Sziasztok. Tegnap fölmentem Budapestre, és megállapítottam, hogy bizony az idő nem áll meg. Sőt, inkább száguld. Gondoltam, le is írom az élményeimet.
Ott kezdődött, hogy föl kellett mennünk tesómmal ügyet intézni. Megbeszéltük telefonon, hogy a Váci utcába kell mennünk, szóval neki a legegyszerűbb a Nyugatiból metróval átmenni a Ferenciek terére, én meg Kelenföldről a 7-es busszal megyek ugyanoda, onnan meg már közel van.
Le is szálltam Kelenföldön, vettem jegyet, majd elkezdtem kóvályogni a buszok között. 7-est nem láttam egyet sem. Megszólítottam egy kósza sofőrt, aki épp lezárta az 58-as buszát, hogy sehol se látom a 7-es buszokat. Nem véletlenül, válaszolta ő, mivel az már nem közlekedik. Metró van helyette.
Jól van, irány a metró. Kicsit böngészgettem a térképet, hát nem is megy arra. Mi az, hogy helyette van? És ez még semmi, most tényleg Kelenföldtől a Keletiig megy a 4-es metró? Ennyi??? Erre költötték azt a rengeteg pénzt, meg... hány évig is épült?
Na mindegy, végül úgy döntöttem, hogy a 49-es villamossal elmegyek az Astoriáig, onnan meg már nincs messze. Megjött tesóm is, elkezdtünk sétálni a Váci utcán. A lányok csinosak, gondoltam majd szól tesóm, ha ott vagyunk. Szólt is, hogy szerinte rossz helyen vagyunk. Na, nézzük meg a címet még egyszer. Váci út. Fasza.
Na átsétáltunk, találkoztunk közben egy hölggyel, aki "csak pár perc"-et kért, valami marketing-mittudoménmire. Most nem jó, sietünk. Akkor később? Lehet, nem tudjuk, meddig tart. Ekkor szabályszerűen lebaszott minket, hogy neki ne süketeljünk, mondjunk időpontot, mert neki nincs ideje komolytalan emberekre. WTF???? Akkor csókolom.
Végül csak megérkeztünk, az ügyintézéses rész legalább simán ment, szépen elrendeztünk mindent. Mondom tesómnak, hogy itt van nem messze a Patkó Bandi, úgy emlékszek, hogy jó kis hely, igyunk meg valamit. Bementünk. Azóta étterem lett, kerthelyiséggel, meg minden, már nem az a hely, ahol hajnalban még lehet énekelni. Azért a sör jólesett a nagy melegben.
Utána irány a Nyugati, ahol láttuk, hogy még kb. 50 perc van a vonat indulásáig. Nem baj, gondoltam magamban, menjünk el a Borharapóba, én is úgy akadtam rá, hogy lekéstem a vonatot.
[flash]
Belekortyoltam a sörömbe, odaült mellém egy punk srác, elkezdtünk beszélgetni. Mondtam, hogy lekéstem a vonatot.
- Tényleg szegedi vagy? Figyelj már, van Szegeden olyan, hogy Cső utca?
- Van, persze.
- Tényleg? Basszus, barátnőm is szegedi, és el akatra velem hitetni, hogy a Cső utcában lakik, de nem létezik, hogy így hívjanak egy utcát. De akkor mégis?
- Hát, igen.
- Köszi! Akkor fölhívom, és kibékülök vele.
- Örülök, hogy segíthettem.
[cut]
Sétáltunk a Podmaniczky utcán, és az egyik hely nagyon ismerős volt, de nem az volt az, vagy mégis? Benéztem, egy idős úriember volt csak bent, csinos kis frizurával, tisztára Szondi két apródja. Szívélyesen invitál beljebb minket.
- Gyertek beee! Ide gyertek! Igyatok itteeen!
- Jó napot, mi egy olyan helyet keresünk, hogy Borharapó.
- Há ez aaaz! Há gyerteek! Végre egy igazi régi motoros! Én vagyok a kirááály!
A csapos srác elmondta, hogy már egy ideje Control a hely neve, és hétfőn pangás van, ha mi nem megyünk be, akkor csak a király van ott, szóval inkább a laptopot nyomkodja.
Megittuk a sört, tesóm fölült a vonatra, én meg gondoltam, ebédelek egy jót. 4-6 villamos, Budafoki út, húsbolt. Suli alatt nagyon finomakat ettem itt. Szerencsére nem kellett csalódnom. Nem tudtam eldönteni, hogy csülök vagy oldalas, végül mind a kettőt kértem. Nagymamám meg anyukám is finomakat süt, de itt valami hihetetlen jó, nem tudom, hogy csinálják.
A finom ebédet jólesik leöblíteni egy sörrel, gondoltam, szóval elindultam a Budafoki úton, gondoltam tartok egy kis múltidézést. Már messziről megláttam az Italcsarnok cégérét.
[flash]
Egy átmulatott éjszaka utáni nehéz reggelen szóltak a barátaim, hogy lemegyek-e velük az Icsába egy gyógysörre. Hát le, válaszoltam. Elkortyolgattuk, kellemesen hűtötte a bélt. A fal kb. 2.25 cm²-es kis négyzet alakú csempékkel volt borítva (innen a másik neve: Csempés). Ezek nagyrészt feketék voltak, de látszólag véletlenszerű helyeken piros, sárga és kék csempék tarkították. Látszólag véletlenszerű, írtam, nem véletlenül. Úgy másnaposan bambulva föl lehetett fedezni ismétlődő patterneket. A többiek azt mondták, hogy hülye vagyok.
[cut]
Bámultam be az Icsa ablakán, de patterneknek nyoma sem volt, csak létrákat meg diszpisvödröket láttam. Na, irány a Pikk Dáma. Csak pár méter.
Ott is valami Nanó vagy Noni vagy mi volt kiírva, de azért megismertem. Köszöntem a lánynak, aki épp dinnyét evett az egyik asztalnál.
- Szia, ez a Pikk Dáma, ugye?
- Hát, ez volt. Adhatok valamit?
- Egy sört kérek.
Kicsapolta, mondom nem leszek akkora bunkó, hogy ott ül egyedül, én meg egy másik asztalhoz ülök egyedül, szóval illően megkérdeztem:
- Nem baj, ha ide ülök?
- Nem, dehogy. - válaszolta, majd összeszedte a dinnyéjét, és bevonult a pult mögé. WTF????
Na mindegy, ott iszogattam egyedül, közben visszagondoltam az egyetemi évekre, hogy mennyit voltunk itt. Nem véletlenül, meg is kérdeztem:
- Van még akció?
- Hát van akció, most 280 a soproni.
- Ja, nem úgy, hanem vodkából, unicumból, Vilmosból és tequilából állandó egyet fizet, kettőt kap akció volt.
- Hát ez már nem az a hely.
- Jó, kösz.
Na ezt de sokszor igénybe vettük pedig!
[flash]
Hárman ültünk bent, elhatároztuk, hogy tequilázni fogunk. Egyikünk, aki a Dzsuva becenévre hallgatott, azt mondta, hogy ő Vilmost kér, mert a tequilának már a szagától elhányja magát. Jó, akkor kétszer két tequila meg két Vilmos.
Akkor volt, hogy valahogy válságba került a tejtermelés, és a gazdák a Parlament előtt a csatornába öntötték a tejet, vagy valami ilyesmi. Dzsuva szüleinek is voltak tehenei, vagy valahogy érintettek voltak, és ezt szépen ki is adta magából.
- ...mert a sok barom megveszi a boltban a dobozos tejet, de az már nem is igazi tej, abból mindent kivonnak, de a sok baromnak meg tökmindegy, mit iszik!
Közben megjöttek az italok, egészségünkre, só, megisz, citrom... de...
- Dzsuva, te mit ittál?
- Hát Vilmost. Mondom, hogy a tequilától rosszul vagyok.
- Nem, én ittam Vilmost! Szerintem összekeverték, te ittad meg a Tequilámat.
- Biztos nem, már rég rókáznék.
- Azért megszagolhatom a poharadat?
- Tessék.
- Na ez tequila volt.
- Á, nem létezik.
- De, pedig az volt!
- Nem, dehogy!
[cut]
Megittam a sört, aztán indultam a Deák térre, egy barátommal találkoztam, ha már följöttem, fussunk össze, rég találkoztunk. Menjünk a Gödörbe, javasolta. Beleegyeztem.
Hát, nem rossz, nem rossz, de a jó az nem ilyen. :)) Rengeteg ember, jó, a lányok csinosak, csak rettentő nagy volt a tömeg. A barátom szerint ez semmi, hétvégén sokkal többen vannak. Érdekes, gondoltam magamban, pedig 600 Ft egy fröccs. Mondjuk az almapálinka finom volt.
Aztán átmentünk még pár helyre, de elég hasonlóak voltak, rettentő drágák, rettentő sok emberrel. Meg is beszéltük, hogy ha Veszprémben vagy Szegeden találkozunk, akkor én választok helyet. De legalább jól elbeszélgettünk, régóta nem találkoztunk. Végül még a vonatot is elértem, szóval minden jól alakult. Csak rájöttem, hogy szalad az idő.