kanos_giliszta blogja

Kicsit késve, de összesítem a második nap tapasztalatait. A használat alatt nekem az jött le, hogy erősen ajánlott a külsős programok telepítése (és ezt kaptam kritikában is az előző posztban). Gondoltam azonban, hogy az első napon még nézzük meg mi van alapból a rendszerben.

Semmi komoly összeomlást nem produkált átlag felhasználás mellett. A tanács, miszerint tanulni kell a rendszert erősen igaz. Elég sok blogot, fórumot kellett megsasolni, hogy menjenek a dolgok és furcsa ez windows-on, de kellenek azok a gyorsbillentyűk. Ezzel még nem is lenne gond, de az átlag felhasználó nem hiszem, hogy ennyi időt rááldozna. Ahhoz, hogy kényelmesen használjam kicsit sok kattintgatással sikerült csak eljutnom. Ilyenkor értékeli igazán az ember a config fájlokat, amit rendszerek között is simán lehet hurcibálni.

Történt pedig, hogy tegnap nálam járt a Jézuska és itt hagyott egy ThinkPad T430-ast. Jó kis masina, semmi külcsín... csak a belbecs számít (i5, 8GB RAM, dedikált videó kártya, HD+ kijelző). Viszont a Jézuska (és a Lenovo) nem nagyon foglalkozik az oprendszerekkel, meg is mondták a boltos angyalkák, hogy "Juhhú, neked már Windows 8-cal szállítjuk az ajándékot!". Remek. Mivel azonban a Karácsony a szeretet ünnepe erőt vettem magamon és (előreláthatóan pár napig) Window$ userré vedlek puszta mazochizmusból.

Az első nap:

Persze egy HUP jellegű portálon ez szentségtörés és irreleváns, de ugye sokan az olvasók úgy definiáljuk magunkat vagy mások minket: nem windows-t használok. Mivel a "szakportálok" és "szakújságok" el voltak ragadtatva a Windows 8-tól és mindenhol azt hallani, hogy csak meg kell tanulni használni és akkor ez egy csúcs rendszer. Kíváncsi voltam hát, hogy mit tud nekem nyújtani és hogy egyáltalán mit fogok szerelni a család/ismerősök gépein az elkövetkező években. Kiürítettem magamból minden ellenszenvet (ismét a pálinkához fordultam :)) és úgy állok hozzá, hogy ez is "csak egy oprendszer" sajátos ablakkezelővel és DE-vel. Használtam/lok én LXDE-t, Gnome-ot, wmii-t, awesome-ot és régen (3.x környékén) a gentoo-mon bizony KDE cicergett és azt is szerettem.

Történt ma hajnalban, hogy a gyerek nyűgösködött és én nyertem meg a feladatot a lenyugtatására. Mivel elég sokáig tartott a művelet én felébredtem mire ő elaludt, de ezek teljesen irreleváns részletek. Ilyen kicsit zaklatott állapotban gondoltam egyet és a tegnapi Plan 9 a Raspberry Pi-n cikk kapcsán beteg elhatározásra jutottam...

Elő hát egyik gépen a qemu-t (no KVM), a másikon meg egy VirtualBox-ot. Meglepetésemre az qemu-i386 gyorsabbnak tűnt a telepítés alatt annak ellenére, hogy ugye nincs kvm (ezt a wiki oldalon pont fordítva mondják). Nem szöszöltem sokat, mindent a default szerint engedtem.

Reggel, ahogy átfutottam az index.hu-t az alábbi cikkre leltem:

http://index.hu/tech/2012/11/15/millios_tamogatas_a_hugyvezerelt_jateko…

Nem tudom kinek mi ugrik be elsőnek, de nekem rögtön kedvem lett tuxracer-ezni egyet.. és most feszít is valami bent :).

Volt egy kis időm és pimpeltem a kis jószágon.

Immáron a Hexxeh féle rpi-update is kezeli az 512MB split-eket, így a kézi medzsikre nem volt szükség. Így 480/32 lett a CPU/GPU split... be kell valljam nem sikerült még odáig feltornászni normál használaz mellett. Majd valami kövér feladat csak megdobja :).

Igényes LEGO házikó. A készletem kissé diverz darabokból áll mint látható.

Itt már azért zsiványabb a felület (falpapírért erre tessék):

Már tavaly ősz óta szemezek a Raspberry Pi-vel, de a kezdeti rendelési nehézségek láttán 'Ejj, ráérünk arra még!' kategóriába soroltam. Nomeg a fórumokon olvasható sok rémtörténet az RS-ről meg az Element14-ről is elég rémisztő volt. Két hete azonban csak rávettem magam, hogy a Farnelltől rendeljek egyet végre. Az se baj, ha karácsonyra jön meg, gondoltam én, ééééés...

Két kellemes meglepetés is ért. Az egyik, hogy valami miatt késtem a kosár tartalmának megrendelésével. Így 256 helyett már 512 MB RAM lett benne. A másik, hogy most hétfőn adtam le és pénteken bizony már cicergett szépen annak rendje és módja szerint (Raspbian-nal kezdtem).