Az utóbbi hetekben elég sok szöveget-könyvet kellett beszkennelnem-gépelnem.
Mindig is zavart, ha egy könyvben magyartalan megfogalmazásokat találok. De most nem csak ilyennel kellett találkoznom. Egy turisztikai könyvben elég sok kifejezés sűrűn fordul elő. Ezeknél elég változatos formátumok voltak-vannak. Hogy példát is mondjak: egyszer azt írja, hogy "görög katolikus templom", pár sorral lejjebb már "görög-katolikus templom" szerepel, újabb pár sor és megint "görög katolikus templom"... De pl. a rövidítéseknél is, hol tesz pontot a végére, hol nem, és ezt váltogatja akár egy oldalon belül is. Ez eléggé bosszant. Mindig is bosszantott, de most, hogy ezt nekem át is kell(ett) fésülnöm-néznem, kifejezetten idegesít is.
Aztán, ami még egy másik rigolyám: miért nem lehet egy kiadásra érdemesnek tartott könyvben a "nem" szócskát normálisan használni. Egy normális, hétköznapi diskurzusban még elmegy, ha az ember nem jól használja, de egy irodalmi szövegbe..
Hogy mire is gondolok... Nézzünk egy példát: - Hol találom a Városi Könyvtárat?
- Menj, előre száz métert, amíg eléred az elágazást, ott fordulj jobbra, bla-bla-bla...
Nos világosan látható, hogy ez hibás mondat, mert ez helyesen (értsd irodalmi magyar nyelven) így hangzana: - Menj, előre száz métert, amíg el nem éred az elágazást, ott fordulj jobbra, bla-bla-bla...