Mindegy csak ne kelljen...

Mostanaban egyre tobb emberrel talalkozok, akinek van egy "mindegy csak ne kelljen..." jellegu dolog a hozzaallasaban. Egyetemistaknal latom a "mindegy csak ne kelljen tanulni"-t, "allaskereso"-bol tobbedik OKJ-s kepzesbe menekulo embereken latom a "mindegy csak ne kelljen dolgozni"-t, de talalkozni idonkent olyan nem tul jo hozzallasu egyennel is, akinek az jon le a hozzaallasabol, hogy "mindegy csak ne kelljen se tanulni, se dolgozni". Es a sokadik ilyet latva rajottem: en meg igencsak eletkepesnek szamitok a "mindegy csak ne Windows alol kelljen csinalni" hozzaallasommal ;)

( Seaweed | 2014. 09. 13., szo – 00:04 )

+1

"mindegy csak ne Windows alol kelljen csinalni" :DDD amugy ja!

( ak0sh | 2014. 09. 13., szo – 14:34 )

Mindegy, csak ne kelljen a jegybanki alapkamatot csökkenteni.

( ibenny v | 2014. 09. 13., szo – 15:51 )

És akkor tulajdonképpen mi is a gondod?

Erre az aspektusra valóban nem gondoltam. Tegyük fel, hogy az átlagos szintet megütő emberről beszélünk. Ha nem is szakmailag, legalább emberileg.

Amúgy ez a munkanélküliség kérdése nem triviális, mert lehet, hogy valaki olyasmit csinált korábban, amire ma nem nagyon van kereslet, az átképzés meg álszent dolog, mert kell a szakmai tapasztalat. Ha odamész egy céghez 40+ évesen, hogy szeretnék programozóként dolgozni, már elolvastam egy C nyelvről szóló könyvet, szerinted hogyan néznének az illetőre?

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Láttam néhány ilyen esetet, egész közelről. Annyi a trükk, hogy nem senior pozíciót kell belőni. Magyarországon szokás abba a hibába esni, hogy a junior/senior munkát életkor alapján próbálják belőni, pedig ez f*szság.

Ha átképzed magad 50 évesen, akkor junior irányba tessék nézelődni, mint a többi pályakezdő. Normális helyeken pedig nem leszel diszkriminálva, sőt az, hogy már dolgoztál (egyáltalán bármit, a lényeg, hogy láttál céget belülről) már az átlagos pályakezdőről nem mondható el, tehát előnyödre válhat.

A lehetőségek hiányát aláírom, ilyen tényleg előfordul, de 2014-ben a kapcsolati háló hiányára hivatkozni, főleg az informatikában, hááát...

A lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.

Amikor LinkedIn-en átírtam a profilom munkahelyváltáskor, és a sok recruiter megszagolta, hogy munkanélküli vagyok (most jut eszembe, még mindig nem írtam be az új helyet), két nap alatt kaptam vagy 20 ajánlatot. Ennek kb. fele meglepően jó. Ja, hogy ezért ott kell lenni LinkedIn-en, és mondjuk havonta negyed órát rá kell szánni a profilod karbantartására? Hát igen.

Amikor Twitteren kiírtam, hogy érdekelne ez és ez a technológia, szívesen megtanulnám, a sok random követő összedobott 2-3 junior pozíciót (bár ekkor nem kerestem állást), és egy tanfolyamot, amire mehettem volna ingyen. (Csak hát külföldön volt, és a heti egyszeri utazgatás nem fért volna bele...) Ja, hogy napi 5 percet rá kell szánni a Twitterre ahhoz, hogy elkezdjen dolgozni helyetted? Hát igen. Nem túl rég kaptam rá (újra) a twitterezésre, _napi_ 10-20 új követőt szerzek, ennek kb. 80%-a releváns, tehát informatikusként dolgozik, vagy recruiterként informatikai cégnél.

Múltkor feliratkoztam a meetup.com-ra. Semmit nem csináltam, csak kitöltöttem a profilomon, hogy mi érdekel. Azóta minden másnap kapok egy emailt, hogy figyu, itt egy meetup, ez érdekelni fog. Ahol hasonló érdeklődésű emberekkel lehet ismerkedni, kapcsolatot építeni. Ja, hogy ezekre el kell járni, és szimpatikusnak, vagy legalább elviselhető személyiségnek kell lenni? Hát igen.

Lehet hivatkozni arra, hogy nincs kapcsolati hálód? Lehet. Csak hülyeség. Vagy lustaság. De persze általában ugyanezek az emberek szerint hülyeség a LinkedIn, a Twitter, meg aztán ki a f*aszom akar munkáról beszélgetni egy péntek estén? Hát ne má'. De. Így működik.

Talán igazad van, és működik ez azoknál a fiataloknál, akik már a rendszerváltás után érettségiztek. Szerintem HZ nem a legfiatalabbak közé tartozik. A picivel idősebb korosztály tagjainak egy része némileg szoronghat attól, hogy különféle online felületeken megjelenjen. Ez történelmi tapasztalatból fakad. Például én is úgy vagyok vele, hogy lever a víz attól az ostoba felfogástól, hogy „engem nyugodtan megfigyelhetnek, nem csinálok semmi rosszat, mi bajom lehet belőle”. Egyrészt nem lehet tudni, az állam egyszer csak elkezdhet rosszul működni. Nekem például éppen elég volt megélnem, hogy az 1956-os eseményeket ellenforradalomnak tanultam, beszélni sem lehetett róla, most meg éppen forradalom, nemzeti ünnep október 23-a, valójában meg nem tudom, hogy mi, hiszen ez mindig az adott társadalmi berendezkedés érdekei szerinti értelmezéstől függ. Vagy mondjuk a holokauszt csak megt lett említve, most meg ezen pörög a közbeszéd, a '90-es évek közepe óta ezzel ingerlik a társadalmat, noha elmúlt már pár éve, a ma élők többsége nem érintett a kérdésben.

Ezen felül a net nem felejt, figyelmeztetésül ott van például a Prism-botrány. De, ha mindez nem lenne elég, létezik egy természetes veszélyérzet, valamint igény az intimitásra, a személyes térre, miszerint nem ad ki magáról mindenféle jöttmentnek mindent ki az ember, pláne nem olyan szerverre, amelynek nem én vagyok a rendszergazdája. Éppen ezért fel nem foghatom, mi visz rá egyeseket arra, hogy facebook account-juk legyen, nekem például nincs.

Nem szívesen adok ki magamról túl sok adatot akkor, amikor a 2006 őszén történt események megítélése is erősen attól függ, ki milyen világnézetű, holott az események nyilván csak egyfélék voltak. Ugyanez igaz például az ukrán válság értelmezésére is.

Amikor kapcsolati hálóról beszéltem, akkor valódira, élőre gondoltam, azaz olyasmire, hogy mondjuk HZ unokaöccse, nagybátyja, volt kollégája mondjuk dolgozik valamilyen cégnél, ahonnan nyugdíjba megy valaki, s szólnának neki, hogy üresedés lesz, kellene egy ember rézdrótról zománcszigetelést vakarni :), vagy bármi.

Különben fiatalon lényegesen kapósabb az ember, mint később, ezt is vedd figyelembe.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Nagy része jogos annak, amit írsz, de... :)

A közösségi média mint olyan alapvetően nem az ördögtől való. Amire én használom, az a nevemen és a fényképemen kívül nem igazán kíván személyes adatot. Jó, persze, LinkedIn-nél az előző munkahelyek még talán számíthatnak ilyennek, de arról az állam amúgy is tud (ha más nem, az adóhivatal), emiatt valóban nem érdemes aggódni. Persze aki válogatás nélkül kiír mindent a netre, az meg is érdemli.

A Facebookról is ugyanaz a véleményem. Ahhoz, hogy üzenetet írjak az ismerőseimnek (kb. erre használom), nem kell, hogy megadjak a nevemen kívül bármit. Nem kötelező posztolni és lájkolgatni. Érzékeny témákat pedig amúgy sem illik ott megbeszélni.

> Amikor kapcsolati hálóról beszéltem, akkor valódira, élőre gondoltam

Értem én, de a három példámból egy még így is megállja a helyét. Amúgy nem gondolom azt, hogy a virtuális kapcsolatok (ha más nem, ebben az iparban) ne lennének sokkal jobbak, mint a semmi: ahogy mondtam is, tucatszámra kaptam az ajánlatokat cégektől LinkedIn-en, idegenektől.

Még azt is elfogadom, hogy fiatalokat szívesebben foglalkoztatnak, de ezt sem gondolom kizáró oknak. Ha egy csomót dolgoztál a szakmádban, akkor esélyes, hogy a fiataloknál többet (illene) tudnod, ami versenyelőny lehet. (Ez persze nem szükségszerű, lehet segget mereszteni is, ezt a fiatalok is előszeretettel csinálják egyetem alatt, hogy aztán meglepődjenek pályakezdőként.)

Én elég sok dolgot meg tudok érteni, meg nem lehet mindenkinek szerencséje, de a kifogásokra (nem a te posztodra gondolok, hanem az időről időre - a hupon is - felbukkanó sírásokra) allergiás vagyok. :)

Láttam én már közelről munkanélkülit. Egy idő után jóformán azt sem hiszi el magáról, hogy a nevét képes hibátlanul leírni, ennek meg az az oka, hogy nagyon sok elutasításban van része, vagy csak simán levegőnek nézik. Aztán már eleve azzal a hozzáállással megy interjúra, hogy megteszi, mert hátha, de valójában arra gondol, úgysem sikerül. Közben persze nagyon jól kinézni sem tud, mert nincs arra pénze, hogy új cipőt, ruhát vegyen. Szóval nem egyszerű ez.

Ami a Facebook-ot illeti, ott az egyik legértékesebb adat éppen a kapcsolati hálód. Én biztos nem adnám ezt ki magamról. Mondhatni, tényleg lényegtelen ez jelenleg, de minden társadalmi berendezkedés védi a status quo-t, így elég könnyen válhat bárkiből a rendszer ellensége, ha már nagyon beszűkíti a fennálló rendszer a mozgásteret, s egyes csoportoknak ez már nem tetszik. Gondolom, az megvan, hogy a terrorizmus elleni harc egy eufemisztikus megfogalmazás az egyén szabadságának indoklás nélküli korlátozására.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Még egy észrevétel az online jelenléttel kapcsolatban. Arra utaltál, az jó, mert segíthetnek. Igen ám, de nézzük HZ esetét. Elhintette, hogy évek óta - legalább is így emlékszem - nincs munkája. Ezzel viszont lényegében kerülni fogják a munkáltatók. Tegyük hozzá, ez sem világos számomra, miért, de van egy ilyen hülye szokás. Mert, ha nincs munkája, „annak biztos oka van”, meg efféle hülyeségek. Lehet, hogy mindösszesen annyi az oka, hogy fogalma sincs, hogyan kell hatékonyan keresni, mert előtte meg sokáig volt munkája, így nem keresett, nincs ebben rutinja. Attól még el tudná végezni a rá bízott feladatot.

Mivel a net mindent megőriz, HZ-t akár már önmagában ez is akadályozhatja a munkavállalásban. Pusztán az, hogy régóta munkát keres. Ezért is veszélyes a net.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Hogyne, ezt is tanulni kell. Én csak annyit mondtam, hogy a lehetőség megvan, nyilván kicsit tenni kell azért, hogy működjön.

De HZ-nél szerintem nem is az a fő baj, hogy büszkén hangoztatta a 10 éves rést az önéletrajzban. Én eleve senkit nem vennék fel, akinek van egy 10 éves lyuk a CV-be. Ha nem is alkalmazott valahol, legalább vállalkozzon, legyen valami komolyabb projektje, stb. De a 10 évnyi semmi az a legtöbb helyen azonnali dealbreaker, még akkor is, ha amúgy az illető a netes fórumok tündérkeresztanyukája, és mindenkinek jót akar.

Hipotetikus kérdés, vonatkoztassunk el szegény hz-től, mert már biztosan csuklik. Ha valaki 10 éven át nem végez semmilyen tevékenységet, akkor miből él meg? Ha valami csoda folytán (mondjuk tévedésből) mégis összetalálkoznék egy ilyen esettel egy állásinterjún, tuti ez lenne az első kérdésem. (A második, hogy miért.)

Ezen a ponton nem értünk egyet. Ha teszem azt, valaki nem karrierista életszemlélettel közelít a világhoz, akkor azt tekintsük bűnözőnek? Mert ugyan ezt nem mondtad így ki, de azzal, hogy ilyen előítéleteket táplálsz ezen emberek iránt, lényegében mégis kirekeszted azokat, akik életük szervezését illetően valamit nem jól csináltak. Tegyük hozzá, az elején talán nem is gondolták, hogy valamit rosszul csinálnak, később kirekesztés lesz a következménye. Gondold csak végig, az érintett jóhiszeműen gondolhatja, hogy igaz, munkanélküli lett, kicsit pihen, aztán keres. Az meg nem jött be neki, az idő meg telik.

Nem követett el bűncselekményt, még szabálysértést sem, legfeljebb mást gondolt a világról, mint amilyen az valójában. Az a kérdésem, akkor ezen társadalom többsége szerinti tévedéséért ki kell rekeszteni a munkaerőpiacról? Mégis miért? Lopott, csalt, kárt okozott? Nem hinném.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Félreértesz - de persze lehet, hogy tényleg nem értünk egyet. :)

> Ha teszem azt, valaki nem karrierista életszemlélettel közelít a világhoz, akkor azt tekintsük bűnözőnek?
Nem, de nem csak a karrieristák dolgoznak. 10+ év rohadt hosszú idő. Hacsak valaki nem lottónyertes, akkor majdnem lehetetlen önerőből élni 10 évet, bevétel nélkül. Magyarul
1) vagy letagadja, amit csinált, mert illegális, nem etikus, stb. --> rossz pont
2) vagy 100%-ban másoktól függött --> ha az illető nem volt kómában, vagy ilyesmi, megint csak rossz pont

> Tegyük hozzá, az elején talán nem is gondolták, hogy valamit rosszul csinálnak,
Persze, ez előfordul, de ha tizensok év alatt nem esik le neki a tantusz, akkor az megint egy fekete pont.

> akkor ezen társadalom többsége szerinti tévedéséért ki kell rekeszteni a munkaerőpiacról?
Óh, dehogy. Én nem vagyok a munkaerőpiac, sem a társadalom így egy személyben. Én csak, teszem azt, a saját cégemből rekeszteném ki őket, nemes egyszerűséggel azért, mert aki 10 évig nem dolgozik (mondom, akár hobbiprojekten) a szakmájában, annak a tudása annyira megkopik annyira, hogy ne akarjam alkalmazni. Illetve, amiket írtam fentebb, szimplán gyanús lesz tőle a manus.

Lehet, hogy ők amúgy még szakmailag és emberileg is rendben vannak, de egy néhány órás interjúsorozatból nem mernék következtetést levonni, és kockáztatni.

"Hacsak valaki nem lottónyertes, akkor majdnem lehetetlen önerőből élni 10 évet, bevétel nélkül."

És ha az? Tényleg, ha valaki azért nem dolgozott huzamosabb ideig, mert megengedhette magának, hogy lábat lógasson, önmegvalósítson, utazzon, tanuljon, akármi?

És mi van ha csak simán háztartásbeliként otthon maradt a gyerekkel? Oké, ez inkább nőkre jellemző, de lehetnek kivételek.

Amire ki akarok lyukadni, hogy amíg az ember nem tudja az okát addig ilyesmi alapján kár volna ítélni.

Emberileg abszolút megértem, céges sapkában viszont ismét csak azt tudom mondani, hogy aki 10 évig nem foglalkozott a szakmájába vágó témával, az jó eséllyel mindent elfelejtett, amit valaha tudott róla.

Tehát nem, ha a cég érdekeit nézném, sajnos továbbra sem, főleg ha a másik választás egy olyan ember, aki azt az időd a szakmában töltötte.

IT-területen dolgozom, de nem vagyok informatikus, így több ponton vitába szállnék veled néhány ponton:

- LinkedIn profilom van, de még egyetlen ajánlatot sem kaptam évek óta (mondjuk mindig az aktuális munkahelyem van kint, és ezen változtatni sem szeretnék)
- Twitter-t nem használok, nem szeretem, account-om sincs, ott biztosan semmilyen kapcdolatot nem tudok kialakítani
- Meetupok..járnom kell különböző IT-rendezvényekre, változatos témákban. A gondolatától a hideg ráz, két embernél több egy szobában nekem már tömeg, ha még beszélgetni is kell velük, az egy rémálom. Töredelmesen bevallom, nem szeretem az embereket, beszélgetni, ismerkedni velük meg aztán még annyira sem, így innen sem lenne új állásom.

Persze, ezek mind szubjektív szempontok, aláírom, de konkrétan tudom, hogy sokan vannak ezzel hasonlóan. Ők (mi) mit csináljanak, hogy lesz új állásuk? És ettől függetlenül jól képzett, nagyon jól szituált ember vagyok, pl, ha muszáj, beszélni is tudok - csak nem szeretek.

És tényleg, péntek este bármiről akarok hallani - kivéve a munkát. Van ez így is.

Nekem sem ezek miatt lett állásom, de megnyugtató a tudat, hogy ha más nem, ezeken keresztül is el tudnék helyezkedni, egész klassz helyekre.

> LinkedIn profilom van, de még egyetlen ajánlatot sem kaptam évek óta
Töltöd rendesen? Főleg a skillekre gondolok, recruiterek arra szoktak keresni.

> Twitter [...] ott biztosan semmilyen kapcdolatot nem tudok kialakítani
Erre nem tudok érdemben válaszolni. :)

> Meetup [...] ismerkedni velük meg aztán még annyira sem, így innen sem lenne új állásom.
Szintén nem tudok hozzátenni, nem erőszak a disznótor.

> Persze, ezek mind szubjektív szempontok, aláírom, de konkrétan tudom, hogy sokan vannak ezzel hasonlóan. Ők (mi) mit csináljanak, hogy lesz új állásuk?
Nézd, az álláskeresést hülyeség hobbiként, szabadidős tevékenységként felfogni. Nem szeretsz emberekkel ismerkedni? Akkor két lehetőséged van: elkezded tolni a munkáltatóknak az önéletrajzodat vég nélkül, vagy erőt veszel magadon, és mégis elkezdesz kapcsolatokat építeni.

> És tényleg, péntek este bármiről akarok hallani - kivéve a munkát. Van ez így is.
Munkanélküliként azért nem menni el a szakmai rendezvényekre, mert hétvége van, hát elég nagy luxus. De abban igazad van, hogy szubjektív, simán működhet az is, amit fentebb írtam, hogy szőnyegbombázásszerűen küldöd a CV-ket. Nekem például sokkal kisebb megerőltetés emberekkel beszélgetni, mint emaileket írni egész nap, így nyilván én maradok annál az útnál, amit leírtam. A nehezebb út is biztosan működik, de ahhoz nincs kedvem.

Csak a Linkedin-hez: nekem is mindig kint van az aktuális munkahelyem. Heti 1-2 ajánlat be szokott futni és az aktuális helyre is így kerültem, hogy egy fejvadász megkeresett a LinkedIn-en.

A Meetup-okhoz: én se vagyok odáig a tömegért, de hosszútávon hasznosak az ilyenek. A másik, ami hasznos: elearninges kurzusok látogatása.

Ami pedig a péntek estét illeti: nem áll meg az élet attól, hogy hétvége van. Nyáron nekem is volt néhány sörözés az IT-s haverokkal és ott is bizony néha előkerültek szakmai dolgok, sőt sok esetben ők adtak olyan ötleteket, amiket hétfőn továbbgondolva sokkal előrébb jutottam. (Tudod, ez olyasmi, mint fejlesztés közben a kollega elsétál mögötted a kávéját kavargatva és rábök a bugra, amit már egy ideje keresel.)

Úgy, hogy megpróbál visszatérni a vérkeringésbe. Első lépésként kipofozza a Linkedin profilját (ha van). Második lépésben szétküld 5-10 releváns helyre önéletrajzot, ahol szívesen dolgozna. Legalábbis, ha nekem újra kellene kezdeni a dolgot, akkor valahogy így fognék neki. Nyilván egyik megoldás sem azonnal fog beérni.

LinkedIn: továbbra is azt mondom, ez mázli, nekem az évek alatt _nulla_ db megkeresés jött. Ki van töltve skillekkel, az aktuális állással, hasonló, de az életem nem a közösségi oldalakon élem.

Meetupok: a hasznosságát nem vitatom, de én egyszerűen nem vagyok ilyen, egy efféle rendezvényen nem beszélgetek emberekkel (ők sem velem) - elmegyek, meghallgatom az előadásokat, majd eljövök. A történet vége. Megesik, hogy a számat nem kell kinyitnom egy ilyenen.

Péntek esték: a munka nekem akkor kezdődik, amikor beérek az irodába, és akkor ér véget, amikor kilépek onnan (ez nem csak a hétvégére vonatkozik). A kettő közti idpben gondolni sem szoktam a munkára, nem akaok tudni róla. Ráadásul a haverjaim, barátaim közül (szerencsére) mindenki más iparágban és szegmensben dolgozik, ha akarnék sem tudnék velük ilyen dolgokról beszélni.

> Péntek esték: a munka nekem akkor kezdődik, amikor beérek az irodába, és akkor ér véget, amikor kilépek onnan (ez nem csak a hétvégére vonatkozik).

Mondjuk alapjáraton a thread a munkanélküliekről szólt, normális esetben nekem sem a kedvenc elfoglaltságom a péntek esti meló.

Félre ne érts. A LinkedIn nekem is csak úgy "van", max. havonta 1x aktualizálom, ha kell (az meg 15 percnél ritkán több).

Péntek esték: ha IT-ben dolgozol, akkor mázli, ha megteheted, hogy fix időkeretek közé szorítod a dolgokat, akár dev, akár op területen. Nekem este/hétvégén van időm arra, hogy belepillantsak új/feltörekvő technológiákba, amik később jól jöhetnek akár a jelenlegi, akár a következő munkahelyemen (napközben munka mellett nincs ilyesmire időm).

Én úgy vettem észre, hogy az IT az a terület, ahol nem állhatsz le az (ön)képzéssel.

( gmoore | 2014. 09. 15., h – 09:13 )

Mindegy, csak ne kelljen ennyi f...got olvasni.