Megyei halászléfőző verseny

Nem lettünk elsők :))) Miért is lettünk volna azok … ;)

19 csapat indult. Férjem feladata volt a hozzávalók beszerzése, a hozzávaló mennyiségek kikalkulálása. Az én feladatom pedig hogy társaságot kerítsek, összehozzak egy csapatot. Csütörtökön amikor elmondtam hogy kiket is invitáltam meg, lepődött meg a férjem hogy szerinte a többi csapatban csak férfiak lesznek.

Nekem ez eszembe sem jutott. Meg nem is érdekelt volna különösképpen akkor sem ha előre végiggondolom. Mi inkább egy szombati családi napként éltük ezt meg. Olyan társaságot állítottam össze, hogy végül is látásból mindenki ismert mindenkit de még senki nem volt a másikkal együtt buliban. Így szép az élet, ha zajlik. Tudtam hogy mindenki közös ismérve az ,hogy segítőkész és kedves, rendes. Ennél több meg kell? Nem. Legalábbis szerintem.

Így is annyi emberrel ismerkedtem meg. Élveztem. Mindenki jött, ment kérdezgetett, érdeklődött, nézelődött. Egymástól kértünk tanácsokat, infokat. Kinek amilye volt adta és kapott mástól ami éppen neki kellett.

Valóban a többi csapatban elvétve voltak nők. Gyerekek pedig a miénken kívül még egy csapatban csak. De ez abszolút nem zavart senkit. Valóban, halászat vadászat férfi munka :)))

Finom lett a halászlé. Nekünk ízlett. Este 7 kor megeredt az eső, így aztán egyik csapattagnál folyattuk tovább. Vacsorára mit is ettünk volna mást? Egy kis halászlevet. A fiúk náluk is tüzet raktak és megmelegítettük a maradékot.
Azt hiszem most egy darabig nem kívánom a halászlevet :)

Éjjel 1 kor kerültem ágyba. Annyira feltöltenek energiával a közösen együtt töltött idő azokkal akiket kedvelek, a hosszú éjszakába nyúló beszélgetések.