A történet kb. ott kezdődik amikor Ritus 1 év körüli lehetett. Felhívott egy cég könyvvizsgálója (ami Magyarország egyik vezető fehérneműgyártó cége volt), hogy szeretné ha elvállalnám a cég főkönyvelői posztját. Minden megoldás érdekli a céget, nem kell alkalmazottnak lennem ha nem akarok, én mondom meg hány napot megyek be, tehát nem kell heti 5 napot ott lennem.
Nagyon jól esett a megkeresésük, de akkor NEMet mondtam.
Elmondtam nekik, hogy Ritus még pici. ÉN szeretném megtanítani őt járni, kanállal enni, szobatisztává válásánál én akarok ott lenni, Szeretném ha én hallanám az első szavát, ha tőlem tanulna énekeket, versikéket.
Ő csak egyszer ilyen pici, később ezt már nem tudom átélni vagy pótolni vele. Főkönyvelő meg később is kell majd. Megértették.