És nyomatékosan felhívják a figyelmem, hogy nehogy megpróbáljak fizetni. Na, az ilyen marketinget szeretem.

J