Arra gondoltam, hogy sávolyszövésű karbonnal burkolom be elképesztően gagyi laptopom kijelzőjének hátlapját.
Rengeteg dolgot hajtottam végre sikeresen ezzel az elképesztő 900 MHz-es géppel, de akárhová mentem vele, hülyének néztek. Rendszerint ez a vélemény pár óra múlva megváltozott, és egy veszedelmes erőműnek nézték a szegény kis gépet, az epszilon sugarú tiszteletkört betartva.
Szerintem a laptopok túlnyomó többsége egy státusszimbólum, hasonló, mint a munkahelyi autó. Ebből elegem van,szerintem nem az a szakértelem, hogy kinek mije van,hanem az, hogy amije van, abból mit tud kihozni. Meg hogy persze amit így kihoz, lefedi-e azt, amit el akart érni.