Egész hétvégén arra vártam, hogy dolgozhassak, mire végül lehetőségem akadt rá, basztam az egészre. No, mivel rakás probléma merült fel közben nem is csoda. Talán mégse olyan triviális probléma címeket egységes formátumra hozni, arh... Közben 6 sör, meg meccs. Meccs. Na igen, komolyan mondom és még mondják milyen tisztességesek a skandinávok, erre egy ilyen bírót... Elérte a lehetetlent, még szurkoltam is a törököknek egy egészen picit.
Holnap Nagy Imre nap. Cirkusz az megy körülötte, nyílván nem lehet megemlékezni normálisan egy ilyen fontos emberről. El se hiszem. Tiszta gyász az egész.
Néhány éve komolyan elgondolkoztam az olajról. Éltem azzal a feltételezéssel, hogy a piaci mechanizmusok, vannak annyira jók, hogy képesek megoldani olyan problémákat amiket központi irányítással nem lehet. Itt elsősorban az olaj árrugalmasságára gondolok. Ez az egész kérdés azért fontos, mert ugye már arról is megy a vita, hogy egy adott kormánynak bele kell-e avatkoznia aktívan (USA, Nagy-Brittania) az ország gazdaságának emisziós kibocsátásába. Véleményem szerint minden országban más, és más az emberek hozzáállása ehhez a kérdéshez, és így mint pl az oktatásban nincs egyértelmű, tökéletes recept adott problémára, épp ezért olyan izgalmas, és érdekes az egész kérdés. A helyzet furcsaságát igazán az adja, hogy az utóbbi néhány hónap statisztikái szerint, a német, francia, jappán és ami igen fontos az amerikai népek jóval kevesebbet vezetnek, ellenben jóval többet tömegközlekednek. Vagyis ad egy, igencsak megéri ilyen olajárak mellett amerikai tömegközlekedési cégek részvényeibe fektetni (nincs lufi, mint a nyersanyagok esetén, persze elképzelhető ott is jelentős profit az önbeteljesítő jóslat miatt), ad kettő elképzelhető, hogy nem kell mindenféle zöld program, és nem kell állandóan támadni az USA-t, amiért nem hajlandó semmilyen kötelezettséget vállalnia, mivel a piac egészen egyszerűen megoldja ezen problémákat. Az érem másik oldala, Ázsia. Kína, India, és a sok kis tigris, zabálja az olajat, az olajfelhasználásuk lassan exponenciális görbére kezd hasonlítani, olajáremelkedés, dollárban, euroban ide vagy oda.
Sokan elkezdték támadni manapság (ékes példája a MNB elnökségének népi hurrá általi "meghallgatása") az inflációkövetés intézményét, hivatkozva a külső sokkokra, mint energia és élelmiszerár drágulásra. Véleményem szerint, egy kormánynak igenis ösztönöznie kell az olajtól való függőség csökkentésére, különösen igaz ez, a nyitott, és erőforrásokban igen szegény országra, mint a mienk. Ezáltal, fiskális (!!!) eszközökkel, adott nemzeti bankkal szorosan együttműködve küzdve az infláció, mint elsődleges probléma ellen. Ezzel taszítva a fejlődés (fehér-galléros gazdaság) irányába az egész gazdaságot, miközben tömegeknek ad munkát és profitot akár rövid távon is.
Ezen az egész dolgon, egy kb 4 órás kutyasétáltatáson sikerült elgondolkozzak, és semmi köze a magyar belpolitikához.
